Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

116. trszágos ülés február 9. 1870. 239 szó a költségvetésben? A miniszter ur azt mondta, hogy bizony nem tudja. Akkor mondám, hogy nézetem szerint a kormány közlönyének ügye a belügyminiszterhez tartozik , annyival inkább, mert tudom, hogy 48-ban a hivatalos közlöny kiadása a belügyminisztériumhoz tartozott. Annálfogva ezen alkalommal bátor vagyok kérdezni a t. miniszter úrtól, hogy vajon az ő tárczájához tartozik-e ennek kiadása, s vajon az erre vonatkozó számadás hol található fel? van-e jövedelem vagy kiadás, és ha van jövedelem, hova fordittatik az ? ha van kiadás, miből fedeztetik ? (Helyeslés a bal oldalon.) Rajner Pál belügyminiszter: T. ház! Simonyi Ernő képviselő urnák ezen utolsó kérdésére csak azt felelhetem, hogy a kormány hivatalos közlönyének költségei a belügyminiszteri költségvetésben nem fordulnak elő ; és nem akarván vádoltatni, a mint már vádoltattam, azzal, hogy a belügyminiszternek szándéka oly dolgokba avatkozni, melyek hozzá nem tartoznak, bővebb felvilágosítást nem adhatok (Derültség:) Ha a hivatalos közlönynek költségei sehol sem fordulnak elő, akkor azon lap természetesen maga-magát tartja fen. Tisza Kálmán: T. képviselőház! Azokra nézve, a miket tegnapi napon az igen t. belügyminiszter ur és ma Tóth Vilmos t. képviselő társunk, és belügyminiszteri államtitkár ur mondottak, a válaszolást előttem szólott t. barátom némileg megkönnyítette, némileg megnehezítette. Megkönnyítette, a mennyiben elmondott többeket teljesen nézetemmel megegyezőleg, a melyeknek elmondásától tehát magamat felmenthetem ; de megnehezítette annyiban, a mennyiben érintett némelyeket, de nem ugy fejtvén ki azokat, mint én kifejteni szándékozom, némi ismétlések tételének kényszerűségébe helyezett, a melyekért a t. ház bocsánatát kérem. (HaUjukl) Az igen t. miniszter ur legelsőbben is megjegyezte azt, hogy a miniszteri felelősség nem terjedhet oda, hogy a mit ő vagy bármely miniszter bizalmas körében előterjeszt, a miatt a házban feleletre vonathassák. Természetes, hogy midőn mint mindnyájan tudjuk, ezen törvényjavaslat a hirlapszerkesztöknek átadatott, senki sem tehette fel, hogy a szándék az volt, hogy az csak bizalmas körben közöltessék. Sőt én nem csak hittem ezt, de meg kell hogy mondjam, igen örültem és igen helyeseltem; azon reményben levén, hogy ez által akar a t. miniszter ur példát adni, miszerint nem szándékozik azon utat követni, a melyet meggyőződésemhez képest, a közügynek nem csekély kárára eddig a minisztérium többnyire követett, hogy a bureaukban elkészült törvényjavaslatok, mielőtt azok iránt a közvélemény nyilatkozhatott volna, a ház elé hozattak és itt mint pártkérdések eldöntettek. En, igen óhajtom, és igen kérem a t. miniszter urat, hogy ha szinte ezen első tapasztalás rá nézve e tekintetben nem is volt kedvező, a menyiben a közvélemény a hírlapok utján nem nyilatkozott kedvezőleg törvényjavaslatáról, ne hagyja magát azáltal attól elijesztetni, de sőt kövesse ezen igen helyes utat: mert a mit tán kellemetlenségekben kapna, vagy — hogy ugy mondjam — a mennyiben talán saját hiúsága sértve lehetne, ezért százszorosan kárpótolni fogja hazafiúi keblét azon öntudat, hogy helyesen, és a haza javának megfelelőleg járt el. A mi az általa felállított két alternatívát illeti : kénytelen vagyok bevallani, hogy ezen két alternatíva engem bámulatra ragadott, mert az alternatíva e szerint ugy áll: vagy kormányozni választott tisztviselőkkel, a midőn törvény kell; vagy kormányozni nem választott tisztviselőkkel, a midőn nem kell törvény. En ezt az alternatívát csak legkevésbbé is alkotmányos országban nem látom helyén. En azt tartom, akár választott tisztviselő, akár nem választott tisztviselő mellett, törvény kell; és csak a törvény nyomán, és szerint lehet kormányozni; {Élénk helyeslés bal felől) de viszont azt is tartom, hogy ha választott is a tisztviselő, nem elég az, hogy törvény kell, hanem meg kell nézni, hogy minő azon törvény és jó törvény-e? Mert. — ha mint a t. miniszter ur mondotta — különben ő valami catastrófa esetére a felelősséget nem vállalhatja el, ha mondom, ő ezen szempontból indulva ki, oly törvény által akarja szabályozni az élet rendes folyamát, mely rendkívüli viszonyok, forrongások, háború vagy lázongások idejében helyes, akkor ez nem tesz egyebet, mint egy lehető kivételes állapotra való tekintetből megölni a rendes életnek szabadságát. (Helyeslés bal felől.) Ennek nem ez a módja. A törvény rendes viszonyok közt a szabadságnak megfelelőleg alkotandó: ha jönnek szomorú, vészes napok, van minden kormánynak, elkezdve az angol kormányon, hatalma e rendkívüli időben és oly határok közé szorítva, hol a szükség parancsol, saját felelősségére rendkívüli eszközökhez nyúlni ; de rendkívüli időkre való tekintetből, a rendes időkben lehető, sőt szükséges szabadságot megszorítani, — ennek mentsége alkotmányos fogalmak szerint, nincsen. (Helyeslés bal felől.) Egyben tökéletesen igazat adok a t. belügyminiszter urnák: midőn azt mondja, hogy az 1848-iki költségeket a mostaniakkal párhuzamba állítani, összehasonlítani nem lehet. Tökéletesen igaza van a t. miniszter urnák és igen kívánatos lett volna, ha Tóth Vilmos t. képviselőtársam a miniszternek e figyelmeztetését maga is figyelmére méltatta volna. Mert 1867 óta, hála Is-