Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

117. országos ülés február 10. 1870. 271 ma már 2000 frt a nagyobb megyékben, 1500— 1600 frt a kisebbekben az alispán fizetése. Nem akarok erre vonatkozólag többet mondani, csak azt nyilvánitom, hogy valamint szükséges volt az alispánok fizetését emelni, ugy nézetem szerint indokolva van az is, hogy a főispánok fizetését is emeljük. (Helyeslés jobb felől.) Kiss János: T. képviselőház! Midőn arról van szó, hogy a haza polgárain az adózás tekintetéből miképen lehetne segíteni, első kötelessége a képviselőnek arról gondoskodni, hogy oly hivatalokat, a melyek merő méltóságok, — mint maga a t. kormány is elismeri, — többnyire oly hazafiakkal töltse be, a kik az aristokratiához tartoznak, és nem szorultak azon fizetésekre, a melyek össze vannak kötve a főispáni méltósággal. A megyékben a teendőket mind az alispánok végzik, a főispánoknak teendője nem egyéb mint három havonkint megjelenni, és a közgyűlésen vinni az elnökséget. (Jobbról: És traktálni!) T. képviselőház! Lehetetlen, hogy föl ne jajduljon a nép, midőn a helyett, hogy tételenkint behozhatná a képviselőház az adónak reductióját, alább szállítását, a budgetben 8.000,000 frt. deficit mutatkozik. Megyei főispánok ezelőtt is voltak, és mint előttem szólott t. Szontagh Pál képviselőtársam megemlítette, osztályonkint valának beosztva, és a szerint húzták fizetéseiket. Kérdeni, hogy ugyanazon méltóságnak ugyanazon aristokratiához tartozó tagjai mért ne viselhetnék a főispánságot most épen azon arány szerint, épen azon tiszteletdijakkal ellátva, mint hajdan. Ha a t. képviselőház figyelmen kivül fogja hagyni a deficitet, a mely iszonyú orkán torokkal tátong a nemzet és a haza elnyelésére, (Nevetés jobb felől) hová fogja vezetni ez a nemzetet? Annálfogva én pártolom az Irányi Dániel képviselőtársam által indítványozott reduetiót, mert teljes meggyőződésem szerint esak egy ut van, mely által a nemzetet a deficittől meg lehet menteni (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ivánka Imre: T. képviselőház! Tóth Vilmos képviselőtársam azt monda, hogy a kormány alaptalanul vádoltatik aristokratikus hajlamokkal. Örvendenék, ha ezt a tapasztalást tehetném. De miután minduntalan olvasgat az ember holmi uj nemességi kinevezéseket, czimemeléseket; miután három évi kormányzás után még mindig nem látunk törvényjavaslatot, a mely a felső házban a született aristokratiának kiváltságait megszüntetné, az örökös főispánságok megvannak: csak nem méltóztatnak azt mondani, hogy ezek nem aristokratikus institutiók 1! Ezt esak annak kimutatására hoztam föl, hogy nem áll az, hogy az irány nem aristokratikus. Vajon czélszerü-e mindezeken rögtön változtatni ? az más kérdés. Ha már most azt méltóztatnak tartani, hogy szükséges repraesentáltatni a megyékben, akkor méltóztassanak azon embereket a repraesentatióval megbízni, a kiknek semmi segítség sem kell ahhoz. Ha pedig azt méltóztatnak elfogadni, a mi helyesebb, hogy ha már kellenek munkálkodó főispánságok, azok mindenkinek hozzáférhetők legyenek: akkor repraesentatió nem kell, és a 3000 frt untig elég fizetés szegény embernek is. (Helyeslés a bal oldalon.) Csiky Sándor: A miniszteri költségvetések tárgyalása alkalmával épen ugy, mint az előbbi években fölmerült tapasztalataim, arra tanittottak ugyan, hogy a jobb oldal bőkezűsége és generositása oly magas fokra emelkedett, hogy reményem sem lehet ahhoz, hogy bármi indokot hozhatnék föl szerény véleményem támogatására, mely a költségek kevesbitését támogassa, pártolásra bizton nem számithat. Ehhez képest nem is kellene a tárgyhoz szólanom. (Fölkiáltás jobb felől! Ugy van!) Előre látom, hogy elesik, akármi indokot hozhatnék föl annak támogatására, a mi az én egyes véleményem; de én, t. ház, mind a mellett is képviselői kötelességemnek tartom, ha szintén pártolásra nem számithatnék is : a többségnél kijelenteni, hogy itt, különösen ezen pontnál, hol a főispánok fizetései reductiójáról van szó, nyilatkoznom kell. (Halljuk') Azt hallottam Irányi képviselőtársam indítványa ellenében, különösen Tóth Vilmos képviselő ur által fölemlittetni, hogy azon esetben, ha a főispánok fizetését leszállítani kellene, ugyanazon okok .és érvek küzdenek és támogatják azon tételt is, hogy az alispánok és többi megyei tisztviselők fizetései szintén leszállitandók. Én t. ház, ezen nézetben nem lehetek. Nem lehetek pedig két okból: először azért, mert mikor a főispánok közül a megyékben legfölebb 7 — 8 lakik, ki igen szorgalmas, a régi közgyűlések — most bizottmányi gyűlések — vezetésén van helye, melyek 3-or vagy 4-er tartatnak egy év folyta alatt, akkor egypár napig megjelennek a megyékben, és ott néhány órát ülnek, ez az ö teendőjük , mig az alispánok és megyei tisztviselők, nincs oly nap, melyen nagy és nehéz foglalkozásukat és kötelességeiket teljesíteni ne kénytelenittessenek. Szüntelen várnak rajok, ha meg akarnak telelni hivataluknak, hogy pedig megfeleljenek, arról gondoskodnak a bizottságok: ha nem teljesitik, kimaradnak a jövő választáskor hivatalaikból és felelősek hivatalaikért. A főispánok fölötte állanak a megyének, a megye nem rendelkezik velük, méltóságnak, nagyságnak tekintik a főispánságot mai napon; azért tehát, hogy a nagy méltóságot viselik, azért, hogy ők a me-