Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

258 117. országos Illés február 10 1870. letekig akarjuk analyzálni, kitetszik abból is, hogy Halász képviselő ur egy más szerkezetet proponált, mely a dolgot ismét más térre viszi. Én tehát, visszatérve arra, a mit már a múlt alkalommal is legtanácsosabb lett volna elfogadni, pártolom az első pont megtartását, a másodiknak kihagyását. (Élénk helyeslés.) P Szathmáry Károly: T. ház ! A nélkül, hogy e §. lényegébe ereszkedném, csupán szigorúbb praeeisirozás tekintetéből egy kis irály-módositást kívánok. Ott, a hol az van, hogy az elnök, a főszámtanáesos és számtanácsosok kineveztetésükkor a miniszterekkel, vagy egymás között fel vagy lemenő ágbeli rokonságban vagy másod izigleni oldal rokonságban vannak, ajánlom „az első izigleni" betételét, és igy ezen módosítást : „első és másodizigleni.

ö Tóth Kálmán: Egy stylaris módositványt vagyok bátor ajánlani. Ugyanis ezen kitétel helyett : „kineveztetésükkor" ajánlom ezt: „kineveztetésük alkalmával," vagy „kineveztetésük idején." Széll Kálmán előadó? Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy azon módosítást, melyet Tóth Kálmán képviselő ur tett, nagyon szívesen elfogadom, mert szebb hangzású szöveget ajánl ; azonban Szathmáry képviselő ur módosítását illetőleg azt hiszem, hogy az tán fölösleges, mert hiszen abban, ha a szöveg azt mondja, hogy rnásodizigleo, az magában foglalja már az első izt is. {Helyes.) Elnök: Felkérem Vukovics képviselő urat, szíveskedjék módositványát fogalmazni. Vukovics Sebö: Módositványom e következő. {Olvassa) : „Az államszámvevőszék elnöke, fő- és számtanácsosai és többi tisztviselői az országgyűlés egyik házának sem lehetnek tagjai ; az elnökségre ugy a fő és számtanácsosi hivatalra nem szabad kinevezni olyanokat, kik egymás között vagy a miniszterekkel fel vagy lefelé egyenes, vagy oldalágban másodfokú rokonságban állanak." (Helyeslés.) A többi kimaradna. Mihályi Péter jegyző (újra felolvassa Vukovics Sebő módositványát.) Zeyk Károly: Én Vukovics képviselő ur módositványát elfogadom, csupán csak azon csekély észrevételem van, hogy ezen kifejezés helyett „nem szabad," talán jobb volna ez: „nem lehet." (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassanak nyilatkozni : elfogadják-e Vukovics képviselő ur módositványát ? (Elfogadjuk!) Szlávy József: Ugy látszik, a t. ház nagy fontosságot helyez arra, hogy ezen számvevőszék tagjai teljesen függetlenek legyenek, és ne legyenek inspirálva a miniszterek által, vagy egymásközti rokonság miatt részrehajlók. Ezt értem, ez természetes; de nekem ugy látszik, hogy itt a helyes mértéket nagyon nehéz megtalálni, így például a Vukovics Sebő t. képviselő társam által benyújtott módositványba én is belenyugodnám, hanem itt ismét az van szemem előtt, hogy azon ok, mely a rokonságot és a sógorságot kizárja az államszámvevőszék tagjainál, ugyanazon ok fordul elő a bíróságoknál is. Már többször tapasztalhattuk, hogy midőn törvényeket hozunk, nem vagyunk kellő figyelemmel arra, mit más törvényeink rendelnek. At nem látom a jelen esetben az okot, miért határoznánk itt másképen mint a bíróságoknál ? Ha mi minden egyes törvénynél másmás fokát fogjuk felállítani a sógorságnak és rokonságnak, utoljára hiányozni fog törvényeinkben a kellő egység. Ennél fogva nem látom át, miért ne lehetne inkább az eredeti szerkezetet megtartani, mely semmi egyebet nem tartalmaz, mint hivatkozik a perrendtartás 56-dik szakaszára, hol a rokonság foka határoztatik meg a birák között. Én a törvényeinkben kívánatos egység tekintetéből szeretném ugyanezt kimondatni, és akkor az eredeti szerkezet, kevés különbséggel, megmaradhatna ugy a mint van, t. i. (olvassa): „Az elnök, a főszámtanácsos és a számtanácsosok kineveztetésükkor, közbevetőleg megjegyzem, hogy nézetem szerint nem ineorrect e kifejezés, mint ezt az előttem szóló, e tekintetben bár illetékesebb Tóth Kálmán képviselőtársam mondotta, mert én e szót: „kineveztetésükkor" helyesebbnek tartom mint ezt: „kineveztetésük alkalmával" mert azt fejezi ki, hogy akkor midőn kineveztettek, vagyis azt hiszem jó magyarsággal épen azt, mit a törvény kifejezni óhajt. (Folytatja az olvasást): „Kineveztetésükkor nem lehetnek a miniszterekkel vagy egymás közt oly rokonságban vagy sógorságban, mely a polgári perrendtartás 56. §-ában elősoroltatik." A többi pedig kimaradna. Ezáltal, ugy hiszem, körülbelül egyesítve volnának a nézetek, s a czélnak is, a mennyire lehet, megfelelnénk. (Helyeslés.) Nyáry Pál: Azt, gondolom, t. ház, előttem szólott t. képviselőtársam csak homogénné akarja alakitani törvényeinket, és megjegyezte, hogy miután már van egy törvényünk, mely a 4-ik fokú rokonságot állapítja meg a bíróságoknál, okszerűen ugy fogunk cselekedni, ha ezen most alkotandó törvényczikkben is épen azon fokot fogjuk a rokonságra nézve megállapítani. Ha javítani akarunk, és már előttünk készen áll egy kétségtelen jó, azt mondom, az ujabbat módosítsuk ahhoz ; de az az első kérdés, váljon ezen létező jó-e, vagy nem ? Én ismerve az emberi természetet, és isn erve azt, hogy soha még ember nem határozta meg azt, hogy