Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-118
290 118. országos ülés február II. 1870. mesi diplomákat. (Derültség.) A közlekedési minisztériumot egyesíteném a kereskedelmi-, iparés közmunka-minisztériummal; mi nem vagyunk oly gazdagok, hogy oly luxuosus fundus instructust tartsunk, majd hogyha gazdagok leszünk, akkor tarthatunk. Ilyen továbbá maga a cultusminiszterium is; ez egészen eltörlendő lenne, mert ha van az államban szabad egyház, ha az illető egyházakra van a nevelés bizva, akkor a cultusés közoktatási minisztériumnak nincs értelme, s azon fölügyeleti jog, melyet a cultusrniniszterium gyakorol, tökéletesen átruházható volna a belügy- vagy az igazságügyminiszteriumra. Ezek a főhivatalok ; de vannak még a minisztériumban oly osztályok is, melyek nem a minisztérium hatásköréhez tartozó dolgokkal foglalkoznak. Ezen osztályok teendőit a munieipiumokra kell bizni, hogy azok végezzék el saját hatáskörükben. Aztán ott vannak a főispáni méltóságok. En a főispáni méltóságokat egészen eltörülném, mert ezeknek mai nap semmi értelmök nincs, és azon kevés teendőket, melyeket ellátnak, a megyék alispánjaira bíznám. (Eláll ! Hosszas zaj.) Mindezekben, t. ház. ugy hiszem, kimutattam, hogy igazságos és méltányos, miszerint a ház a román nemzet művelődésére bizonyos öszszeget szavazzon meg, és megmutattam azt is, hogy ezen összeget a budgetben megtakarítani lehet. Ajánlom modositványomat a tisztelt ház figyelmébe. Mihályi Péter jegyző {felolvassa Hodossiu József módosilványát): „A nemzeti színház segélyezése" czimü rovat 5-ik tételeként tétessék: „egy román nemzeti színház alapítására 200,000 forint." •Jankovics Gyula: T. ház! Midőn a belügyminisztériumnak 1870-ik évre előirányzott költségvetésében a nemzeti színház segélyezésének tételét olvastam, korántsem hittem volna, hogy a román nemzetiségű képviselő urak ezen tételt a nemzetiségi kérdés újólagos szőnyegre hozatala tárgyául fogják fölhasználni; annál kevésbbé hittem ezt különösen Borlea képviselő úrról, (Hodossiu ') annál kevésbbé hittem Borlea képviselő társunkról (Ujabb fölkiáltásolc: Hodossiu, nem Borlea!) ismétlem harmadszor ; annál kevésbbé hittem Borlea képviselőtársunkról, ki tegnap e tárgyhoz szólott. (Derültség.) Borlea képviselőtársunk tegnapi beszédében Zeyk képviselőtársunk ellen támadást intézett és némi czélzással élvén a nemzetiségi kérdésre nézve, Zeyk képviselő urat egy kereskedőhöz hasonlította, ki fényes kirakatába egypár rongyos csizmát tesz; mi azonban ugy vettük észre tegnap, hogy Borlea képviselő ur ezen rongyos csizmát felhúzta, és a nemzetiségi kérdést ismét szőnyegre hozta. (Derültség.) Ezen kifejezést azért használom, mert saját szavai voltak. Ő a rongyos csizmát felhúzván, mint ő monda, tagadásba veszi azt, hogy a magyar nemzeti színház segélyezése jogosult volna, s állítja, hogy az 1868. XLIV. törvényczikkely, mely a nemzetiségek egyenjogoeitását tárgyazza, e tétellel összeütközik. Hogyan lehet ezt a nemzeti egyenjogositásra vonatkozó törvényből kimagyarázni, azt meg nem foghatom; mert véleményem szerint ezen a nemzetiségek egyenjogositását tárgyazó törvénynek nem lehet szelleme az, hogy ha egy vagy más nemzetiségnek bármi joga van, a többieknek pedig nincs, az elsőtől elvegyük azt, a mije van, hogy igy egyenlő legyen a többiekkel; vagyis ha ezt a jelen esetre alkalmazzuk, miután a többi nemzetiségek színházai nem segélyeztetnek, tehát a magyar nemzeti színháztól is vonjuk meg a segélyt. Ez veszélyes tan volna véleményem szerint, s nem tenne egyebet, mint azt, hogy T az egyenlőséget a nemzetiségek közt akkép biztosítjuk, ha azt, a mi a többi nemzetiségnek nincs, elveszszük attól is, a kinek van. Igen is értenóra, ha azt kívánnák, hogy miután a magyar nemzeti színház segélyeztetik, segélyezzük a nemzetiségek színházait is. Ez, nézetem szerint, egyenjogúság volna, és nem vehetnem rósz néven azt, ha ök is azon kívánattal léptek volna föl, hogy az ő színházaik is állami segélyben részesittessenek. Én is némileg nemzetiséget képviselek — miután választóim egy részét szerbek képezik — tehát őket is képviselem, — de sohasem hallottam tőlük oly kívánságot, pedig sokat fordultam meg köztük, hogy miután az ő színházuk nem segélyeztetik, vonjuk meg a segétyt a magyar szinháztóí is; hanem igenis, hallottam azt, hogy segélyeztessék az ő színházuk is. Az előadottaknál fogva, miután a belügyminisztérium budgetének a nemzeti színházra vonatkozó tételét a nemzetiségi egyenjogúsággal, a nemzetiségi törvénynyel összeütközőnek nem tartom, azért azt pártolom és elfogadom. (Helyeslés.) Rajner Pál belügy miniszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Hogy a netalán kifejlődő vitának szűkebb alapot szabjak, kénytelen vagyok itt ismételni azt, a mit a pénzügyi bizottság előtt is kijelentettem, hogy t. i. az első sor „a színház részére évi adomány" nyomtatási hibából vétetett föl a budgetbe, a mi a pénzügyi bizottság jelentésében kifejezést is nyert, s kijavította oda, miszerint ezen tétel a nemzeti színház „dalmű- s zenek épezdéjének támogatására" van előirányozva. Ezzel tartoztam a képviselőháznak, nehogy a vita a megkezdett modorban folytattassék, s az hozassék föl, mintha ezen segélyezéssel a kormány csupán a magyar ajkú lakosok érdekeit kivárná előmozdítani, mert
