Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

248 1,e- országos illés február 9. 1870. vüli szükségletekre. így p. o., a mi hirtelen eszembe jut, leégett Esztergomban a megyeháznak a teteje, erre kellett 8000 frt. Ily rendkívüli költség volt akármennyi. Ilyen volt egyes megyékben a pandúroknak uj felfegyverezése és hasonló ily rendkívüli költségek. Mindezek daczára a belügyminisztérium még sem érte be az akkori dotatióval, ugy, hogy a mint látom, itt az 1870-iki költségvetésben még a múlt évről fedezetlenül maradt némely positiók számára egy összeget volt kénytelen kívánni. JSTem tudom, hogy a t. képviselő ur ezen felvilágosítással megelégszik-e ? Többet alkalmasint a belügyminiszter ur sem tudna adni. Nyáry Pál: T. ház! A mai tárgyalásból az tűnik ki, hogy valóban még nagyon is átmeneti stádiumban van a kormány; teljes lehetetlenség is, hogy egyébként lenne a dolog, midőn azt habjuk, hogy az egyik miniszter valamely ügynek kezelésére azt mondja, hogy ez ügyet a másik miniszter kezeli és a másik miniszter ma azt mondja, hogy ő nem tud róla semmit se. (Helyeslés és derültség a bal oldalon.) Nagyon primitív állapotot tanusit ez, s ha lehet azt valamivel menteni, ez csak az által menthető, hogy dolgaink egyátalában rendezve nincsenek és még az alpháját sem haladtuk meg a rendezésnek: mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy azon dolgok, mikről mi most beszélünk és a mikért órákat töltünk, egy rendezett államban kérdés alá sem jöhetnének, — szóval: törvény által kell rendeztetni és szabályoztatni minden minisztériumhoz tartozó tagok számának és fizetésének és ha ez egyszer megtörtént, akkor e tekintetben nem állhat be más változás a törvény által meghatározott állapoton másként, mint ismét egy uj törvény által. Hogy a t. kormány ennek szükségét még mindig nem látta be, valóban csodálkozom; de még jobban csodálkozom azon, a mit most a volt államtitkár úrtól hallottam, mert szavai szerint Ítélve, azt kell mondanom, hogy most az administratio olyan, melyet nem parlamentálisnak, hanem csak domesticusnak lehet nevezni. (Helyeslés bal felől.) Domesticus az eljárás különben a képviselőház részéről is, mert emlékezzünk csak vissza. Amultalkalommalaminiszterium részéről kijelentetett, hogy a pénzügyi dolgok nagyon jó' állapotban vannak és remélhető lehet, hogy nem lesz deficit. Miután azonban mégis deficit mutatkozott, t. i. akkor, midőn a minisztérium már bemutatta a költségvetést és miután már előleg megállapittatott a költségvetés, a pénzügyi bizottság ismét neki ment a már megállapított pontoknak és csak ügy saját szakállára az egyik tételből többet, a másikból keveset levont. Midőn a képviselőház az ily eljárást megengedi és midőn továbbá a minisztérium, daczára a képviselőház azon hatá" rozatának, hogy a megyéket illető összegekből 5 százalék levonandó, önkényesen ugy intézkedik, hpgy a magyarországi inei/véket illető fizetésekből majd többet, vagy kevesebbet levon csak azért, hogy legyen a minisztériumnak hova nyúlni pénzért, és ha a képviselőház az ily eljárást is megengedi, akkor engedjék meg, ha kimondom, hogy ez nem parlamentáris, hanem valóságos primitív, mondom nagyon primitív domesticus eljárás. Valóban el kell szomorodni az embernek, ha meggondolja, hogy az alkotmányos életnek ez ujabb három évének lefolyta után is csak ott állunk, a hol voltunk 1867-ben. Elismerem, hogy 1867-ben, azon csonka évben, többet nem tehetett; de hogy azóta is tétlen volt e tekintetben a kormány és másodszor, hogy a képviselőház nem sürgette a dolgoknak rendbehozatalát, ez olyan dolog, a miért mindnyájan elmondhatjuk a mea eulpát. De ha már igy állunk jelenleg, ne íbyltassuk legalább ezen valóban szégyenletes álkipotot. (Zaj jobb (elől.) Nem mondom azt, hogy ez alkalommal határozzanak végleg e dologban, mert ennek nincs helye; de óhajtom, hogy legközelebbi alkalommal, midőn Vukovics Sebő t. barátom indítványa elő fog terjesztetni, utasíttassák a minisztérium, hogy a lehető legrövidebb idő alatt terjeszszen elő a minisztérium minden departementjének rendezése iránt törvényjavaslatot. Ha ez megtörtént, nem fognak oly esetek előfordulni, a milyet ma is tapasztaltunk, midőn azt mondja a miniszter, hogy szükség volna a megyék, területek és vidékek közigazgatási költségeire hat és fél millió írtra, de abból levonok 5 százalékot, vagy akár többet is. Ez tisztán logikátlan dolog: mert vagy van ezen összegre a megyéknek szüksége vagy nincs? ha van szüksége, nem lehet abból levonni semmit; ha ellenben nincs rá szüksége, akkor a minisztérium nem terjesztheti elő budgetjében, hogy ennyire van szükség. Ha költségvetését a minisztérium előterjesztette, attól többé nem hátrálhat s e tekintetben igen helyesen jegyezte meg közelebb Tisza Kálmán igen t. barátom, hogy a miniszternek nem szabad azt megengedni, hogy abból, mit ő kér, a ház valamit levonjon, miért ? mert *ha kér valamit, azért kéri, mert a felelősséget csak annak teljesítése esetében vállalhatja el. Azon miniszter, ki magának 6 — 7 millióból le hagy vonni egy milliót és többet, az nem parlamentáris miniszter, (Ellenmondás a jobb oldalon) az domesticus administrator, ki veszi a dolgot ugy, a mint van, de nem érzi magát felelősség terhe alatt állónak arra nézve , a miért felelősséggel tartoznék. r En tehát azt gondolom: most is azon kér-