Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-118

118. országos Dlés február II. 1870. 287 lenleg is a tavalyi mód szerint történt, előre láthatólag az összeírásból sokan maradtak ki azok közül, a kik törvény szerint összeirandók. A minisztérium kijelenti, hogy a Pestre tett kirovást nem tekintheti másként, mint olyannak, mely kizárólag az eddigi kimutatásoknak felel meg, és hogy az addig elmaradottaknak hivatal­ból leendő utóállitását, és igy egy pótlagos ki­egyenlítésnek, mire tér hagyatott, eszközölheté­sét az ujabban beérkezendő helyesebb adatok alapján a törvény értelmében magának fentartja. Az ujonezozást Pest kedvéért el nem halaszt­hatá, nehogy koczkáztassa azon törvén}^ végre­hajtását, mely azt rendeli, hogy a sorsolásnak márczius 15-kéig be kell végeztetnie. Ez volt Pest városának és a kormánynak eljárása ugy a múlt, mint a jelen évben. Ezen példa is mutatja, mennyire jó és hasznos lesz, ha — mint a miniszterelnök ur épen kilátásba helyezé jövőre — ugy az egész ujonczjutalék felosztását feltüntető táblázat, mint az ujonezo­zás körüli eljárás átalában, az összeírástól kezdve a tettleges állitássa], végig nyilvánosságra hoza­tik. Hadd ítéljen a tájékozott közvélemény ugy a kormány, mint a törvényhatóságok működése felett. Oly eljárás, mi mellett azok iratnak össze, kik magukat — mint a népszámlálásnál szoká­sos — önként följelentik, és hol az anyakönyvi ivek csak arra használtatnak, hogy az összeírásba illetéktelenek be ne foglaltassanak és nem arra is, hogy illetékesek ki ne maradjanak, nem nyújt­hat oly alapot, melyre, ha a minisztérium az arithmetikus eljárást alkalmazza, az eredmény a czélnak megfelelő legyen. Epén azért tavaly megtettük ez irányban kötelességünket, valamint megtettük a folyó évben is. Bátor voltam ezeket e helyen nyilvánosságra hozni azért, hogy meggyőződjék a t. képviselő­ház arról, hogy a hol hiba volt, azt megláttuk és igyekeztünk rajta segíteni; de a törvényha­tóságokon a sor: részükről is szigorúan teljesíteni a tőrvény által rájuk bízottakat a ezélból, hogy az átalános védkötelezettségnek a képviselőház részéről osztatlan tetszéssel fogadott elve meg­valósíttassák. (Tetszés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház! Mondhatnám: ily némileg bonyolódott és számokkal nem any­nyira tisztán kimutatott, mint bebonyolitott föl­világositásra rögtönözve felelni valóban nem könnyű; azonban a szabályok más alkalmat nem adván, megkísértem a feleletet. (Halljuk!) A mi legelőször is a miniszter ur nyilatko­zatát illeti, mely szerint ő kész ezentúl az ösz­szes kivetési táblázatokat a hatóságokkal közölni, hogy igy azok nyilvánosan ítélhessenek az eljá­rás helyes vagy helytelen volta fölött, ós hogy ha volna hiba a kimutatásban, megítélhető le­gyen, hogy kitől ered a hiba, azt részemről ör­vendetes tudomásul vettem, és csak azt jegyzem meg, hogy szemben azon állításával, mint ha a régibb időben nem lett volna szokásban az ily táblázatok közlése a hatóságokkal, kénytelen vagyok állitásom mellett maradni, miután én ennek ténylegesen ugy történtéről oly hatóság utján értesültem, mely hatóságnak e kimutatá­sok megküldettek, és a melynél az azelőtt köz­lött táblázatok tényleg megvannak. Andrásy Gyula gr. miniszterel­nök: Meglehet, kivételesen. Tisza Kálmán: A mi a kulcsot illeti, a t. miniszterelnök ur is hivatkozott a vódtör­vény 30-ik §-ára. Igaz, hogy ott az van mondva, hogy a tapasztalás által igazolt ujonezállitási képesség arányában osztandó föl az ujonczjuta­lék a különböző ujonezállitási kerületek között. De ha valamelyik kerületnek egy járása nem tudná ezen mennyiséget kiállítani, ugyanezen kerület többi járása által fognak pótoltatni. A védtörvényben ez van, de a Debreczen város irányában fölhozottak tekintetében bátor vagyok arra hivatkozni, hogy 1868-ban, midőn először történt, hogy Debreczen városára az addig ki­vetett 86 — 95 ujoncz helyett 185 vettetett ki, Debreczen városa, ki nem telvén a kivetett szám, 42 ujonczczal adós maradt. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy alig szükségesebb valami annál, hogy az ország különböző vidékei és különböző hatóságai a ka­tonai szolgálattal lehetőleg egyformán terheltes­senek. Ezen egyforma terheltetés azonban mind­járt megszűnik, ha egyik hatóságban a harcz­képeseknek legnagyobb része a közös hadseregbe soroztatik, mig a másik hatóságban a hadköte­lezettek aránylag nagy része a honvédség szá­mára marad fen; mert tudjuk a védkötelezett­ség! törvényből, hogy a honvédelmi szolgálat mennyivel könnyebb, mint a rendes hadseregnél. Azt monda t. államtitkár ur, hogy a ké­pesség 25 és 52 közt változik. De hogy mik ép tűnik ki a képesség, az nézetem szerint nagyon függ azon körülménytől, hogy a sorozó bizott­mányok megelégednek-e azzal, hogy valahol megvan a szükséges képesség, vagy tudatában annak, hogy ha ők egy helyen nem töltenék be a szükséges számot, más helyről derekabb legé­nyeket kaphatnak, nem sorozzák be az olyano­kat sém, kikben a harczképesség — szigorúan véve a vizsgálatot — megvan. Engedelmet kérek, ily utón az éretik el, hogy az országnak némely vidékei, melyek egészségesebb, erősebb nép által lakatnak, kétszeresen is terheltetnek a nélkül, hogy ez szükséges volna. Es ennek oka nem az, hogy a katonai szolgálatra nézve oly

Next

/
Thumbnails
Contents