Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-116
23 8 116. országos Ülés február 9. 1870. közegek feletti rendelkezést engedjen a törvényhozás, melyek rendeleteit, melyeket felelőssége folytán kibocsátott, semmiféle vitatkozás alá ne vehessék. Rajner Pál belügyminiszter: Ezt repudiáltam. Simonyi Ernő : Én a gyorsírói értesítőből olvastam. Ez a másik alternatíva, hanem a miniszter ur az elsőt választotta. De tagadom, hogy csak ezen két alternatíva léteznék. En tökéletesen eompatibilisnak tartom az egyéni és polgári szabadságot a miniszteri felelősséggel. Eem szükséges azt hosszas indokolással bemutatnom. Hiszen létezik századok óta más államokban is, és a mi lehetséges másutt, lehetséges itt is. ISTe mondják önök, hogy itt a nép nem oly előrehaladott : mert a legalsó rétegek sem Francziaországban, sem Augolországban nem előrehaladottabbak, mint nálunk. A nép felsőbb osztályaiban lehetnek egyik országban magasabb, a más országban alantabb műveltségű fokon, hanem a műveltség azon fokán Európa minden országa áll, hogy azon osztály, mely a kormányzatot vezeti, tud különbséget tenni a jó és rósz között. Én tehát a miniszter urnák ezen programmját igen aggasztónak tartom : mert midőn ő ily elvekből indul ki, megvallom, igen kevés reményt tudok táplálni azon törvényjavaslat sikerére nézve is, melyet mindnj^ájan szükségesnek és halaszthatlannak tartunk, és melynek legközelebbi előterjesztését, a miniszter ur megigérte: t. i. mely a törvényhatóságok és községek rendezéséről szól. Ha azon törvényjavaslatban is ily elvekből fog a miniszter ur kiindulni, hogy vagy oly törvényre van szükség, melyben az ember mint azon feszes öltönyben, melyet bizonyos emberekre büntetés ezéljából reá szorítanak, nem mozoghat, vagy pedig rendőrségre van szükség. akkor ezen törvényjavaslattól sem reménylek sokat. De hiszem, hogy látván azon fogadtatást, melyben első törvényjavaslata és az abban lefektetett elvek részesültek, nemcsak ezen oldalról, hanem az egész ország részéről pártkülönbség nélkül, és az egész hírlapirodalom részéről, szintén pártkülönbség nélkül találkozott, meg fogja gondolni a miniszter ur mielőtt reá fog akarni octrojálni oly törvényjavaslatot a magyar népre, a mely annak jellemével egyátalában össze nem fér. Arra nézve, hogy a központi igazgatás költségeire sok az, a mi előirányozva van, nem fogom ismételni azokat, a mik már mások által elmondattak, hanem csak újra megemlítem, hogy azon igazolás, melyre a miniszter ur hivatkozott, hogy t. i. ezt nem külön kell venni, hanem együttesen az erdélyi költségekkel. Ismételem, a mint már mondám, igen sajnos, hogy most is a kormányzat negyedik évében arról nem gondoskodtak, hogy Erdélyben a törvényes állapot helyreállitassék, hanem még most is kir. biztosi rendkívüli költségek vannak Erdély részére előirányozva. Azt mondja még a miniszter ur a közigazgatási költségek sokaságára nézve, hogy ez onnan jő, mert Magyarországon mindenki megszokta azt, hogy a legfelsőbb fórumig folyamodjék. Ennek nézetem szerint két oka van. Egyik oka — véleményem szerint — az, hogy a megyékben az administratió oly rósz, hogy csak igen kevés embernek szí dgáltatik ott igazság. Ennek oka pedig az, hogy a tisztviselőknek szolgálata nem arra szükségeltetik főleg a kormány által, a mire a törvény által rendelve van; hanem más mellék hivatalukkal semmikép össze nem függő szolgálatok teljesítésére és ezért a belügyminiszter reájuk sokkal kevesebb ellenőrzést gyakorol, mint a milyent gyarolnia kellene. Már közmondássá vált az ország minden részében, hogy az administratió oly rósz, hogy ott szigorú igazságot egyátalában remélni nem lehet. Azért van, hogy a ki csak tehette, feljebb folyamodott, a meddig csak tudott. Másik oka pedig a feljebbfolyamodásnak az, hogy erre a minisztérium mintegy bátorítja a folyamodókat. Ha a belügyminiszter ur azt tette volna, a mit az igazságügyminiszter ur mindjárt működésének elején tett, és azt mondta volna, hogy mi miniszteri rendeleteket nem bocsátunk ki, ott van a törvényes ut: mindenki a törvényes utón keressen orvoslást, ha baja van; akkor bizonyára nem jönne annyi folyamodás a belügyminisztériumhoz sem. Most tudtomra panaszt nem hallok eziránt az igazságügyminiszterium részéről: mert minden fél, vagy az illető ügyvéd tudja, hogy az igazságügyminiszteriumtól folyamodványára nyomatott feleletet kap, mely szerint folyamodványa tekintetbe nem vétetik, hanem utasittatik a törvényes útra. Ha ez utat követné a belügyminisztérium is, ez történnék ott is. A mi a költségvetés egyes tételeit illeti, azokra nézve a maga helyén, — ha szükségesnek tartom, fogok megjegyzéseket tenni. Hanem mielőtt bezárnám beszédemet, bátor leszek egy tárgyra nézve felvilágosítást kérni a t. belügyminiszter úrtól, mire nézve a pénzügyminisztérium költségvetésének tárg} 7 alása alkalmával a pénzügyminiszter úrtól már kértem felvilágosítást, de ő nem tudta a dolog mibenlétét. Ez t. i. a kormány hivatalos közlönyének ki által kezeltetése. Ha van költség, honnan fedeztetik? ha van jövedelem, hova forditatik ? En akkor, mikor a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyaltuk, felhoztam e tárgyat, és kérdeztem: hol van erről
