Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
106. országos illés január 27. 1870. 13 képes elvinni, arra elég ott egy 20 ló erejű vontató gőzös. Ez nyíltan mutatja, hogy nagy sulyu nyers terményeink kivitelére és tova-mozdítására bizonyosan ezen közlekedési eszköz van hivatva; szükséges továbbá, a mit tegnap megemlített Ivánka Imre képviselő ur is, hogy a vicinális utak kiépitessenek: mert e nélkül a vasutak sem felelhetnek meg czéljoknak. Tisza Kálmán: T. képviselőház! A multnapokban. a tegnapi és tegnapelőtti napon és mégma is a közi. minisztérium költségvetésének tárgyalása folyamában, annak részleteibe is behatoltak. Sok nevezetes kérdés hozatott szőnyegre. Megengedem, sőt az én nézetem is az, hogy mikép az, nem emlékszem már, ki által mondatott, nem volt helyén, mert mind azok, melyek előttem elmondották, mind azon kérdések megvitatása — részben leglább, vag}- talán legnagyobb részben is — a részletes vitánál lett volna talán helyén. De miután már azok szóba hozattak, azt hiszem hogy helyén lesz — épen mert szóba hozattak — elmondani mostan azok fölött nézeteinket, mert ez által a részletes vitát teszszük rövidebbé. Szó volt mindenek előtt és épen a most közvetlenül előttem szólott képviselő úr is szólott a csatornákról. Fölemlittetett, hogy az államkölcsön a csatornák építésére is vétetett fel, és e tekintetben az államtitkár úr tegnap előadta azon indokokat, melyeknél fogva a minisztérium a csatornákra nézve még eddig három tervnek elkészíttetésén kivül egyebet nem tett. Nézetem eltérő sokakban, azokétól, kik itt e házban nyilatkoztak: mert én azt tartom, hogy a mai időben már a csatornák mint szállítási eszközök a versenyt a vasutakkal ki nem állják. Méltóztassanak megnézni : Angliában, Francziaországban és a legtöbb a eivilizátioban nálunk előre haladottabb országban kész és tökéletes csatornarendszer volt, midőn a vasutak épültek; és építtettek vasutak, sok helyütt a csatornák mellé, a csatornák agyon lettek ütve a midőn a vasutak felépültek. És ennek természetes oka van: az, hogy ha lehet is a csatornán olcsóbban szállítani, a mi, tekintve azon roppant költséget, melybe egy ily csatorna fontartása kerül nagy részben illusóriussá, lesz de ha mondom lehet is, a szállitás olcsóbb, megvan a vasutaknak azon előnyük, hogy a szállitás gyorsabb, pontosabb és az év minden szakában eszközölhető. (Helyeslés bal felől.) Elismerem, nagy distantiákra ott a hol a vasutak önkényt kínálkoznak, és az összeköttetés kicsi csatornái összeköttetésekkel kiegészíthető, ott az egészen nehéz anyagok szállítására van előnye a csatornáknak. De hitem és meggyőződésem szerint ez kivétel: mert a szabály az, hogy a vasút a szállításra nézve a csatornát legyőzi, és épen, mert ezen nézetben vagyok: azt, hogy a minisztérium azon csatornát, a mely főleg szállításra lett volna hivatva, miután a föld fekvése miatt nem volt rendszeresen létesíthető, hogy mondom, ily viszonyok között azt nem építette, hogy nem szánta el magát arra, hogy az országnak úgy is igen szűken levő millióit egy szép vakmerő kísérletre áldozza, hogy nem szánta el magát arra, hogy megvalósítani megkísértsen egy, megengedem, magában nagyszerű, de gyenge felfogásom szerint meseszerű kísérletet, hogy nem szánta el magát arra, hogy egy vagy több mértföldre terjedő csatorna gőzgépekkel kiemelt viz által tápláltassék, azt részemről helyeslem. Más nézetben vagyok azonban azon csatornákra vonatkozólag, melynek — miat az államtitkár úr is mondotta, de miként mi is mindnyájan tudjuk — fő czófja a gazdasági használat és öntözés. E tekintetben tartom én Magyarországon a csatornákat igen nagy szerepre hivatva. Ezekben látom én az egyedüli eszközt, mely által hazánknak igen tetemes részét az idoszakonkint és fájdalom igen sűrűen előforduló csapásoktól megmenthetjük, (Helyeslés) és itt már nem fogadhatom el az indokot, melylyel a t. államtitkár úr a minisztérium mulasztásait kimenteni igyekezett, - azt mondta ugyanis, hogy nem történhetett e tekintetben semmi, nincs törvénykönyvünkben törvény, mely a csatornák öntözés útján kihasználására nézve biztositaná a partbirtokosokat az iránt, hogy nem fogja-e egyik vagy másik tulajdonos zavarni a többieket ennek kihasználásában. Igaz, nincs ily törvény; de ha a kormány belátja szükségét valamely intézkedésnek és látja, hogy nincs meg a törvény, a mely szükséges volna, hogy az létesíttessék: nem az a feladat, elhagyni annak létesítését a mit maga is szükségesnek talál; hanem föladat javaslatot tenni, hogy a törvény hiánya pótoltassék. Itt tehát a mulasztás alól részemről nem tudom a minisztériumot felmenteni, és ha ezen az úton fognak haladni, akkor sohasem lesz sem öntöző-csatorna, sem törvény. A vasutakat illetőleg több oldalról fel volt hozva és pedig kapcsolatosan az országútakkal, hogy itt is nagy hiba volt, hogy nem egy megállapított rendszeres terv szerint jártunk el mind e mai napig. Ezzel szemben felemlittetett az, hogy a közlekedési, általam igen tisztelt miniszter ur még 1867-ben kiosztatott a képviselők között egy vasút hálózati tervet, a melytől mint mondatott, mai napig igen kevésben történt eltérés. Hogy eltérés történt az tagadhatatlan; mert hiszen a többi