Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-117
117. országes ülés február 10. 1670. 265 vánitani a minisztérium irányában, lehetetlen, hogy máskép Ítéljem meg ezen előirányzatot, mint ugy, hogy az pontosan, lehető legnagyobb tökéletességgel készíttetett el. A mi pedig azt illeti, hogy csak jövő évre vegyük tekintetbe ezen határozatot, erre nézve megjegyzem, miszerint csak nem rég nyertük azon ígéretet a minisztérium részéről, hogy a törvényhatóságok rendezése még a folyó évben fog előterjesztetni, s akkor a többi között az országgyűlés teendői egyik lényeges részét az fogja képezni, hogy a megy éknek belső szükségeik fedezésére meg fog a jog adatni, hogy magukat megadóztathassák. E szerint nem is jöhet az országgyűlés oly helyzetbe, hogy a jövő évben Huszár Imre határozati javaslata szerint járhasson el. Azt hiszem, épen a jelen évre nézve szükséges annak elfogadása azért, hogy szoktassuk a minisztériumot és a megyéket arra. miszerint az előirányzatot a lehető legteljesebb szigorral készítsék el. Azért pártoiom Huszár Imre határozati javaslatát. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Senki sem kivan szólni; csupán indítványozó ur akar még szólni. Huszár Imre: T. ház! Azok után, a miket a központi bizottság előadója, és utána az igen t. belügyminiszter ur e kérdésben mondottak, alig gondoltam, hogy indítványom az igen t. túlsó oldalnál oly nagy ellenzésre fog találni. Ennek következtében kénytelen vagyok először indokaimat, melyekkel indítványomat támogatni kívánom, kifejteni és megmondani azon okot is, mely engem ezeu indítvány beterjesztésére bírt. Mielőtt azonban ezt tenném, csupán két észrevételt vagyok bátor két előttem szólott képviselőtársaim megjegyzésére tenni, jelesen arra nézve, a mit igen t. barátom Vukovics Sebő is megemlített, és a mit Tóth Vilmos képviselő ur mondott, hogy t. i. ezen szigort, a melyet én itt a virement körül indítványoztam, jó lenne nem az idén, hanem csak jövő évben alkalmazni. E kijelentés egy nagy és szép reménytől fosztott meg engem, hogy t. i. a megyék a jövő évre a költségvetések körül szabadon fognak intézkedni, és a házi adó kivetési jogát valahára vissza fogják nyerni. Azon megjegyzésre, melyet Justh képviselő ur tett, hogy ha a virement meg nem engedtetnék, és némely megyében a javadalmazásban megtakarítások eszközöltetnek, nagy nehézsége k fognak támadni a közigazgatási téren: csak azt jegyzem meg, hogy tegnap szavaztunk meg a belügyiminiszternek 72 valódi- és nem tudni hány segéd-számvevőt; ugy gondolom, hogy egy ily fontos kérdés mellett a számvevői teendők KÉPV. H. iíAPLQ 18f | V. mellék- kérdése tekintetbe nem vehető. (Helyeslés a hal oldalon.) A tegnapi ülésben azon kérdést voltam szerenesés intézni a belügyminiszter úrhoz: miért vonatott le a magyarországi megyék, kerületek és vidékek javadalmazásából az 1869-iki évre 5% helyett 8%, holott e ezimen a törvényhozás csak 5%-ot szavazott meg? A belügyminiszter ur azon fölvilágosítást adta, hogy ez az 1868-ik törvényhozás által engedélyezett átruházási jog alapján történt. E fölvilágositáshoz jelenleg nagyon kevés szó fér. Hogy a minisztérium e részben helyesen járt-e el: akkor lesz helyén meghatároznom, midőn a ház az 1869-iki zárszámadásokat fogja tárgyalni. . Ellenben Szlávy József tiszt, képviselő ur, mint volt belügyminiszteri államtitkár, nyilatkozatában kifejtette azon okot, miért vonatott le a magyarországi megyék, kerületek és vidékek javadalmazásából az 1869 ik évben 8 0 / 0 a törvényhozás által megállapított 5% helyett. Azt mondotta, hogy ezen 5 % egész átalánosságban levén kimondva, a minisztérium kénytelen volt a magyarországi megyéket az 5%-n fölül még 3% levonásával terhelni azért, mert az erdélyi megyék költségvetése oly csekélyre volt szabva, hogy a mellett Erdélyben a megyék közigazgatása s törvénykezése szükségképen fönakadott volna. Álig hiszem t. ház. hogy helyeselhetné valaki azt, hogy az erdélyi megyék 1869-iki előirányzata oly csekély összegre volt megszabva, hogy dotatiójokat a magyarországi megyék rovására ily módon kellett emelni, és pedig — alig tévedek, ha azt mondom — az 1868-iki törvényhozás intentiójának ellenére. En semmi esetre sem szeretném, ha a jövő évben az 1870-ki költségvetésre vonatkozólag ismét ily bevégzett ténynyel állanánk szemközt. Még kevésbbé óhajtanám azt, — a mi nem mondom, hogy megtörténik, de megtörténhetik: — hogy a kormány egyes törvényhatóságoknak más kevésbbé kegyelt megyék rovására grátiákat osztogathasson. (Helyeslés bal felől.) E két czélt addig is, mig a törvényhatóságok házi adójok kivetési jogát visszanyernék, csak ugy érheti el. ha a múlt tanúságán okulva. az összes megyék javadalmazására előirányzott főösszeg egyes tételei között átruházás meg nem engedtetik; bátor vagyok tehát e részbeni indítványomat ismételve a tiszteit háznak ajánlani. (Helyeslés a bal oldalon.) Rajner Pál belügyminiszter : Miután az indítványozó részéről előbb tett nyilatkozatomra történt hivatkozás, kénytelen vagyok azt még tüzetesebben fogalmazni. Előbbi előadásomban kijelentettem, hogy tárgyilag fogva föl a dolgot, a jelen viszonyok 34
