Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-115

115. országos ülés február 8. 1870. 215 azokat. (Főlkiáltások bal felől: Tessék hát elfogadni a módositványt!) Azért tartottam szükségesnek megvilágosítani az eredménynek ugyanazonossá­gát, mert elejét akarom venni annak, hogy ha a központi bizottság szerkezete fogadtatik el, a ház túlsó oldalán ebből okot merítsenek arra, hogy az ő sürgetésükre megalkotott intézmény ellen már előre is a reményeket csökkentsék, a bizalmat aláássák. (Helyeslés jobb felől.) A mint kimutattam, a két szerkezet közt érdemleges különbség nincs, mert mindkét esetben a ház elé kerülnek ugyanazon okmányok. (Helyeslés jobb felől.) Várady Gábor: A házszabályok 128-ik §-a értelmében kívánok szólani. Hoffmann Pál képviselő urnák ugy látszik szokása, ellenfelé­nek, vagy annak, kinek nézeteit czáfolni igyek­szik, szavait megfordítva, vagy elferdítve idézni. (Felkiáltás bal felől: Igaz!) E szokásához hű ma­radt mostani alkalommal is. Elnök: Kérem, a t. képviselő urnák e tárgyban nincs szava, mert személy nem volt megtámadva. Várady Gábor A házszabályok 128-ik §-a értelmében szavaim fólremagyarázfatása tár­gyában kértem szót- (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Nem Ivánka Imre ur szavaira vonatkjzott Hoffmann Pál ur beszéde 1 Várady Gábor: Az én szavaimra is! Elnök: Méltóztassék hát! Várady Gábor: Hoffmann képviselő ur azt mondotta;, hogy én az állarnszámvevőszébet ugy mutattam föl, mint a mely, ha fölállittatik, a gyanúsítások, kételyek és vádak egy részének végét szakítja vala. Hoffmann Pál: Igen! Várady Gábor: Én nem ezt mondot­tam; hanem azt, hogy ha az államszámvevőszék fölállittatott volna , és ezenkívül hozatott volna egy olyan törvény, mely az állam vagyona be­vételeinek és kiadásainak miképen való kezelte­tését részletesen szabályozza: akkor megszűntek volna azon kételyek és gyanúsítások. E közt pe­dig lényeges különbség van, a mit Hoffmann képviselő ur magának megjegyezhetett volna. {Fölkiáltás bal felől: Igaz!) Szontagh Pál (csanádi): T. ház! Ne­kem ugy látszik, ezen országban, vagy legalább azon helyen, hol ezen ország hivatalosan, diplo­matice képviselve van, félnek az ellenőrzés esz­méjétől. (Ellenmondás jobb felől) Hogy félnek az ellenőrzés eszméjétől, ebbeli hitemet onnan me­rítem, hogy azon eszmét, melyet tegnap tisztelt barátom, Pestmegye egyik országos képviselője érintett, a cour de comptes meghonosítását még csak megpendittetni sem próbáltatott. Nem pró­bálták továbbá javaslatba tétetni a belgiumi eljárást, melynél fogva — a mint egy igen tisztelt társamtól tudom — a 44,000 költségvetési tóte­leknek legnagyobb része csak az ellenőrzési ha­tóság előleges helybenhagyása következtében utalványoztathatik a minisztérium által. Azonban javasoltatott ezeknél — mondom — szelídebb modorban való ellenőrzés : az utólagos ellenőrzés. És ha figyelembe veszem azon indokokat, me­lyeknél fogva ezt kedvessé tenni igyekeztek, ugy a képviselőház mint a nagy közönség előtt nem tagadhatom, hogy azon indokok, melyek külö­nösen a pénzügyi bizottság jelentésében folho­zattak, alkalmasak voltak arra, hogy ennek ked­vező utat egyengessenek. Ugyanis az mondatik a pénzügyi bizottság jelentésében : „ez intéz­ménynek alkotmányunk rendszerében oly állás volna biztosítandó, mely azt teljesen önálló, min­den kormányi befolyástól független ellenőrzési közeggé tenné, s szervezetében a testületi rend­szer kizárásával a személyes felelősségi elvet venné alapul;" továbbá „másfelől az, hogy a szóban levő elnök (a ki állása és fizetésére nézve a miniszterekkel egy vonalba volna helyezendő) eljárásáért közvetlenül az országgyűlésnek fele­lős, s ez utóbbival való érintkezése törvényileg biztosított legyen." Ha már most az ezen indo­kokkal kisért bizottsági javaslatot tekintem, azt látom, hogy annak 1-ső §-tól a 22-ikig a leg­szebb logieai rendben körvonaloztatnak a szám­vevőszék teendői. Valóságos egyöntetű mű tűnik föl előttem, és nem igyekszem megmagyarázni — hisz majd talán egy kutató jogtudós, vagy pedig az , a ki a magyar törvényhozásnak tör­ténelmét meg fogja irni. le fogja lebbentem a fátyolt annak idejében, miért csuklik meg egy­szerre ezen logikai rend a 22. és 23-ik §§-ok közt ? miért félnek a közel érintkezéstől az or­szággyűlés és a. számvevőszók elnöke közt? Az előttem szóló igen t. képviselőtársam a túlsó oldalon azt méltóztatott mondani, hogy a ki a számadó, az tartozik a számadásokat be­terjeszteni. Valóságos igaz. De tapasztalta ö azt a közéletben, vagy van-e az ugy valahol, hogy midőn arra észrevétel tétetik, azt előbb a szám­adás kötelességével terheltnek adja át, és ez, hogy ha akarja, vissza is tarthatja ? (Zaj jobb fe­lől.) Nem mondom, t. ház, hogy adott körülmé­nyek között visszatartja, de visszatarthatja; mert ha a miniszterelnökség utján tsrjesztetnek be az államszámvevőszék elnökének észrevételei a képviselőházhoz, akkor a miniszterelnökség, ha érdekében látja a visszatartóztatást, vissza­tarthatja; (Ellenmondás jobb felől) ha érdekében nem látja, akkor beterjesztheti vagy beterjeszti. Csodálkozom, hogy a nemtetszés jeleivel ta­lálkozik ezen kifejezésem. Csak nem teszem föl a t. képviselőházról, hogy azt higye, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents