Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

294 118. országos ülés február II. 1870. olyanok, a kik, nem ugyan mint ők mondják, „nemzetiségi képviselők", hanem igen is oly képviselői az összes hazának, a kik más nemzetiségekhez tartoznak, mint én tartozom, mondom, sajnálom, hogy még ezentúl sem álltak el a kérdésnek további vitatásától. Sajnálom ezt, de egyúttal igen örömest eonstatálom, hogy ugy a hang, a melyben szóltak, mint a nyilatkozatok, melyeket tettek, ha nem is érthetek azokkal egyet, a mik elmondattak, hasonlítva a régi nyilatkozatokhoz, okvetlen jelét viselik magukon annak, hogy azon a régibb időkből felmaradt reminiseentiák keserűségei, melyek itten emiittettek, mégis kezdenek elenyészni, a melyek hogy mentül előbb elenyészszeaek, adja isten, én mely czél elérésére mindnyájan szívesen kezet nyújtunk. (Helyeslés.) Ezeknek előrebocsátása után nem is akarok apróbb részletekbe bocsátkozni, csak egy-két tekintetben akarom megtenni észrevételeimet. Az egyik dolog, hogy azt hiszem, hogy midőn színházról van szó, az akár operaház, akár conservatorium, az országgyűlés nem szavazhat meg színházi költséget máshová, mint az ország fővárosában levő színházra, mert provincziális színháznak, legyen az magyar, vagy bármely nemzetiséghez tartozó, én legalább soha egy garast megszavazni nem fogok. (Helyeslés.) Hogy az ország fővárosának legyen színháza, mely megfeleljen a műveltség igényeinek, hogy legyen itt zenénk oly fokra emelve, mely megfeleljen egy nemzet méltóságának, ez a haza minden tagjának érdeke, mert az a főváros nagyságához és tekintélyéhez tartozik ; hogy pedig legyen nagy és tekintélyes fővárosunk, az érdeke mindnyájunknak. A provincziális színházak föntartása azon vidéken Jakóknak föladata. (Helyeslés.) A mi a többi intézeteket illeti, melyek itt főiemiittettek, e részben igen helyesen jegyzé meg egy képviselő ur, hogy az akadénra adományok utján építtetett, és a többi pedig, mint pl. a múzeum, a honvéd-menház: ezek egy felől oly intézetek, melyek hasonlag nem közadóból vették eredetüket, de másfelől mint a múzeum, olyan, meJy nines nemzetiséghez kötve, mert a tudomány, mely itt képviselve van, universalis és nem nemzetiségi. A honvéd- menházat illetőleg, igen helyesen mondatott itt, hogy az magán adakozások utján szándékoltatik fölállittatni, de ha tovább is megyünk és ha azt mondjuk, hogy eoy honvédmenház lét sitésáhez az ország pénztárának is kellene hozzájárulni, még az sem nemzetiségi kérdés, (Helyeslés) mert méltóztassanak megnézni azoknak a lajstromát, kik a 48 — 49-ik években küzdöttek, és a kiknek a csatatéren a szabadságért szép halál jutott, vagy pedig a kik megmaradva, tán a.zon csaták folytán nyomorognak, azok közt nem csupán magyarokat fognak találni, hanem román, szerb és mindazon nemzetiségekhez tartozókat is, kik e hazában laknak, (Élénk helyeslés) tehát itt nem forog fönn az a kérdés, hogy magyar vagy nem magyar nemzetiségűek számára, hanem a kérdés csak az, hogy azok számára létesíttetik a menház, kik azon időben a szabadság, és nem az ellenség zászlója alatt küzdöttek. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy bárki legyen is e házban, ki ne akarna gondoskodni azokról, kik nemzetiségkülönbség nélkül harczoltak a szabadság zászlója alatt. Nem hiszem, hogy legyen bárki e házban, ki az által, hogy azon kor szabadságharezosairól gondoskodunk, azt látná, hogy nemzetiségi érdekei sértetnek. (Élénk helyeslés.) Azt mondotta Kuk Jenő képviselőtársam, hogy az általa is melegen óhajtott egyetértés és összeolvadás helyre állhasson, arra okvetlenül szükséges, hogy e hazának magyar ajkú polgárai mondjanak le azon suprematiai jogokról, melyeket mai napig bírnak. Én már egy más alkalommal kifejtettem az iránti nézeteimet, hogy én jogosítottnak érzem magamat a, magyar nemzetiséget és annak érdekeit minden tőlem telhető eszközökkel védeni, de hogy soha és semmi körülmények közt előjogokat ós suprematiai tőrvényeket ezen nemzetiség és nemzet számára nem kívánok. Kifejtettem ezt akl-.or, és most csak röviden ismételhetem, mert meg vagyok győződve, hogy elmúlt már azon idő, midőn törvénykönyvbe igtatott holt betűvel egyik vagy másik nemzet suprematiáját biztosítani lehetett. (Ugy van!) Oly országban lakunk, mely polyglottnak nevezhető; kül nböző nemzetiségek lakják e hazát, és egyik sincs azon helyzetben, mint Francziaországban a franczia, hogy annyira túlnyomó legyen a többi fölött, hogy kérdés ne támadhasson az iránt: hogy a jövő kit illet e haza határai között; de épen azért azt tartom, hogy ily hazában okvetlenül szükséges, hogy egyik vagy másik az itt lakó nemzetiségek közül a vezérszerepet vigye, és az egész államra saját jellegét ráüsse, azokban, mik állami teendők, meghagyván e határon belül a többi nemzetiségeknek szabadságukat. (Átalános élénk helyeslés.) Ezen szerepet viszi ma a magyar, viszi históriai múltjánál, relatív többségénél fogva, és viszi — s ezeket tartom legfőbb tényezőknek— anyagi és szellemi fölénye által. Ne méltóztassanak ezt sértésnek venni, mert ezt csak mint tényt eonstatálom, és kimondom, hogy nekem a törvénykönyvben egy betű sem kell, me y a magyar fajnak ezen vt

j-