Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-117
117. országos Illés február 10. 1870. 263 előre fölterjesztett budgetjevel nem csak kijön, hanem még abból megtakarít, a többlet elvétetik azon megye részére, a mely pazarolván, azon évre előterjesztett költségvetésével ki nem jön: ezt megjegyezve, bátor vagyok Szlávy tisztelt barátom és képviselőtársamnak nézeteire felelni. Megvallom, nem értem logikáját, a mennyiben abból, hogy a képviselőház a t. belügyminiszter ur jelen intézkedését helyeselte , okvetlenül következteti, hogy helyeselni fogja azon lépéseit is, melyeket majd a virement után különböző megyék irányában tenni fog. Bn ennek lehetőségét nem kétlem, azonban de posse ad esse non valet consequentia. Még kevésbbé osztozom logikájában a következő állítására nézve. 0 ugyan az én meggyőződésem szerint is igen helyesen fejezi ki, hogy az egyes megyék által megtakarított öszszeg nem azon megyéké, melyek azt megtakarították, hanem ezen összeg az országos pénztárba tartozik. De ha ez, mint magam is hiszem, tökéletesen áll, nem tudom honnan tudja kimagyarázni, hogy azon összeg, mely nem illeti az azt megtakarított megyét, illessen más megyét, még pedig országgyűlési határozat nélkül. (Helyeslés bal felől.) E következtetését, megvallom, nem értem. Nézetem szerint a megtakarított összeg igenis az országos pénztárt illeti, s a jövő évi budgetben mint megtakarított összeg fölvétetvén, akkor fog fölötte az országgyűlés határozni. A mi a virement szükségét illeti, átlátom magam is, hogy csekély összegekért, p. o. egynehány irnok fizetéseért, mint említtetett, a miniszternek mindannyiszor a házhoz fordulni kellemetlen dolog lenne. De mondjuk, hogy minden megye budgetjében van bizonyos pauschale, melyből a váratlan kiadásokat, legalább ideiglenesen födözni lehet. Ha aztán az ily váratlan kiadások az egész ország megyéiben nagyobb összegre szaporodnak, akkor igenis méltóztassék a belügyminiszter ur a házhoz fordulni, és a többletet a ház által póthitel képen megszavaztatni, a minek bizonyosan semmi akadálya sem lesz. Arra nézve, hogy minő következménye van a virementnek, a megyék költségvetései közt használtatván az, a nélkül, hogy helyeket megnevezni akarnék, csak fölemiitek egy tapasztalásból merített tényt. Tudok megyét, mely telekkönyvi törvényszéke részére Wertheim-ládák vételéért folyamodott, oly évben, midőn tetemes összeget takarított volt meg. Ezen megyének a Wertheim-ládák megvétele nem engedélyeztetett, míg más megyének, mely pedig már különben is túlköltött volt, teremdiszitésre nevezetes összeg | gek adastak meg. Ily következményei vannak a | virementnak az egyes megyék költségvetései ' között. Ha a t. ház az ily eljárást helyesli: méltóztassék a virement megszavazni; én nem teszem, s Huszár Imre képviselő társam indítványát pártolom. (Élénk helyeslés bal felől.) Justh Imre: Nem tartottam volna szükségesnek szólni Szlávy barátom nyilatkozata után, mely oly világos, és annyira a gyakorlati életből van merítve, hogy helyességét mindenki belátja, a ki a megyei életben töltötte idejét. Azonban meg fogom mondani, hogy hova vezet Tisza László barátomnak logikája. (Halljuk ') Szlávy barátom kézzelfoghatólag megmutatta, hogy mily czélból szükséges a virement, miután a miniszternek esze ágába se jöhet,hogy az egyes tisztviselők fizetéseiben változtatásokat tegyen, és megmagyarázta, hogy a virement-t a minden nap fölmerülhető szükségletekre használja. Tisza barátom ezt nem tartja szükségesnek, és példát hozott föl arra, hogy egy megyének, mely megtakarított bizonyos összeget, Wertheim -ládákra volt szüksége, és ez nem adatott meg, holott más megyének, mely túl költött, terem díszítésre adatott pénz. Meglehet, így történt a dolog; hanem kérdeni, hova vezetne az,, ha nem adatik meg a virement 1 ? A miniszter kényszeríttetik a ház által és ez igen logikai, hogy a megyék számára oly összegeket szavaztasson meg magának, a melyekről tökéletesen meg lesz győződve, hog3 T azokból bizonyos összeg maradni fog, és hogy egy megye sem lesz képes annál többet elkölteni. (Igaz! jobb felől.) Ha a virement nem adatik meg, akkor ez hoszszas manipulatióra ad alkalmat a minisztériumban. A miniszter kénytelen volna, ha egy megyének 2 vagy háromezer forintra szüksége van, — a mi megtörténhetik, ha p. o. a rabok megszaporodnak, vagy más , rendkívüli szükség adja magát elő, — akkor a miniszter kénytelen lesz a háztól kérni póthitelt. Más megyénél ismét megmarad 3 vagy 4 ezer forint, és azt a minisztériumnak evidentiában kellene tartani. Nem volna-e ez fölösleges manipulátió? — Meg vagyok győződve , az ily manipulatió nem fogna máshová vezetni, mint oda, hogy a miniszter kénytelen lenne minden megye számára többet előirányozni. Én ezt kikerülni akarván, pártolom Szlávy barátom nézetét. (Helyeslés jobb felől) Borlea Zsigmond: T. ház! Én csak Tóth Vilmos képviselő ur azon megjegyzésére, hogy t. i a megyék nem eléggé indokolva szokták beadni költségvetéseiket, azon észrevételt vagyok bátor tenni, hogy nagyon jó lett volna, ha az államtitkár ur azt is megmondta volna,
