Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

196 114. országos Ülés február 7. 1870. Máttyus Arisztid: T. képviselőház! Én még e szakaszhoz szóimi akarok. Nem akarok" ugyan az elnök ur szavába vágni, hanem jo­gommal élni akarok. Én a központi bizottsági előadó urat vagyok bátor egy fölvilágositásra fölkérni. A 4-ik g. utolsó tétele azt mondja : „Időközben beállható esetekben az illető áthe­lyezésének van helye." Én nem értem, hogy hova helyeztetik az illető át ? Szögyényl László: A módositvány ezen intézkedést ki akarja hagyni. Máttyus Arisztid: A módositvány nem akarja kihagyni, s csak azon esetről szól, ha utóbb támad a rokonság. Szögyényi László ; Bocsánatot kérek, ellenkezőképen .... (Zaj bal felől.) Patay István: Nem szabad kétszer szólani. Máttyus Arisztid : A központi bizo tt­sági előadó urat vagyok bátor kérdeni, mit ért ezen áthelyezés alatt, hová helyeztetik át az illető ? Széll Kálmán előadó: A szöveg vé­gén ugy vau összeköttetésbe hozva ezen bekez­dés, melyet a központi bizottság ajánlott a többi szöveggel, hogy nem lehet belőle kimagyarázni azt, mintha a miniszter helyeztetnék át, hanem az illető számvevőszéki tag. (Fölkiáltások: De fiúvá?) Az nincs kimondva. Halász Boldizsár; A kérdéshez aka­rok szólani, mert ugy látszik, nem mindnyájan értjük: mi a kérdés ? En a módositványt ellentétben látom ön­magával. Azt mondja az igen tisztelt módosító ur, hogy a mi előleg hiba, utólag nem az. Mert ha a rokonságban létei előleg hiba, azt hi­szem utólag is az marad. Csak ezt akartam rö­viden megjegyezni ezen kérdésre, ós én ebből a szem-pontból indulva ki, fogadom el a szer­kezetet. A mi a másik kérdést illeti, itt végtelenül bajos meghatározni, vajon időközben beállható rokonságnál hova van áthelyezésnek helye. En azt értem és gondolom — a szerkesztő is bizonyára azt értette, hogy ezen — esetben a számvevőszék tagja, mint államhivatalnok nem veszti el hi­vatalát, hanem alkalmaztatik máshol. Es mivel a szerkezet ezt kimondja, én azzal tökéletesen beérem, és nem kívánok többet. Szontagh Pál (csanádi.) T. képvi­selőház! Mielőtt szavazás alá bocsáttatnék ezen kérdés, néhány szerény észrevételem van a VIII. osztály volt előadójának módosítására. Mellőzve azt, a mit szintén, alaposnak tartok, és. a mit t. előttem szóló a dabasi kerület ré­széről küldött országos képviselő hangsúlyozott, csak a törvény iutentiójából merítem azon okot, melynél fogva a szerkezet megtartására kívánok szavazni, ós kívánnám, hogy a h&i többsége azt elfogadni méltóztassék. Ugyanis, mi a törvény intentiója ? Miért tiltja a törvényben kijelölt só­gorságiés atyafisági viszonyokat? Azt hiszem azért, mert nem gondolja, hogy elég részrehajlatlanul járjanak el hivatalukban, ha egymás között szoro­sabb atyafiságban vannak. Már a módosító szán­déka szerint csak a számvevőszék tagjai közt volna a sógorság és atyafiság kizárva, ellenben a miniszterek és számvevőszék tagjai közt esetleg utóbb támadható efféle viszony létrejöhet. Már pedig, ha tekintem a törvény szellemét, ha a szám­vevőszók tagjai közt támadna is sógorság és rokonság, nem tartom, valamint a törvény sem tartja ezen rokonságot, vagy sógorságot oly ve­szélyesnek: mert minden felelősség s minden befolyás személyesen az elnökre van ruházva; itt még ő ellen­őrizheti, befolyhat, sőt — hogy triviális kifejezéssel éljek — parancsolhat is az alatta álló számtanácsos­nak; de veszélyesebbnek tartom, és a törvény inten­tiójából merítem okoskodásomat, ha az ellenőr­zendő hatóság, t. i. a miniszterek, és az ellenőr­ző hatóság t. i. a számvevőszék tagjai közt, bár utó­lag is támadna sógorság vagy rokonság. Ezt a mó­dosítás által nem mellőzzük el : míg az a szer­kezet által örökre ki van zárva. Ezért az első és második bekezdéshez, ugy a mint a központi bizottság szövegezé, járulok szavazatommal. A mi a harmadik kikezdést illeti, erre nézve azt hiszem, hogy ez előleg megvitatandó' volna azon okoknál fogva, melyeket egyik t. képviselőtársunk felhozott; ámbár ezúttal megjegyzem aztis,hogy e kifejezés: „az áthelyezésnek van helye" fölötte hatá­rozatlan, mégis kifejezi azt, hogy más hivatalt kell ily esetben az illetőnek nyernie, mert azt, hogy megjegyeztessék a törvényben az is. hogy hová tétessék át, szükségesnek nem tartom, és legfölebb azt lehetne kimondani, hogy áthelyezés­nek, vagy nyugdijazásnak, legyen helye. (Helyes­lés bal felől.) Simonyi Ernő : T. ház! En elfogadom azon elvet, mely ezen törvény által czéloztatik, hogy t. i. a számvevőszék tagjai minden tekin­tetben függetlenek legyenek és semmi előítélet­tel korlátozva ne legyenek működésükben, sem a főszámvevőszék tagjai egymás közt, sem azok és a .miniszterek közt, kiknek számadásait ellen­őrizni kötelesek : de nem szeretném, ha a t. ház olyan törvényt alkotna, mely gyakorlatilag kivi­hetetlen, mely gyakorlatilag legnagyobb zava­rokra fog okot adni. Az itt idézett §. azt mondja: „ A kik vele negyedíziglen oldalrokonságban vagy másodizig­len sógorságban vannak." Én, t. ház, azt hi­szem, e házban nincs tiz ember, kik felét ismerik azoknak, a kik velők negyedíziglen rokonságban

Next

/
Thumbnails
Contents