Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

116. országos ülés február 9. 1870. 251 géböl kivetkőztetik, akkor igen is be fog következni okvetlenül az, hogy nem 6 — 7 millió fog praelimináltatni a megyék közigazgatására mint most, hanem igenis 12—14 millió. (Felkiáltások jobb felől: Miért?) De ha a megyék autonómiája fen fog maradni jövőre is, akkor hiszem, hogy : a tisztviselők részére a mostani fizetések ezután is elegendők fognak lenni. De szólok egyébről. Bátor voltam már itt e házban felhozni azt, mily állapotban vannak megyei utaink. Bátor vagyok felemlíteni most * még azonkívül azt, hogy a megyei épületek a lehető legrongáitabb és legsiralmasabb állapotban vannak. A megyék alig képesek kellő rendbea fentartani a megyei székházat; de van azon kivül számos külső épületök, melyek valóságosan dűlő félben vannak. Ez positiv kár, t. ház, és igen sajnos, hogy a megyék nincsenek ellátva a kellő eszközökkel arra, hogy ezen kártól önmagukat, és ezáltal az országot megóvják. De a mi szorosan az administratiót és a hivatalos teendőket illeti, ezek igen nagy bátramaradást szenvednek, épen a miatt, mert a megyék a kellő költséggel ellátva nincsenek. A telekkönyvnél t. ház gyakran egy-két telekkönyvi tiszt, egy-két irnok vagy díjnok fizetésének nem fedezhetése miatt annyira felhalmozódnak az ügyek, annyira nem lehet azokat a kellő kerékvágásba hozni, miszerint nem vagyunk már messze attól, hogy a telekkönyv nem áldás, hanem átok lesz. Mert igen sokszor a hatodik, sőt tizedik kézben van már a birtok, és még mindig módot találnak a korábbi birtokosok, hogy mások járatlanságával visszaélve, még az ő nevökön levő birtokokra pénzt vehessenek fel. Hasonló állapotban van az árvák ügye. Itt is sokszor egynehány nyomorult forint miatt oly hátramaradás van, mely valóban sajnálatos az árvákra nézve Bátor vagyok egy pár szóval e tekintetben egy tényt elmondani. Borsod megyében, mint mindenütt, az árvák ügye igen nagy zavarban levén, a megye elhatározta, valahára gyökeresen segiteni a bajon. Küldöttségeket nevezett ki, a kiküldöttek igen buzgón jártak el tisztökben, összeírták az árvákat és az árvák vagyonait; sok minden egyéb intézkedés tétetett, ugy hogy a dolog azon stádiumban volt, hogy ha a megyének módjában lett volna, négy szolgabírót vagy más ezzel foglalkozó tisztviselőt egy évre választani, ha lett volna azokat miből dotálni, okvetlenül rendbe lett volna hozva minden. Felírt a megye a minisztériumhoz. A minisztérium megdicsérte buzgóságát, mit a megye e tekintetben kifejtett, de egyszersmind tudtára adta, hogy egyátalában nincs rendelkezésére semmi alap, melyből fedezni lehet a költségeket. A dolog tehát abban maradt, s azóta halmozódnak a letárgyalandó árvaügyek, és most is szomorú állapotban vannak, mint minden más megyében. Ilyen a közigazgatás állapota szerte az országban, t. ház, és ezen állapottal igen kirivó ellentétben van azon állapot, mely itt a központban létezik. Mig t. i. a megyékben valóságos nyomorúság van, addig a központon, ha szabad ugy kifejeznem magam, valóságos uri mód, bőség, és a mi viszonyainkhoz képest valóságos fényűzés uralkodik, s mig a megyékben, mint említeni bátor voltam, a telekkönyvek, az árvaügyek sokszor egy-két alárendelt tisztviselő, irnok vagy díjnok nem fizethetése miatt hátramaradást szenvednek, addig itt bő fizetés mellett a számos személyzettel ellátott központi hivatalokban egész kényelemmel láb okát lógázzák a hivatalnokod. Hogy mennyire nagy számmal vannak alkalmazva, legjobban bizonyítja az, hogy még, — különben tisztelet, becsület az illetők iránt — e házban is tölthetik, habár nem tagadom, másrészt hasznosan idejüket. Ha ezt tekintetbe veszszük, t. iiáz, lehetetlen hogy eszünkbe ne jusson ezen állami gazdálkodásnál mit magán gazdálkodásnál igy szoktunk kifejezni: „fen az ernyő, nincsen kas.'

1 A magyar államháztartás valóban oly képet mutat, mint oly magán családnak háztartása, hol igen nagy a pipere, megvan a szép fogat, megvan a külsőleg fényes háztartás, de a gyermekek nevelésére vagy a cselédek kellő táplálására a szükséges pénz nem fordít tátik. En, t. ház, nem szándékozom ez alkalommal indítványt tenni vagy határozati javaslatot beadni; de lehetetlen volt viszzatartóztatnom magamat attól, hogy ez alkalommal ezeket el ne mondjam, hogy fel ne kérjem ezekre nézve a t. háznak, illetőleg a t. minisztériumnak figyelmét, és hogy különösen ne figyelmeztessem arra, hogy a megyei költségvetések kellő tárgyaihatása és az ehhez kapcsolt igen fontos érdekek kellő méltányoihatása tekintetéből jónak találnám , ha már a legközelebbi költségvetés alkalmával akép méltóztatnék a megyei költségvetéseket részletezve a ház elé terjeszteni, hogy a ház előleg bele tekinthessen s minden megyének dotatióját egyenkint maga állapithassa meg. (Helyeslés bal felől.) Somossy Ignácz; T. ház! Miután az előttem szólott t. képviselő ur bőven megmagyarázta, minő szűken vannak javadalmazva a megyék összesen 6 500,000 írttal, ezen súlyos állapot még nehezebbé válik azon megyékre nézve, a melyek az aránytalan . fölosztásnál is panaszkodhatnak. Ezen 6.500,000 írtnak részletezése kiosztatott a t. képviselőház tagjai között. Ezen részletezésben oly feltűnő eltérések vannak, hogy midőn a megyék kölcsönösen számithatná• nak kiterjedésökhöz és népességükhöz aránylagos 32*