Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-118
118. országos Ülés február II. 1870. 293 eszembejut a eontinens egyik első rendű férfiának a germanisáló törekvések ellenében 184-8ban Bécsben Metternich herczeghez intézett egy felszólítása, midőn ezt mondta: „Hagyjatok meg minket lengyeleknek és cseheknek és jó osztrákok leszünk, de ha erővel osztrákokká akartok tenni, mi azért mégis lengyelek és csehek maradunk". Engedje meg a t. ház, hogy viszonyainkra alkalmazzam ezen állítást, és kérem a t. házat, méltóztassék nékünk is megengedni, hogy románok és szerbek maradjunk (Felkiáltások : Csak tessék!) és mi kitűnő mag3 T arok leszünk ; de ha erőszakosan magyarokká kivannak bennünket tenni, mi akkor mégis románok és szerbek maradunk. (Jól van. jobb felől.) Mióta a nemzetiségi törvény meghozatott, melynek tárgyalása alkalmával valódi államférfiúi bölcsességet magokban rejtő és általam is pártolt nyilatkozatok történtek a képviselőház több igen tisztelt tagjai részéről, azóta Magyarország minden polgára egy évnek igen tanulságos tapasztalataival gyarapodott. Nemcsak magunk körül láttuk a sociális élet fejleményeit, hanem látjuk a birodalom Lajthán túli részében észlelhető nemzetiségi mozgalmakat is, melyek arra intenek bennünket, hogy minden tekintetben igyekezzünk nemcsak egymást megérteni és bizalommal eljárni egymás irányában, hanem egyszersmind egymást erőnkhöz képest támogatni. Ezt dietálja azon politikai állambölcsesség, mely nem csak a „má"-t vaszi tekintetbe, de mely nem feledkezik meg a tegnapról sem és a holnapra is számit; szóval: azon állambölcsesség, mely a múltnak tapasztalataiból tanúságot hozott át a jelenbe és egy állandó jövőre készit alapot. (Átalános helyeslés.) Ezeknek folytán, t. ház, én a nemzeti színház segélyezésére előirányzott 62,000 irtot vagy a pénzügyi bizottság által gondolom 59,600 forintban megállapított összeget tiszta szivemből megszavazom, hanem egyszersmind nagyon méltányosnak tartom ugyanakkor, hogy midőn a közadóból a magyar elem művelődésének előmozdítására pénzt fordítunk — és bár minél többet fordíthatnánk — ugyanakkor hasonló arányban fordítsuk azt más nemzetiségek közművelődési czéljaira is. (Helyeslés.) Én nem hiszem és nagyon is szomorú volna, t. ház, ha akadna egyetlen egy képviselő is e házban, ki ezen általam felhozott elveknek horderejét, méltányosságát és igazságát be nem látná. (Helyeslés bal felől.) Ajánlom ennélfogva a t. képviselőház figyelmébe Hodossiu t. képviselőtársam indítványát. Zsedényi Ede előadó: Szükségesnek tartom azon szempontot kijelölni, — és igen röviden fogok szólani — melyből a pénzügyi bizottság ezen tételnél kiindult. Ugyanis nem a pesti színház segélyezésére ajánlotta ezen összeget, de a mint egyenesen kimondotta, a dalmű ós zeneképezde támogatására. Maga a pesti színház biztosítva van azon összegek s azon tőkék által, melyek szabad ajánlások utján gyűltek össze, s melyeknek kamataiból a dráma támogattatik. (Helyeslés.) A zenészeti szak, mint a t. miniszter ur is kijelentette, — a pénzügyi bizottság véleménye szerint — nem nemzetiségi ügy, hanem a művészetnek egy fontos ága. A művészet előmozdítása pedig cultura-kórdés, s igy a pénzügyi bizottság azt hiszi, hogy a művészet ezen ágának emelésére Magyarország fővárosában a nemzetnek minden része igen is ezen csekély összeggel hozzájárulhatna, épen azért, hogy ez által a cultura igényeinek legalább egy részben megfelelhessünk; e tekintetben tehát ezt a pénzügyi bizottság nemzetiségi kérdésnek átalában soha sem tekintette. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Elállók. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! (Zaj. Eláll! Halljuk! Elnök csenget.) Ha én vagyok szólásra egyedül fölírva, és ha hallgatásom esetében a többiek is elállanak a szótól, és a ház szavazni fog, akkor részemről kész vagyok elállani. (Halljuk ! halljuk!) Különben bátor leszek pár észrevételt a szőnyegen levő kérdésre tenni. Eészemről legelőször is nem tehetem, hogy ki ne fejezzem sajnálkozásomat, csudálkozásomat, talán mondhatnám rosszalásomat azon vigyázatlanság vagy ügyetlenség fölött, melyet a belügyminisztérium kebelében a költségvetésre nézve elkövetett, mely e vitára alkalmat szolgáltatott. Már a múlt évben a képviselőház meglehetős nagy vita következtében kimondotta azt a pénzügyi bizottság ajánlata folytán, hogy nem szándékozik a nemzeti színházat segélyezni, hanem igen is a zenét és a dalmüvet. Ebbe már az országgyűlés a múlt évben megállapodott volt, és igy a belügyminisztérium költségvetésének ezen megállapodás szerint kellett volna készíttetnie, s ennek elmulasztása által nem kellett volna alkalmat adni egy ily vitának megújítására. Azonban valamint ezt sajnálom és rosszalom, ugy sajnálnom kell őszintén, hogy miután e tekintetben a pénzügyi bizottság megtette a maga módosítását, — sőt maga a belügyminiszter ur oda méltóztatott nyilatkozni, hogy a minisztérium is osztja a pénzügyi bizottság véleményét, és hogy csakis hibából történt ezen tétel ekkénti elnevezése — hogy, mondom, ennek daczára t. képviselő társaim közül találkoztak
