Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

117. országos ülés február 10. 1870. 257 teszi. Én elfogadom a fokozatok alábbszállitását, melyet a központi bizottság indítványoz, mert igaz az, a mit Simonyi Ernő barátom mondott, hogy ez igen sok bonyodalomra adna okot, ámbár e szerint az államszámvevőszék tagjai már unokatestvéri viszonyban lehetnek egymással; de én ebben oly nagy nehézséget nem találok, mely ellen kifogást lehetne tenni, hanem különösen az elnökre nézve van észrevételem. Ha előleg akadály a rokonság, akkor, mint Szőgjénji képviselő ur indítványának tárgyalásakor említeni volt szerencsém, utólagosan is akadály az. Vegyünk csak egy egyszerű pert. Például egy szolgabíró előtt pert kezd valaki, később a szolgabíró elveszi a fél leányát, akkor ellene kifogást lehet tenni, habár a rokonság csak utólagosan keletkezett is. Ezt meggondolván, én ezen kérdést máskép kívánnám elintézni, nevezetesen ugy, hogy ha véletlenül az elnökre vonatkozólag jön közbe ily közeli rokonság, mely ezen szerkezet szerint ! a testvériségig menne, — akkor kérném, hogy tekintessék a hivatal megürültnek és a törvényhozás határozza meg esetről esetre, vajon nyugdíjazásnak van-e helye vagy nincs? mert itt áthelyezésnek csakugyan nincs helye. — Ajánlom ezen módositványomat a t. ház figyelmébe. A módositvány így szól: „Idő közben beállható esetekben az államszámvevőszék illető tagja az elnök befolyásával, (ez egyetlen szót kívánnám oda tétetni azért, hogy ne pusztán a minisztérium befolyásával történjék) áthelyeztetik, a mi az elnökre alkalmazható nem levén, ha annak időközben a fentebbi fokozat alá eső rokona, vagy sógora miniszterré lesz, hivatala azonnal megürültnek tekintetvén, azt vajon nyugdíjazásnak lesz-e helye, a tőrvényhozás fogja esetről esetre elhatározni." Itt legfőlebb néhány forintról lehet szó és ezen esekébységért a törvényhozó testület nem jöhet inconsequentiába, nem pedig annál kevésbbé, mert a 8-ik §-ban meg van, hogy bíróilag elmozdítható. Ha már valaki ezen magas állástól bíróilag elmozdítható, még inkább elmozdítható törvény által, ha a törvény kimondja, hogy ily esetekben a hivatal megürült. Ajánlom ezen fontos kérdést a t. ház figyelmébe. Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Halász Boldizsár módositvány át.) Széll Kálmán előadó : T. ház! Ugy látszik, Halász Boldizsár képviselő urnák ezen módosítása, melyben nehézségének testet ad, azon fölfogás ellen irányul, hogy az elnök az áthelyezés szabálya alól mindennemű esetre kivétessék. Mint volt szerencsém már kijelenteni a t. ház előtt, a központi bizottság ezt azért KÉPV. H. NAPLÓ 1844 v. hozta javaslatba, mert ha ez nem történik, a parlamentalis szabadságnak bizonyos korlátait látná benne. Azon módositvány, melyet Halász Boldizsár képviselő ur beadott, szerintem már azért sem látszik elfogadhatónak, mert általa bizonyos előfordulható eshetőségekben a számvevőszék elnökének élethossziglani elmozdithatatlansága csorbát szenvedne; és én képzelhetek magamnak oly eseteket is, midőn bizonyos alakulások alkalmával, melyek tán ép azért idéztetnének elő, hogy a számvevőszék elnökét elmozdítani lehessen, ezen elv lényeges csorbát szenvedne. Már azon szempontnál fogva sem tartom ezen módosítványt elfogadhatónak, mert bizonyos esetekben a kormány oly minisztert neveztetvén, a ki a számvevőszék elnökével rokonságban, vagy sógorságban van, ez utón igen könnyen megszabadulhatna a számvevőszék azon elnökétől, a ki talán neki nem tetszik. (Élénk helyeslés. Ugy van!) Vukovics Sebő: T. ház! Azon egész gondoskodás, mely szerint a t. ház azt kívánja, hogy az államszámvevőszék függetlensége tekintetéből annak egyes tagjai ne álljanak semmi rokonsági kapcsolatban sem a miniszterekkel, sem pedig maguk közt, kétségkívül igen józan elv, s életbeléptetése szükséges. De minden józan elv bizonyos mértéken tul alkalmazva, nevetségessé válik, ha azt egész a subtilitasig akarjuk kivinni. Mi tulaj donkepeni czélja ezen rendeletnek? az, hogy az államszámvevőszékre oly egyének alkalmaztassanak, kiknek kinevezésénél el legyen távolitva minden kedvezésnek, minden patronatusnak árnyéka is, s én azt gondolom, ha így van az áUamszámvevöszek betöltve, teljesen lehet abban bizni, hogy igy kinevezett férfiak később beállható körülmények által nem lesznek eltántoríthatok kötelessógök pontos és becsületes teljesítésétől. Eo tehát, t. ház, miután azt hiszem, hogy most ismét elénk levén helyezve ennek a szakasznak szerkezete, jogunk van azt vagy egészben, vagy részben elfogadni vagy elvetni; miután azt látom, hogy az első pontban el van érve az, a mit múltkor Szögyényi László képviselő ur indítványozott s a mit már akkor is pártoltam, én bátor volnék a t. háznak proponálni azt, hogy méltóztassanak az első pontot elfogadni, s a másodikat kihagyni; t. i. megmaradna : „Az elnök a főszámtanácsos és a számtanácsosok kineveztetéaükkor a miniszterekkel, vagy egymás közt nem lehetnek fel- vagy lemenő ágbeli rokonságban, vagy másodizigleni oldalrokonságban, vagy ugyanily fokú sógorságban" ; a többit pedig kihagyaidónak vélem, annyival inkább, mert hogy milyen nehézségekbe esünk, t. ház, ha ezt vég33