Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

116. országos ülés február 9. 1870. 237 induló pontját képezi azon politikának, melyet ö a miniszteri széken követni akar. Igen helyesnek tartom azon eljárást és e részben csak dicsérettel emiithetem, hogy a miniszter ur az első, a ki mindjárt azon első alkalommal, mely neki adatott, kijelentette, hogy neki van programmja, van politikája, és hogy mi azon politika, melyet követni akar. De nem lehetek vele egy értelemben ezen politika helyességére nézve. A miniszter ur ezen programmjának előterjesztése az egyesülési és gyülekezési törvényjavaslat szóbahozatala folytán említtetett itten föl. Én ezen egyesülési és gyülekezési törvényjavaslatra nézve nem akarok részletezésekbe bocsátkozni. Szólott arról már a sajtó és örömmel láttam, hogy tegnap a miniszter ur repudiálta, mert mondotta, hogy csak bizalmas körben terjesztette elő. Hogy jött mégis egy kőnyomata példányban minden hirlapszerkesztőségbe, én azt nem tudom, mert már méltóztassanak megengedni, akármi mindenféle tulajdonokkal bírjanak is a hirlapszerkesztök, de a discretio , titoktartás nem kiváló tulajdona egyiknek sem. (Derültség.) Hogy tehát azért küldetett-e azoknak meg, hogy azon titokban gyönyörködjenek, nem tudom ; de ha azért küldetett meg, hogy gyönyörködjenek, ugy ón megvallom, csakis egy kis tapintatlanságot láthatok ebben. (Derültség a bal oldalon.) A miniszter ur egyébiránt azt mondja, hogy őt azért, a mit ő egy meghitt körben előterjesztett, nem érheti a felelősség a törvényhozás előtt; nem érheti őt, igaz. oly felelősség, mint érhetné, ha valami tettet követett volna el, mely a törvényekbe ütközik, vagy valami mulasztás történt volna, mely kárral járna az ország érdekeire nézve. Méltóztatnak tudni, hogy nem először történik, megtörtént már máskor is, hogy voltak olyan szülők, kik gyermekeiket repudiálták, de méltóztatnak tudni azt is, hogy ezt a törvény tiltja, és hogy ily dolog bizonyos felelősség, bizonyos imputátio alá jön. De miben fejti ki a miniszter ur programját és mivel magyarázza azon irányt, mely e törvényjavaslatban ki van fejtve? Azt mondja, hogy kettő közül egyet kell tennie. Egyik: hogy tiszteletben tartva a törvényhatóságok jogait, csak oly közegekkel rendelkezhetik, melyek szabad választás utján alkottatnak, s tőle egészen nem függnek. Ez, megvallom, igen komoly kijelentés: mert ha a szabadon választott tisztviselők lehetetlenné tesznek az ő nézete szerint minden szabadelvű kormányzatot, akkor megvallom, igen rósz állapotban vagyunk, s akárminemü reformok hozatnak is be, ha mi a törvényhatóságok jogait tiszteletben akarjuk tartani, ezen reformoknak ezen elmélet szerint ugy meg kell alkottatni, hogy Magyarországban a személyes és polgári szabadságnak nyoma sem marad. Bn t. ház, azt hiszem, a miniszter ur nem jól fogja fel hivatásszerű kötelességét, ha azt hiszi, hogy a magyar miniszternek nincs elég hatalma arra, hogy a megyék tisztviselőit, a megyéket előbbi jogaikban előbbi szabadalmaikban megtartván törvényes kötelességeik teljesítésére szoríthassa. Elég hatalma van arra, és hogy mikép legyen ez gyakorolható ? Méltóztassék visszatekintem azon időre, midőn e hatalom nem alkotmányos miniszterek által gyakoroltatott, hanem gyakoroltatott kollegiális testületek által, melyek működése sokkal nehezebb, mint a felelős minisztereké és gyakoroltatott mégis századokon keresztül sikeresen. Mindig volt alkalma, mindig volt elég ereje, mindig volt elég hatalma a helytartótanácsnak, még a nem törvényen alapult udvari kanczelláriának is arra, hogy törvényes rendeleteit a megyékben végrehajtassa, hogy azokat a megyék tisztviselői által respectáltassa. (Helyeslés bal felől.) Ha azon theoria állna, melyet a miniszter ur itt előterjesztett, akkor azt kellene következtetni, hogy tehát adjuk fel a tisztviselők választását és akkor nem kell semmi törvény: mert ha választott tisztviselők mellett nem lehet legmegszoritóbb törvények nélkül kormányozni, ugy hát kinevezett tisztviselők mellett nem kell semmi törvény. Méltóztassanak kissé elszokni azon — megvallom — hosszú ideig példakép föltüntetett kormányzati rendszertől és ne méltóztassanak azt hinni, hogy az emberek nem tarthatók rendben, nem tarthatók meg azon állapotban, mely szükségeltetik egy állam javának előmozdítására máskép, mint rendőri hatalommal, folytonos őrködés, folytonos gyámkodás által. Legyen egykis bizalmok az emberekben. Nézzenek körül más szabadabb országokban. Én, t. ház, 14 esztendeig laktam Angolországban; ott is vannak megyei tisztviselők, de én az igazságszolgáltatást kivéve, nem voltam képes föltalálni, hogy a megyei tisztviselőknek micsoda teendöjök volt. Nem avatkozik senki bele, tizennégy óv alatt soha semminemű hivatalos érintkezésbe nem jöttem egy tisztviselővel sem. Itt pedig az ember egy lépést sem tehet a nélkül, hogy egy ilyen vagy amolyan biztos ne igazgassa a lábát, hogy ezzel lépjen elő, vagy amazzal lépjen elő, mert ezt kívánja az illem, ezt kívánja a parlamentáris kormányzat, a miniszteri felelősség. (Ugy van! balról. Derültség.) A másik alternatíva, melyet a miniszter ur föltesz, egy rendőri államot akarna Magyarországból alkotni. (Halljuk!) Ha t. i. akarjuk a megyék választási jogát a tisztviselőkre nézve fentartani, akkor neki, a belügyminiszternek, oly