Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

270 m- országos Illés február 10. 1870. nélkül; de azt is tudom, hogy épen ezen állásuknál és megyei állásuknál fogva is roppant befolyásuk van az ország minden ügyeire. És épen azért, minthogy azon befolyásukat igen sokszor osztályuk hasznára fordítják, azt gondolom, hogy méltatlan dolog, hogy az ország őket jól is fizesse és osztályelőnyeiket is szem előtt tartsa. Én tehát pártolom ezen indítványt, és azt hiszem, ha lejebb szállíttatnak is ezen dijak, mégis fognak találkozni hazafias és tekintélyes férfiak, kik szívesen elfogadják azon állomásokat. Egyúttal bátor vagyok Zaránd megyére nézve a t. házat figyelmeztetni, hogy ezen megye területe a kimutatásban nincs helyesen felvéve 25 mflddel, mert a sokkal nagyobb; Zaránd megye csakis a Bach-rendszer alatt volt ily kicsiny, a midőn egyik kerülete, a bajzai, másik kerülethez volt csatolva, ma azonban sokkal nagyobb. Szontagh Pál (cscmádij : T. képviselőház! Két szempontból lehet kiindulni, midőn a főispánokról, illetőleg ezek fizetéséről van szó. Ha áll az, a mit régen igen gyakran hangoztattak, hogy a főispánság dignitás s ennélfogva némileg külön bírálati szempont alá esik mint rendes hivatal, (Halljuk!) ha áll az, hogy dignitás, a mint sokan most is ugy tüntetik föl, hogy méltóság s nem hivatal, akkor van benne némi logikai raison, hogy magas állású, magas születésű egyének által töltessék be, s akkor nem látom át, miért volna szükség nagy fizetésre, sőt egyátalában bármi fizetésre. (Igás! bal felől.) Ha pedig az ujabb — nem annyira fogalmak, mint inkább tapasztalt — tények nyomán arra látjuk magunkat határozva, hogy azt kigyjük, miszerint ez immár nem méltóság, hanem praefeetura, akkor nagyon természetesnek látom t. barátom Irányi Dániel indítványát, hogy szállíttassák le ezen fizetés, nézetem szerint nem is eg}^formán 3000 forintra, hanem a régi classificatorius rendszer szerint a vármegyék nagyobb vagy kisebb kiterjedéséhez aránylag, 3000 forintot mint maximumot véve föl. Előttem szólott képviselőtársam felhozta, hogy a felsőház is reform tárgyát fogja képezni, valamint a megyék is coordináltatni fognak reformatori modorban, tehát meglehet, e tekintet utólag talán már a jövő budget alkalmával szintén elesik, hogy t. i. ott napi dijak nélkül a megyék mintegy képviselve legyenek; de mondom, ha azt tapasztalnám, hogy itt takarékosság iránt van hajlam, akkor ez alkalommal nem véltem volna szükségesnek felszólalni. De ugy vélem: a belügyminiszter ur nyilatkozatából észrevenni, hog}

r hajlandóbb volna a kisebb fizetéseket magasabbra emelni . . . Rajner Pál belügyminiszter : Csak az erdélyieknél! Szontagh Pál (csemádi): mint a nagy fizetéseket lejebb szállítani. Ez egyik oka, hogy magasbitó tendentiákat látok e mostani budgetben a főispáni fizetéseket illetőleg. A másik ok az: hogy ha már megmaradunk régi kedves szokásainknál, nem mondom ezopfjaink mellett, mért nem maradunk meg a régi classificatorius rendszer mellett? Hiszen tudtommal a főispánoknak régi classificatió szerint fizetésök 1500—1600 forint, a maximum 2000 frt, első, második, harmadik osztályú főispánságok szerint. Ha most, nézetem szerint, a maximumot 3000 frtra de a budget ide vonatkozó tétele szerint 4000 frtra téve, classisok szerint szeretném módosítani, akkor Irányi képviselőtársam által felhozott apróbb vármegyék, mint pl. Csanád, nem aequiparáltatnának a nagy Nógráddal, s a még nagyobb Pesttel és Bácscsal. Ha tehát Irányi Dániel urnák indítványa, a mihez én szíves örömest járulok, többséget nem nyer, fölkérem a belügyminiszter urat, nyilatkoztassa ki azt, hogy a főispánok fizetésére nézve a régi classificatorius rendszert kívánja fentartani. (Helyeslés bal felől.) Tóth Vilmos: T. ház ! Némi ellentétet látok azon indítványban, melyet Irányi Dániel képviselő ur beadott. Egyrészt panaszkodott a miatt, hogy a minisztérium conservativ-aristokratikus. kogj" csupán nagy urakat helyez a főispáni székekbe. (Fölkiáltások a bal oldalon: Igaz!) Én ennek ugyan bátor volnék ellentmondani, és tudnék példát fölhozni rá. hogy főispánoknak alkalmaztattak olyanok is, a kik épen nem nagy urak és nem bírnak oly nagy uradalmakkal, birtokkal, mint a minőkkel biroknak Irányi Dániel képviselő ur föltüntetni akarja. De az ő indítványa épen a demokratia elve ellen van irányozva, mert le akarja szállítani a főispáni fizetéseket, és mégis szegény embereket akar alkalmaztatni. A nemzet régi szokásait egy toll vonással eltörülni nem lehet. Tudjuk, hogy Magyarországban a főispánoktól bizonyos repraesentatiót kívánnak (Ellenmondás bal felől.) Nem a kormány oka annak, hogy szegényebb sorsnak főispánok nem lettek. Az ok az, mert a szegényebb sorsú egyének nem vállalkoznak arra, épen azért, mivel a főispánoktól a nép bizonyos repraesentatiót kíván. En elfogadnám azt, a mit Szontagh Pál képviselő ur fölhozott, hogy hozzuk be a régi elassificatiót e tekintetben. (Helyes!) De kérdem, miért nem indítványozta akkor azt is, hogy az első alispánoknál is hozzuk be ezen classificatiót. (Tobbdn bal felől: Ott is!) Hiszen tudjuk, hogy az első alispánoknak a megyékben a legnagyobb fizetése 800 frt., kisebbekben 600 — 100 frt volt;