Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

H4. országos ülés február 7. 1870. 197 vannak. (Igaz!) Ez oly tág kör, hogy abból le­hetetlen kibújni. Magam is tudok példákat, hogy mikor már húsz esztendőig össze volt kelve egy házaspár, akkor sült ki, hogy egymással harmadízig­len rokonságban vannak és újra kellett a házasságot megkötni, hogy legális legyen. Nem mindenna­piak azon esetek, hanem előfordulhatnak, mikor nem tudni a rokonság körét. Én részemről még tizedikét sem ismerem azoknak, kik velem ne­gyedíziglen rokonságban állanak. Ezen megszo­rítás rendkívül tágas körű. De másodszor kérdem: ha a számvevőszék fel van állítva, annak elnöke, tanácsosai és se­gédszemélyzete azért, hogy függetlenek lehess ­nek, el nem mozdíthatók, ós miniszteri változás áll be; de azon miniszterjelöltek közöl, kiket az ország bizodalmával ajándékozna meg, fele só­gorságban van a számvevőszék tagjaival: vajon a' számvevőszék tanácsosait kell-e elmozdítani, vagy amazok nem lehetnek minisztereké Tehát vagy egyfelől vagy másfelől megakad a dolog. Vagy azok elmozdithatlanok és akkor megma­radván, emezek miniszterek nem lehetnek; vagy azok elmozdíthatók, s akkor a függetlenségnek vége van. Én méltányolva és elfogadva azon elvet, hogy minden tekintetben független és el­fogulatlan legyen a főszámvevőszék, ezen egész szakaszt a gyakorlatban kivihetetlennek tartom. Ennél fogva bátor vagyok indítványozni, hogy tovább menvén ezen törvényjavaslat tár­gyalásában ezen szakasz küldessék vissza az osz­tályokhoz bővebb tárgyalás és megvitatás végett. (Ellenmondás jobb felől.) Ezt annálinkább kívánom, mert engem azon módositvány sem elégít ki, mely beadatott. Méltóztassék megfontolni azt, hogy a gyakorlati életben mennyi zavart fog a törvénynek ily intézkedése okozni: és ezért: sokkal jobbnak tartom, ha visszaküldjük az osztályok­hoz és ott újra megvitattatik. Hoffmann Pál: Én azon igen helyes fejtegetés után, melyet az igen t, előttem szóló képviselő úrtól hallottam, valóban nem foghatom meg. miért nem pártolja a t. barátom Szögyényi által beterjesztett módositvány11 mert, mikép igen helyesen jegyezte meg, ha elfogadtatnék a szöveg ugy, a mint előttünk fekszik, az nem azt akadályozná meg, hogy a miniszterekkel ro­kon egyéniség az államszámvevőszék tagja le­hessen, hanem akadályozni fogná azt, hogy a miniszferiuuiba azok jöjjenek, kiket a parlament többsége arra kijelöl. Ha tehát a szöveg elfo­gadtatnék, az nem akadályozná meg azt, hogy a miniszterekkel rokon személy az államszámvevő­szék elnöke vagy tagja ne legyen, hanem aka­dályozná a minisztérium képződését, mely a pár­tokból teljes szabadsággal kell hogy meginduljon. Világosan kifejtette ő ezt; hanem ugy lát­szik azon okból nem pártolja a szöveget, mivel nem fogta föl a módositvány jelentőségét. A módositvány t. i. egészen tisztába állítja a dol­got, a mennyiben nem akarja az államszámve­vőszék elnökének s tagjainak állását a minisz­terek kegyétől föltételezni. Ez lehetett bizonyára a szöveg eredeti szerkezete és egyedüli ratiója. E törvény ratiója kétségkívül nem az, hogy a miniszterképződést akadályozza, hanem hogy az államszámvevőszók elnöke és tagjainak állása ne a miniszterkegytől függjön. Ez pedig a módosí­tással tökéletesen el van érve, a mennjdben nem lehet valaki a számvevőszéknek sem elnöke, sem tagja, ki a miniszteriummai rokonságban van. Miután tehát nem lehet e törvénynek ezólja az, hogy a minisztérium képződését akadályozza: én azt hiszem, a módositvány a szövegnek ere­deti intentióját fejezi ki; csakhogy szabatosab­ban, és nem látok semmi kételyt, semmi okot arra, hogy ezen szakaszt az osztályokhoz vissza­utasítsuk, s azért részemről pártolom a módo­sít ványt. Nyáry Pál: Azt gondolom, midőn tiszt. képviselőtársam ezen módositványt benyújtotta, nem volt figyelemmel arra, hogy a belga törvények­ben hat-hat évre választatnak a számvevőszék tag­jai. Igen természetes, hogy azon módositvány­nyal, melyet ő előterjesztett, segítve volna a bajon. De miután nálunk nem választatnak a számvevőszék tagjai, hanem elmozditkatlan tiszt­viselőkké lesznek, igen természetes, hogy ha ugy marad e szakasz, mint a javaslatban foglaltatik, megtörténhetik, hogy azért, mert valamely leg­alkalmasabb, mondhatnám: legszükségesebb egyé­niség atyafiságban van egy számvevőszéki ta­nácsnokkal, kénytelen az ország annak, mint miniszternek, közreműködését nélkülözni. Már most az a, kérdés, tiszt, ház, hogy. ha e szakasz eredeti szerkezetében maradna, mi történhetnék 1 Az történhetnék, a mi képtelenség: t. i. hogy miután ezen tisztviselők elmozdithatlanok, a tör­vényhozásnak kellene teremteni még több elmoz­dithatlan állomást: mert csak akkor lehetne át­helyezni egy elmozditkatlan tisztviselőt, egy más szintén eimozdithatlan állomásra; de mi­után ez képtelenség, én azt gondolom, hogy a módositványt ugy, a mint az előterjesztetett, el nem fogadhatjuk, hanem én azt gondolom, leg­jobban ugy segíthetünk a dolgon, ha ezen be­kezdést egészen kihagyjuk, és valahányszor eset adja elő magát, a ház mindannyiszor intézkedni fog belátása szerint. (Fölkiáltás jobb felől: Melyik i bekezdés azfj A harmadik bekezdés. (Közbeszólás i jobb felől: Ás nem elég: Két bekezdést kell kihagy ni!) Elnök: Szólásra senki sem jelentkezvén 1 többé, szavazás következik; előbb azonban a mó­j dositványt még egyszer fö Ifogjuk olvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents