Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

118. országos Dtés február It. 1870. 289 kai csak az őtet illető kimutatás közöltetett, nem pedig az összeírásra vonatkozó összes táblázat. Én ezt nem a légből merítettem. Meglehet, a t. képviselő tudhat, s mivel mondja, meg vagyok győződve róla, hogy tud is oly esetet, midőn egyes hatóságokkal az összes táblázatok közöltettek; de ez csak kivételesen történt. Én legalább tudakozódva a hivatalban azoktól, kik ezelőtt is ezen specialitással foglalkoztak, azon választ kaptam hivatalos utón, hogy ez nem volt szokásban soha. Ezt- kívántam csak naegigazitásul felhozni arra nézve, hogy állitásom nem volt alap nélküli. (Helyeslés.) Elnök % Tudomásul veszi a t. ház miniszter ur válaszát ? (Tudomásul vessssük!) A ház tudomásul veszi. Következik a napirenden levő tárgy: a színház segélyezése iránti tárgyalás folytatása. Fel van irva: Mihályi Péter jegyző: Hodossiu József ! Hodossiu József: T. elnök ur! En a részletes tárgyalásra írattam fel magamat. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) Mert átalánoságban véve, én is pártolom azon indítványt, melynél fogva ezen nemzeti színház segélyezésére előirányzott összeg kitörültetnék, de miután tudom, hogy a központi bizottság szerkezete fog elfogadtatni, erre nézve egy módositványt lesz szerencsém a t. ház elé terjeszteni, mely abból áll, hogy 5-ik tételként tétessék: „egy román nemzeti színház alapítására 200,000 forint". (Zaj.) T. ház! Én ugy hiszem, (Halljuk!) sem a kormány, sem az országgyűlés hivatása nem lehet az, hogy egy nemzetet az országban lakó többi nemzetek költségén és rovására miveljen vagy miveltessen, és viszont valamint a kormánynak, ugy az országnak érdekében van, hogy az országban lakó minden nemzetek mivelődése és haladása egyaránt előmozdittassék. Ha az országban egy nemzet létezik, ez már csak a létezési jogánál fogva is követelheti, miként létezése elismertessék, fentartassék és biztosittassék, minden tekintetben, még mivelődés tekintetében is. Ugy hiszem, ezen indok már magában is elég volna arra, hogy indítványom támogattassék és elfogadtassék. De nem tehetem, hogy fel ne említsem még azt is, hogy miután az országban lakó nemzetek is, különösen a román nemzet, megadóztatik oly intézmények fentartására és segélyzésére, melyek speeifieus magyar érdekben állittatak fel, akkor nem csak igazságos és méltányos, hanem jogos is, hogy az ország megadóztatásából a román nemzet mivelődésére is bizonyos összeg megszavaztassák. Vagy azt fogják mondani, a mint itt halKÉPV H. NAPLÓ 18S4 V. lottam hátam mögött, hogy hol ? mert nem létezik román nemzeti színház és ezért nem is lehetne erre egy bizonyos segélyt megszavazni. ÁH az első, de nem áll a második: mert habár román nemzeti színház nem létezik, de létezik a nemzet, mely ezen intézmény felállításának, i fentartásának és biztosításának szükségességét érzi. A magyar tudományos akadémia sem létezett akkor, mikor létesítésére adakoztak. A honvédmenház sem létezik ma, midőn annak létesítésére adakoznak. Lehet-e azért azt mondani, hogy ezen intézmények fentartására, létesítésére nem lehetne az országgyűlésnek semmi összeget megszavazni 1 Én azt hiszem: nem. A mi tehát az egyiknek igazságos, a másiknak méltányos. , Quod uni justum, alteri aequum. Vagy azt fogják ellenvetni: hogy ha a román nemzet részére ezen összeg megszavaztatnék, akkor az országban lakó többi nemzetek vagy nemzetiségek részére is meg kellene hasonló vagy aránylagos összeget is szavazni, különben az egyenlőség elve meg lenne sértve. De ez oly ellenvetés, mely épen a magyar nemzeti színház segélyezése ellen van irányozva, mert ha az egyenlőség elve meg lenne sértve, akkor, midőn a román nemzet segélyezésére is egy bizonyos összeg megszavaztatnék, akkor inkább meg van sértve ezen elv akkor, mikor minden más nem zet kizárásával egyedül a magyar nemzet művelődésére szavaztatik meg egy bizonyos öszI szeg. Elismerem, hogy a többi nemzetiség részére is meg keilene szavazni bizonyos összeget, s én szívesen meg is szavaznám, de ha az érdekelt felek nem követelik, és senki által nem inditványoztatik, akkor azon föltevés áll, hogy ők e segélylyel nem akarnak élni, s így azt nem is lehet megszavazni. Végül tán azt fogják még ellenvetni, hogy nincs pénz, nagy az államköltség, hogy a nép ma nagyon is túl van terhelve adóval. Elismerem; de ennek oka — közbevetőleg mondva — maga a kormány, illetőleg a pénzügyminiszter ur, mert az adóreform tekintetében máig semmi intézkedést, semmi törvényjavaslatot nem tett. Azonban épen a költségvetésben lehetne oly reductiókat tenni, melyekből az általam jelzett összeg nem csak kétszeresen, de háromszorosan, sőt hatszorosan is kitelnék. Vannak ugyanis az államban oly hivatalok, melyek vagy szükségtelenek, vagy másokkal egyesíteni lehetne. Így például az ő fölsége személye körüli minisztérium, melynek semmi értelme, semmi teendője nincs, mint az, hogy a nemesi czimereket és diplomákat oszsza, teljesen megszüntetendő volna, s annak teendői a miniszterelnökre volnának bizandók, hogy t. i. a miniszter ur osztogassa a rendjeleket és ne37