Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-118
286 118. országos ülés február II. 1870. monda, a védtörvény 30-dik §-ában megállapított kulcs szerint, tehát az egyes ujonczozási járásoknak tapasztalás által igazolt ujonezállitási képessége arányában osztatott fel. Ez állítási képesség következő módon állapittatik meg : A harmadik korosztályból ősszeirottaknak csak öt, a másodikból ősszeirottaknak csak 10°/ 0-ára rovatik jutalék az ország minden sorozó járásában különbség nélkül, miután amaz rendszerint már kétszer, emez egyszer mustrálva volt, s csak az akkor ideiglenes okokból alkalmatlanok számittathatnak azok közé, a kikre jutalék rovandó. Ellenben az első korszakból ősszeirottaknak annyi százalékra rovatik jutalék a fönnebb idézett törvény értelmében, a mennyi állíthatónak bizonyult abból tapasztalás szerint. E százalék Debreezenben 44, Pesten csak 25. Ennyinek bizonyult az tettleg a múlt esztendőben, a mikor adatok hiányában és hozzávetőleg 38-ra vétetett föl, de kevesebbnek bizonyult. Hogy hozzávetőleg kellé azt fölvenni, oka az. mivel tapasztalati adatok nem állottak rendelkezésünkre, mivel az átalános védkötelezettség kimondását előzött időkben nagy részben idegenekből állitá ki Pest városa a maga illetékét. Ha az ország valamennyi sorozó járásából ilykép nyert egész mennyiséggel viszonyba teszszük az évi egész ujonczilletéket, kiderül, hogy ö^-kát teszi az utóbbi az előbbinek, mely azután egyetemes kivetési kulcs gyanánt szolgáland. Jelen évben ez 71°/ 0 . Az e módszerinti eljárás következőleg történt Debreczenben. Összeiratott a 3-ik korosztályból 105, minek 5%-a 5, a másodikból 158, minek 10%-a 16, az elsőből 484, minek 44%-a 213, ez tesz összesen 234-et. Erre kellett az egyetemes kulcs szerint kivetni a 71%-ot, mi épen kiadja a Debreczenre kirótt 166 ujonczot, mihez azután 17 póttartalékos járult még. Pestre nézve a kirovásnak szintén ez alapon kellett történni. Méltóztatott a t. képviselő ur meglepőnek mondani azon tényt, melynél fogva a 200 ezret haladó lakosságú Pestre csak 280 főnyi jutalék, Debreczennek alig 50 ezer lakosságára 183 főnyi rovatott ki. Meg kell jegyeznem, hogy miként képviselő ur maga is érezte, nem a mostani lakosság képezi a kirovás alapját, hanem azok száma, kik a kérdéses években a nevezett városok egyikében született, mint védkötelezettek összeirattak, illetőleg a kiknek mint ilyeneknek össze kellett iratniok, s az ilyenek közti arány Pest és Debreczenre nézve nem olyan, mint a mai népesség közt. Még 1857-ben az volt az eset, hogy mig Debreczen népessége 33 ezer, addig Pesté csak 81 ezer volt. Hét, usque kilencz évvel korábban még kevesebb volt a különbség, ugy hogy tekintve a két város népességének őregbedését, a t. képviselő ur alkalmasint maga is meg fogja engedni, hogy azon idő szerint Pestnek népessége legfelebb kétannyia volt a Debreczenónél. A dolgok ily állásában Pestre nézve 280 főnyi kirovás 25°/o ujonezállitási képesség mellett nem igen lenne aránytalanság, miután azon 130—140 ezer főre, mi 1850 óta telepedett Pestre, egy ujoncz sem rovatott, azok az ország más községeiben születvén, ott Írattak össze, rájuk az ujonczilleték ott rovatott s ott reklamáltatnak, egy része talán épen Debreczenben és teljes joggal. Ha ezen 130 ezer ember véletlenül nem Pesten, de oly ponton települt volna meg, melyben 20 év előtt senki sem lakott, ugy az igy keletkezendett helyre 130 ezer főnyi népessége daczára sem lehetett volna róni csak egy ujonczot is. Azok mindannyian másutt, ott levén összeírva, a hol születtek. Mindamellett el kell ismernem, hogy Pestet illetőleg baj van. A bajt azonban felismerni és látni csak ugy lehet, ha tudjuk, hogy a Pestre rótt illetékből 103 a múlt óv rovására esik, s csak a többi marad a jelen év terhére. Ennek oka az, hogy Pest a helyett, hogy a törvény értelmében a születés ós halálozási anyakönyvek alapján teljesítette volna az összeírást, összeirási iveket küldött a házakba olyformán, mint az a népszámlálásnál is történt, azon czélból, hogy jegyezzék be magukat a védkötelezettek. A kik azután bejegyezték magokat, összeírta és bejelentette, a kik nem, azokat nem ; az anyakönyvi iveket csak azért használta, hogy ellenőrizze, ha vajon nem irták-e be magokat illetéktelenek. (Derültség) így történt, hogy a múlt évben augusztus 11-ig, a mely napon tul — a 15-én már kezdődött sorozás miatt — az adatok beküldésére várni és a repartitiót tovább halasztani ép nem lehetett, de nem is kellett, miután Pest a hadsereghez tartozásában ugy is előlegben volt a magukat megváltottakban, az önkéntesekben és igy tovább, bejelentett az 1-ső korosztályból 439-et, a 2-ból 402-őt, a 3-ból 499-et, a 4-ből 351-et, az 5-ből 490-et, együtt 2181-et, a nélkül, hogy jelentést tett volna arról, hogy az összeírást még be nem végezte és tovább folytatja. A minisztériumnak azonban feltűnt az összeirottak csekély volta és már a múlt évben felhivta a várost e körülmény felvilágosítására. Minek folytán előre bocsátott sürgetés után január 15-én végre tudomására jött annak, hogy az összeírás ugy történt, mint mondtam, és hogy az a jelentés után is folytattatott, ós hogy augusztus 11 -ke óta még 933 ember íratott öszsze. Ezekre kellé az idén pótlólag kiróni a mondott 103 ujonczot, ugy hogy csak a maradék szól a folyó évre. Mivel azonban az összeírás je-
