Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

292 1l8- országos ülés február II. 1870. adatott. Egyébiránt nekem sem az egyik, sem t a másik czim ellen nincs kifogásom, és ha több fog hozatni javaslatba ezen czimeken, azon többre is rá fogok szavazni. Igaz, hogy a eontinens eultur-államaiban az egyetlen egy Francziaországban fordul elő a császári ház minisztere költségvetésének czime alatt a színházak segélyezése, ott t. i. a szépművészetekre, a színházakra és történelmi emlékekre összesen 7,561,000 franc hozatik évenként a költségvetésben javaslatba; de ha Európa többi < ultur-államait tekintjük, a színházak segélyezése, mint ilyen, sehol a költségvetésben nem szerepel, hanem a színházak segélyezése részint a civillistában szerepel , vagy pedig mint Svájczban a cantonok külön költségvetésébe van felvéve, a minek ott pedig épen speciális nemzetiségi jellege is van. (Igaz! bal felől.) En, t. ház, egyátalában nem hiszem, hogy a már most consolidált osztrák-magyar monarchiának cultur-missiója abban állana, hogy a többi nemzetiségek culturfejlődését gátolja, sőt azt hiszem, Magyarország speciális eulturküídetése épen az, hogy a saját hibájuk és bűnökön kivül műveltségileg visszamaradt nemzetiségeket a közművelődés terén segítse. Én őszintén bevallom, t. képviselőház, ha magyar volnék, a nem magyar ajkú népek művelődését saját pénzemen mozdítanám elő. Mert ha áll, hogy a középdunán, a hol Magyarország is fekszik, alkalmasint legfenyegetőbb ellensége a panszlavismus: ugy a panszlavistikus törekvések ellen Magyarországnak nagyobb óvszere nincsen, mint a közművelődés és a népek átalános szabadsága. (Helyeslés.) Azon nép, mely niivelt, miveletlenhez nem fog szegődni; a mely szabad, nem fog a szolgaság alá hajtatni. (Helyeslés bal felől.) Soha sem láttam, és a világ történetében nem tudok rá példát, hogy egy szabad nép vágyakozott volna szolgaság után; de tudok arra, hogy szolgaságban levő népek a szabadságért milliónként vérzettek el a csatákban, [ügy van! bal felől.) Én átalában azt hiszem, a.szt. István birodalmának különböző nemzetiségei között sem vagyonilag, sem számra nézve egy sincs oly erős, hogy a többieket absorbeálhassa, és igy szükségképen kell, hogy egymás mellett éljenek. (Helyeslés bal felől.) Nincs is egyébre szükség, t.ház, csak arra, hogy a múltnak szomorú traditióiból eredő némi neheztelést és fajféltékenységet tegyünk fére és adjunk helyet a kölcsönös bizalomnak és nemzetközi politikai és culturai tekintetben forrjunk együvé és itt leplezetlenül kimondom — mert őszinte akarok lenni — czélszerü volna, hogy a magyar elem, mely még ma is tényleg supremationális jogokkal bir a többi nemzetiség fölött, ezen jogoktól a haza érdekében szükségesnek látná megválni. (Halljuk!) József császár egy hatalmas eszmének élt: birodalmának minden népeit germanisálni, de ebbeli törekvései minden irányban meghiúsultak, pedig — bátran merem állitani — hogy talán nála egy uralkodó sem hevült jobban népei boldogságáért sem előtte, sem utánna; de azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy soha uralkodó nem ismerte annyira félre a népeknek jogait, mint ő. (Igaz ! bal felől.) íme, t. ház! ha az egyenjogúság mellett méltányosság tekintetéből, sőt létező positiv törvényeinkre támaszkodva szót emelünk, felkel Jankovics képviselő ur s többen, és azt lobbantják szemünkre, hogy nemzetiségi kérdést csinálunk. Ha pedig hallgatunk, akkor egy még veszedelmesebb insinuatióra szolgáltattunk alkalmat. (HaUjuk !) íme, a legközelebbi múltban a bécsi minisztériumban a nemzetiségi kérdés folytán krizis támadt és ott a kisebbség a többségnek szemére hányta: mért nem tud oly módozatot föltalálni, minőt föltalált a mostíini kormány Magyarországon, hol a nemzetiségek paradicsomi boldogságban élnek, (Felkiáltások: Igaza van!) sőt Magyarország érdekeinek oly nagy barátja, mint a „Neue freie Presse" tovább megy, s azt mondja, hogy igenis, az Andrásy-kormánynak sikerült a nemzetiségi tényezők egy részét megvásárolni, másik részét intimidálni. (Zaj jobb felől) Már t. ház. szeretek kétkedni benne, hogy egyátalában a román nemzetet itt képviselők közöl valaki megvásárolható legyen, de ha vannak is máshol, azokra nem fektetek súlyt, mert azok minden kormány által meg lesznek vásárolhatók ; azonban hogy azon többiek, kik itt vagyunk, kiket őszinte hazafiság vezérel, hogy azok intimidálva nincsenek, azt ezennel határozottan merem állitani. (Helyeslés szélső bal-, zaj jobb felől.) Ha visszaemlékezem a t. háznak múlt évi november 14-dikén tartott országos ülésére, midőn a szerb nemzeti színház támogatására beadott törvényjavaslat tárgyaltatott, habár akkor nem voltam ugyan e házban, de tökéletesen tudnék hivatkozni, a mint a lapokból olvastam, a tárgyalás egész folyamára, tudnék hivatkozni Pest belvárosa képviselője Deák Ferenczre, tudnék hivatkozni Nyáry és Ivánka Imre képviselőtársaimra és többekre, kik e tekintetben már akkor is tökéletesen a méltányosság, tökéletesen az egyenlőség elvéből indultak ki. Igaz, hogy sem a román, sem a szerb nemzetiségeknek magoknak szinházuk nincsen, de épen mert nincsen, teremteni kell. (Zaj. Helyeslés a szélső bal oldalon.) A művelt román és a müveit szerb a müveit magyarnak sohasem lehet ártalmára, és itt