Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

288 118. országos ülés február II. 1870. nagy különbség volna, hanem az, hogy nem vétetik a mérték oly szigorúan, mert szeretnek az alkalmasak közt is válogatni. Ezt én részemről helyesnek és igazságosnak nem tartom, s kénytelen vagyok kimondani még azt is, hogy ezen eljárásnak — és ezt a tisztelt miniszter ur figyelmébe ajánlom — legegyszerűbb következése, mint a tapasztalás igazolja — és semmi egyéb indokot nem akarok fölhozni — az, hogy hazánk magyar népességű vidékeiről az ujonezok majd mind a közös hadseregbe vitetnek, mig más vidékről a honvédségben maradnak. A mi az államtitkár ur okoskodásait illeti, még azon föltevés szerint sem fogadhatom el azokat, hogy, mint ő mondta, Pesten a képesek száma 25°/o, és hogy nem vehetjük sem a pesti mai népességet, sem a debreezeni mai népességet alapul, mert ha az akkori népességet veszszük is, még akkor sem állhat az, hogy midőn Debreczenre 183 vettetett ki, akkor Pesten 177 ujoncz jusson csak, mert, mint a tisztelt államtitkár ur maga is elismeri, Pesten legalább kétszer oly nagy számú volt a népesség azelőtt is, mint Debreezenben. Ha már most két annyi népességből 25°/o-ot is veszünk, a felényi népességből pedig 44°/

0-ot, a kétannyiból 25°/o sem juthat kevesebb, de többnek kell kijönni, és igy Debreczen városa még ezen számítás szerint is tul van terhelve, és még inkább igazolja ezt az, hogy tavaly, saját szavai szerint, utólag ezernél több jelentetett be, s azok közül utólagosan a 103 ujoncz vettetett, holott a 25% szerint is többnek kellett volna kivettetni. Mondom, ily számok folytán itt tökéletesen tisztán és határozottan felelni nem lehet; de épen az ő előadása meggyőzött arról, hogy ha nem oly mérvű is, mint ezen fölvilágositás előtt hittem, de mindenesetre tulterheltetés forog fen Debreezenben. Az pedig engem meg nem nyugtathat, hogy a tulterheltetés oka nem a minisztérium, hanem valamely hatóság, és kérnem kell a miniszter urat, hogy azon hatóságokat, melyek hibát követtek el, szorítsa kötelességök teljesítésére, azokon pedig, melyek tulterhelvék, könnyítsen. Ha valamely hatóság elmulasztja a kellő alapon és időben megtenni a jelentést, hitem szerint ebből nem az következik, hogy egy másik hatóság tulterheltessék, hanem az, hogy azon törvényhatóságra, mely kötelességét mulasztotta, akár több is rovassék. Én tehát ezeket a miniszter ur figyelmébe ajánlván és kérvén, -hogy még az ujonezozás előtt ezek alapján, a mennyiben ily igazságtalanság az egyik vagy másik hatóságban történt, igazittassa ki, kijelentem, hogy magamat a válasz által teljesen megnyugtatva nem érzem. (Helyeslés bal felől.) Kerkapolyi Károly államtitkár: Kötelességemnek tartom a tényállás igazolása érdekében csak pár rövid észrevételt tenni. Látszólag nagyon nyomós a t. képviselő urnák azon észrevétele, hogy azon nem ugyan ezer és néhány, hanem 933-ra, a kikre az idén kellett kivetni az ujoncz jutalékot, 25 százalékkal nem 103 esnék, hanem közel 250. Ez valóban igy állna, ha mindazok az első korosztályból valók lettek volna. De bátor voltam megjegyezni, hogy már a 3-ik korosztályból összeirottakra csak 5 százalék, a második korosztályból összeirottakra 10, és csak az első korosztályra rovatik 25 százaiélv. Ez igy történt Debreezenben is és nem történhetett máskép Pesten sem, s ha a t. képviselő ur privative azon fáradságot veszi magának, hogy combinál : mennyi tartozik ama 933 közül az első korosztályba, mennyi a többibe, és ha alkalmazza azokra a számítási kulcsot, meg íóg győződni, hogy épen 103, eggyel sem több, eggyel sem kevesebb azon szám, melynek ki kellett rovatni. Felemlíti a t. képviselő ur, hogy midőn először vettetett Debreczenre több mint az addig szokásos 80 és néhány főnyi szám, Debreezenben nem került ki az ujonczjutalék. Igaz, a város egynehány emberrel adós maradt akkor, állítva annyival kevesebbet, mint mennyit az akkor kivetett nagyobb összeg tesz, de az akkor rárótt összeg nagyobb is volt a mostaninál. Midőn először rovatott több Debreczenre a korábban szokásos nyolcvan egynehánynál, akkor 48,000 volt az összes ujoncz-contingens, mig most körülbelől 43,000 a póttartalékkal együtt. A mely arányban a 48 a 43-hoz, körülbelől anynyival kellett nagyobbnak lennie az akkor kivetettnek a mostaninál. De bátor vagyok még megjegyezni, hogy akkor Debreezenben több mint 400 volt a törvénytelenül távollevők száma. Ha Debreczen a távollevőket előállította volna, a hiányzott, ha nem csalódom 38 ember nem egyszer, de négyszer fogott volna kikerülni a törvénytelenül távol volt összeirottak közül, a kiket előállítani a város kötelessége lett volna. Tavaly is az volt az oka annak, hogy Debreczen a honvédséghez csak 50 és néhányat állithatott, mivel akkor is 670 körül volt a törvénytelenül távolvoltak száma, és ha azokat a város kötelessége szerint előállította volna, került volna belőlük honvéd annál több is. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! A számokat illetőleg válaszolt t. barátom az államtitkár és gondolom, fölvilágosította, különösen utolsó válaszában positiv számokkal a t. képviselő urat. Csak azért vagyok bátor felszólalni, nehogy alaptalannak tűnjék fel azon állitásom, hogy ezelőtt a hatóságok-