Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-117

256 117. országos Ülés február 10. 1870. fokozat alá eső rokona vagy sógora miniszter­ré lesz." (Ezután szól): T. ház! Tegnapelőtti határo­zatában méltóztatott a t. képviselőház a köz­ponti bizottságot utasítani, hogy figyelembe ve­vén az államszámvevőszék folállitásáról szóló tör­vényjavaslat 4-ik szakaszára tett módosításokat, és az ezen szakasz tárgyalásánál kifejtett néze­teket, ezen szakaszt ama nézetekhez alkalmazva, uj módosítást terjeszszen a ház elé. A központi bizottság ez utasításnak eleget tett, és én voltam is már szerencsés uj módosí­tását fölolvasni, és a 4. szakasz uj fogalmazását a t. háznak bemutatni. Legyen szabad csak igen röviden jelezni azon eltéréseket, melyek az uj fogalmazás és az eredetileg beterjesztett szakasz közt léteznek, és röviden kiemelni a központi bizottságnak ez el­téréseket indokoló okait és szempontját. E kérdés megoldásánál, ha annak egysze­rűen elvi megoldását kívánjuk eszközölni, és nem kívánjuk figyelembe venni azon nyomós és fontos figyelemre méltó körülményeket, melyek az elvi megoldást tán nem nagyon kívánatossá tennék, két irányt lehetne követni: vagy egy­szerűen elfogadni a pénzügyi bizottság eredeti szerkezetét, minden hozzátétel nélkül, mely meg­állapította, hogy bizonyos sógorsági, vagy ro­konsági viszonyok nem eompatibilisek az állam­számvevőszék tagjainál, ugy egymás közt, mint közöttük és a miniszterek között; de ezen meg­oldása a kérdésnek minden esetre figyelmen kí­vül hagyná azon fontos okot, hogy a parlamen­ti élet alakulásainál, a kormány változásainál, a közvélemény ellenére valaki, ki épen rokonság­ban van a számvevőszék illető tagjaival, minisz­terré nem neveztethetnék; vagy pedig egysze­rűen azon szempontból indulva ki, hogy az élet maga fog ezen hiányokon segíteni, e szakaszt egészen ki lehetne hagyni, és meg lehetne en­gedni, hogy a rokonság is létezzék a tagok közt mi azonban — nézetem szerint — ezen intéz­ménynek függetlenségével, méltóságával és ma­gas állásával nem volna egészen megegyeztet­hető. Á központi bizottság ugy vélekedett, hogy a pénzügyi bizottságnak, és a központi bizott­ságnak előtte volt szerkezetében levő formulázá­sokat el nem fogadta, és nem fogadta el azon szerkezetet sem, melyet a központi bizottság eredetileg beterjesztett, mégis elvetette azon mó­dosítást, melyet Szőgyény képviselő ur beadott: oda nyilatkozván, hogy ezen két stricte elvi szempontból kiinduló megoldását a kérdésnek nem tartja czélszerünek, és épen azért utasí­totta a központi bizottságot, hogy az itt fölho­zott nehézségeket összeegyeztesse, a tett meg­jegyzéseket érvényesítse, és ujra formulázza e paragrafust. A központi bizottság ugy gondolta : a kö­zép utat találja el, ha nem vágja ketté a kér­dést, hanem összeolvasztani iparkodik a beadott UJ szerkezetben. E szerkezet és az eredeti közt az eltérések kö­rülbelül következők: Az uj szerkezet fölvette Sző­gyény képviselő ur módosítványánakazon eszméjét, hogy a rokonsági és sógorsági megszorítás elvi­leg csak a kinevezés idejére és alkalmára álla­píttassák meg, fölvette azon eszmét, hogy a hi­vatkozás a rokonság azon nemeire, melyek a törvéaykezési rendtartás 5 6. szakaszának b) pont­jában vannak körülírva, itt nagyon is megszorí­tók volnának; mint ezt Simonyi képviselő ur az e körül kifejlett vita alkalmával fölemiitette; azon rokonsági és sógorsági kapcsot az uj szer­kezet mintegy leszállította, a mennyiben kije­lenti, hogy föltétlenül csak föl- és lemenő ágbeli rokonságnak nem szabad lenni, az oldalrokon­ságot és sógorságot pedig 4-ed izről leszállította 2-od ízre ; figyelembe vette végre a bizottság azon igen nyomós, és sálylyal biró észrevételt, melyet Tisza Kálmán -képviselő ur tett, midőn azt monda, hogy a központi bizottság eredeti szövegezésének főhibája az, hogy az áthelyezés­nél, — melyet az megenged, — az elnökre néz­ve külön nem intézkedik ; pedig az elnök elmoz­dithatlan levén, a szakasz átalános rendelkezése az elnökre nem alkalmazható: tehát ama szakasz e miatt is hiányos. Ezen iparkodott az uj for­mulázás segíteni. A mi a vitatkozásoknál fölmerült azon né­zetet illeti, hogy áthelyezések esetében a tör­vény nem intézkedik arról, hogy az áthelyezés hova és miként történjék: azt hitte a központi bizottság, itt az uj formulázásban nem szüksé­ges ezt kifejezni azért, mert ugy is csak exem­plificative lehetne fölemlíteni, mert igen bajos volna mindazon állomásokat megemlíteni, hova az áthelyezés történhetik; ezt különben azért is szükségtelennek találta, mert az illető jus quae­sitummal bírván azon rangra, melyre kinevezte­tett, magától értetik, hogy áthelyezése csak ugyanily fokú és rangú hivatalba történhetik. Ezek voltak azon szempontok, melyekből a központi bizottság az uj formulázásnál kiindult. Van szerencsém azt a t. ház figyelmébe aján­lani. (Helyeslés jobb felől.) Halász Boldizsár; T. képviselőház! Az irányadó elv, melyből a ház a főszámvevő­szék fölállításánál kiindult, az, hogy a főszám­vevőszék független legyen és ezen elvet a tiszt, képviselőház lehetőleg keresztül akarta vinni. A rokonság a legcsekélyebb pereknél is oly kifo­gásra ad okot, mely a bíróságot illetéktelenné

Next

/
Thumbnails
Contents