Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-117
117. országos ülés február 10. 1870. 261 fog kimondatni, a mint azt Huszár Imre t. barátom indítványozta, akkor az elv meg lesz állapítva és azután a budgettőrvényben a ház mikép akarja az elvet kifejezni, akarja-e azt bővebben formulázni, majd annak idejében határozhat. Most elég ezen határozati javaslatot, ugy mint beterjesztetett elfogadni és én annak elfogadását a t. háznak ajánlom. (Élénk helyeslés hal felől.) Tisza Kálmán: Azok után, miket t. Pulszky Ferencz t. képviselő ur mondott, csak azon egyet akarom megemlíteni, hogy egyátalában nem áll az, mintha az által, ha az egyes megyékre vonatkozó tételek ugy állapittatnak meg, hogy virement azok közt nem engedtetik ez által el volna már az is határozva, hogy egyes megyék saját költségvetésűkben a belügyminisztérium beleegyezésével virement-et nem alkalmazhatnának. E kérdés ez által tökéletesen érintetlenül van hagyva. {Helyeslés bál felől.) Elnök: A beadott indítvány még egyszer fog fölolvastatni. Széll Kálmán jegyző (újra fölolvassa Huszár Imre indítványát.) Szlávy József: Én nem lehetek egy nézetben a t. előttem szóló szónokokkal: mert nem látom a dolgot egészen logikainak. A t. ház nem bocsátkozott, és idő hiánya miatt nem is bocsátkozhatott az egyes megyéknek a belügyminisztérium által megállapított költségvetései taglalásába, hanem megnyugodott abban, a mint a belüg3 7 miniszter azt elkészítette, és a ház elé terjesztette. Egyrészről tehát teljes bizalmat ad a t. ház a belügyminiszternek, hogy legjobb tudta és meggyőződése, igazság és méltányosság szerint adjustálta a megyei budgetet, és most mégis annyira kívánja őt megkötni, hogy attól, mit egyszer előterjesztett, semmi szin alatt el ne térhessen. Értem az aggodalmat. Indítványozó ur t. i. attól tart, hogy a belügyminiszter ur netán egyik megyétől elvon valamit és a másiknak adja; (Ugy van! bal felől) de ezen aggodalmat részemről nem tartom alaposnak: mert ha a belügyminiszter ur a megyei budgetet megállapította és a megyéknek megküldte, morális kötelessége abból később nem tenni levonást. De azon körülményből, hogy valameby megyének bizonyos összeg a belügyminiszter által megállapított budgetben meg van szabva, nem következik, hogy a megyének okvetlenül azon egész összeget fölhasználni kell. Vannak kiadások, melyeket előre meg lehet határozni, mint például a megyei tisztviselők fizetéseit; de vaunak ismét olyanok, melyeket előre meghatározni nem lehet, ilyenek példáid a rabtartási költségek. Ezek két tényezőtől függnek : először a rabok mennyiségétől, másodszor az élelmezés drágább vagy olcsóbb voltától. Már most a megye fölterjeszti, hogy rabtartási költségek fejében például 60,000 írtra van szüksége, de az év végén kiderül hogy csak 50,000 frtot használt föl: téves dolog volna ebből azon következtetést vonni, hogy ezen 10,000 frt a megyének megmarad; nem! ezen megtakarítás nem illetheti a megyét, hanem illeti az összes államot, mely jelenleg a megyéknek a dotátiókat kiszolgáltatja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az indítvány elfogadtatik, előállhat azon eset, hogy az év végével az egyes megyéknél összesen lesz megtakarítás 100,000 frt. De valamely megyének bizonyos előre nem látott rendkívüli okból szüksége van valami csekély öszszegre : például mint a múltkor előadta Mocsáry Lajos képviselő ur a telekkönyvi törvényszéknél szükség van 3 — 4 irnökra, mert a teendők nagyon megszaporodtak, ez mindössze 6—7 vagy 800 frtnyi kiadás. Ha már most ily megtakarítások — mert ez a helyesebb elnevezés és nem a levonás — nem fordíttathatnak oly előre nem látott, de igazolt szükségek fedezésére; akkor a belügyminiszter ur azon helyzetben lesz, hogy, habár például 100,000 frtot megtakarított, még is minden csekély, néhány száz forintnyi előre nem látott kiadásra kénytelen lesz a háztól póthitelt kérni. Én azt hiszem, végletekre vinni nem jó semmit, és az alkotmányos világban épen nem. Nem tetemes kiadásokról van szó, nem arról, hogy ha például egyes megyének leégvén a háza, arra kell 100,000 frt, — mert ily esetben a miniszter mindenesetre póthitelhez fog folyamodni; de aprólékos előre nem látott kiadásokkal a házat ne fáraszszuk. Ily kiadások, a mint előbb említettem, ha valamely megyében több írnokra van szükség, vagy egy más megyében megdrágult a fa, stb. Ily esetekre a belügyminiszternek némileg szabad kezet kell engedni, (Helyeslés jobb felől) hogy egyes megyék által tett megtakarításokat oda fordíthasson, a hol ily szükség fölmerül. Ennél fogva én az indítványt nem pártolhatom. (Helyeslés jobb felől.) Nyáry Pál: T. ház! (Fölkiáltások: Kétszer nem szólhat! Zaj.) Ha méltóztatik megengedni a t. ház, csak pár észrevételt teszek. (Zaj.) Tiszt, képviselőtársam Szlávy ur a maga szempontjából tökéletesen helyesen szólott. (Zaj.) Máskép áll azonban azon kérdés, hogy vajon a t. ház vagyis inkább Magyarország törvényhozásának szempontjából is igaza van-e ? (Zaj és fölkiáltások : Nincs joga most szólani!) Elnök : Méltóztassanak megengedni, hogy fölvilágosítsuk egymást e kérdésben: gondolom,
