Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

208 114. országos ülés február 7. 1870. leend; és mely azon óhajtást, hogy az államszám- I vevőszók állása a minisztériummal eoordinált le­gyen, teljesen illusóriussá teszi. De megcsonkíttat­nék a felelősség elve is. Mert azon esetre, ha a minisztérium a számvevőszék jelentésének be­nyújtásával késedelmezik, ezen késedelmezésért, tehát azért, hogy az országgyűlés az államszám­vevőszék: ellenőrzésének kellő hasznát nem veheti, az elnököt felelőssé tenni nem lehet. A megosztott felelősség pedig már nem képez biztos garantiát. Figyelembe veendő továbbá az is, hogy, nem mondom megtörténik, de megtörténhetik, hogy az államszámvevőszék jelentése, vádat foglal ma­gában a minisztérium ellen. Ha tehát az ily je­lentés benyújtására is a minisztérium lenne hi­vatva, akkor a vádlottat a vádlóval egy személy­ben egyesitenők. Ezen itt általam csak lehető legnagyobb rövidséggel előadott nézetek alapján, de azért is, hogy miként a jelentésben felolvasni bátor vol­tam, a központi bizottság javaslatában a zárszá­madásoknak az országgyűlés elébe terjesztésére nézve még a benyújtási határidőről sincs gon­doskodva, a központi bizottság kisebbsége kény­telennek érezte magát ezen szakaszra nézve kü­lön véleményt terjeszteni a ház elé; és teszi ezt azon meggyőződéssel, hogy ha ezen módosítás elejtetnék, akkor azon czél is, melyet ezen intéz­mény felállítása által el akarunk érni, nagy mérv­ben el lesz ejtve. (Helyeslés a baloldalon.) A kisebbség módosításának elfogadását ké­rem. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Senki sem kivan már a tárgy­hoz szólani 1 (Felkiáltások bal felől: A jobboldalon nem is tartják érdemesnek védeni nézetüket!) Csernátony LajoS : T. ház! Bátor vagyok a többségi, illetőleg központi szerkezet pártolóit egy tekintetre figyelmeztetni. Ha ez az államszámvevőszék ugy lenne szer­kesztve, hogy minden minisztériummal változnék a személyzete, akkor én tökéletesen érteném azoknak a pártolását, kik a szerkezet mellett fognak szavazni; de miután a számvevőszék el­mozdithatlan tisztviselőkből, elmozdithatlan el­nökből áll, én valóban, ha a kisebbségi javaslat nem fogadtatik el, magát az elvet látom meg­döntve. Fájdalom pedig, hogy valamint e kér­désnél, nálunk átalában is észlelhetjük azt, mi­szerint az a mi más országokban jótékony in­tézménynyé növi ki magát, az nálunk elsat­nyul , és csak paródiájává válik annak, mi­nek lennie kellene; ép ugy mint a növény­világban , a hol szintén azt látjuk , hogy mig némileg áldásos földön óriásivá növekedik valamely fa, addig a szomszédban ugyanazon fa, ugyanazon növények pulyák maradnak. Ez vagy a talajnak roszaságára, vagy a levegőnek megrom­lására mutat. (Felkiáltások bal felől: Igaz!) így vagyunk az esküdtszékekkel is, és most igy le­szünk a számvevőszékkel is: roszabb lesz az, mintha semmi sem jött volna létre. (Felkiáltás bal felől: Igaz!) Mert csupán a hivatalnokok szá­mára teremtünk uj épületet. (Helyeslés bal felől.) Én azért a kísebbsé.- javaslatát pártolom. (He­lyeslés bal felől.) Ghyczy Kálmán: Ámbár azon kö­zönynél fogva, t. ház, melyet e fontos kérdés iránt a háznak többsége tanusit, nem igen lehet vér­mes reményem ahhoz, hogy felszóltál ásómnak sikere leend, mind emellett nem hagyhatom észrevétel nélkül azoknak egy részét, miket a központi bizottsági előadó ur e kérdésre vonatkozó­lag elmondott. (Halljuk!) Ugy vettem ki előadá­sából, hogy ő leginkább azért támadta meg Győrffy t. barátomnak a központi bizottság kis­sebbsége nevében beadott módositványát, mivel az 1848. III. törvényczikknek gondolom 37. §-a azt rendeli, miszerint az államnak évi jövedel­meiről és kiadásairól a „minisztérium terjeszszea számadásokat az országgyűlés elé'­, és mivel e szerint Győrffy t. barátomnak módositványa meg­változtatása lenne az 1848-ki törvénynek. Ez érvet, t. ház. bármikor és bárhol el lehet mon­dani, csak a törvényhozás körében nem, mert a törvényhozásnak az épen joga és feladata, hogy a létező törvényt is megváltoztassa. (Helyeslés bal felől.) Ezen 1848-ki törvények lényeges vál­toztatáson mentek már át, s azt hiszem, hogy épen azok, kik e lényeges változtatásokat in­dokoltaknak találták, azokat keresztül vitték, ugyanazon törvények részleteinek némi módosi­tásán nem akadhatnak föl. Szorosan véve, t. ház, nem is változtatja meg az 1848-ki törvény III. czikkét az, a mit Győrffy t. barátom indítványozott: mert a tör­vény részleteinek oly változtatása vagy módosí­tása, mely oda van irányozva, hogy a törvény­nek czélját biztosítsa, a törvénynek végrehajtá­sát előmozdítsa, nézetem szerint nem módosí­tása, hanem inkább megerősítése a törvénynek, (Helyeslés a bal oldalon.) s a kik az ily módosit­ványt ellenzik, nem a törvényt, hanem a tör­vénynek gyengeségeit védik, s a törvény hiá­nyainak föntartásával a törvényt akarják mege­rőtlenitni. {Élénk helyeslés a bal oldalon.) Ha történik változtatás az 1848. t. czikk­ben, az nem Győrffy módositványa által törté­nik, hanem megtörténik a törvényjavaslat 23-ik §-ának 1-ső része által, mely ellen senki sem szólalt föl, melyben az mondatik, hogy az ál­lán bevételeiről és kiadásairól a zárszámadásokat az államszámvevőszék készítse el. Az 1848-iki III. t. czikk ugyanis azon föl­tevésből indult ki, hogy a minisztérium fogja el-

Next

/
Thumbnails
Contents