Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

14 106. országos Illés január 27. 1870. között ott van a gáesországi vasút, melyre nézve abban a Kassa-Eperjesről kiinduló összeköttetés volt felvéve, mig most egészen más építtetik. De egyébiránt ha semmi eltérés nem történt volna is, még akkor sem tartom, hogy ezen előterjsztéssel elég lett volna téve a kívánalomnak, a mely itt kifejeztetett. Mert én azt tartom, hogy rendszeres megállapított terv szerint haladni csak akkor lehetne, ha a terv az országgyűlésnek beterjesztetett, és az országgyűlésen tárgyaltatott volna, és meg lettek volna állapítva mind az egyes vonalak, mind pedig a sorrend, melyben azok kiépítendők lesznek; és miután ez nem történt itt is a mulasztás vádja alól felmenteni a minisztériumot képes nem vagyok. Az utakra nézve hasonlag áll az, hogy okvetlenül szükséges megállapítani a tervezetet, mely szerint országutaink, még pedig combinálva, az építendő vasutakkal építendők lesznek. És ezen utakra nézve most még csak azt jegyzem meg, hogy nem fogadhatom el azon tételt, mely szerint vasutak mellett csatornák nélkül országutakat építeni vagy épen nem, vagy csak igen drágán lehet: mert 80 —100— 120 frtba kerül köb-öle a kőnek. Ez nem áll, mert magam is tudok esetet Bihar megyében, hogy oly helyen, hol a kő köb-öle csakugyan 80 frtba került a megyének, egy erélyes alispánja összeköttetésbe tevéu magát a vasúti társasággal, ez maga meg ajánlotta neki a kő köb-ölét 1 i frtal; nem áll tehát az, hogy a vasút utján 80 —100—120 frtba kerül köb-öle a kőnek. Mindezekre, de különösen a vasutak és országutakra nézve felemlittetett az is, hogy mellőzve volt azok kiadásánál a kellő nyilvánosság. Erre nézve legelőször is megjegyzem, hogy magát a valóságos, a szó szoros értelmében vett csődöt, oly vállalatoknál, hol nagy számú milliókról van szó, én sem tartom mindig lehetségesnek, a mennyiben lehetetlen, hogy már előre kimondott szabály legyen, hogy ily esetekben az építések mindig a legolcsóbb vállalkozóknak adassanak ki: mert az olcsóság mellett van itt egy más nevezetes szempont, mely ha mellőztetik, az a mi legolcsóbbnak látszik, legdrágább lesz, és e szempont, a biztosság nagy összegeknél, oly szempont, melyet figyelem nélkül hagyni nem lehet. (Helyeslés.) De midőn ezt elismerem, azt tartom más felől, hogy nem zárja ki a nyilvános eljárást, mert épen azon kérdésnek: miért fogadtatott el valamely ajánlat, mely drágább de biztosabb? ennek magának is ismertetnie kell a njdlvánosság által, mert ezen esetben tudni fogja mindenki, hogy az egész ajánlat olcsóbb volt, de nem nyújtott kellő biztosítékot és el fog oszlatni minden, akár rósz akaratú, akár nem rósz akaratú, de alaptalan vádat. (Helyeslés.) Azt monda a t. államtitkár ur, hogy egy országban sem történik ez nyilvánosabban és hivatkozott különösen arra — épen Vukovics S'ebő ezen t. barátomhoz fordulva — hogy nincs parlament, mely a vasúti szerződéseket egész terjedelműkben tárgyalná ugy, mint mi. Azt hiszem, hogy midőn a t. szónok ur ebben Angliára hivatkozott, el méltóztatott feledni azt, hogy Angliában az egész eljárás egészen más, hogy ott a háznak bizottsága beavatkozik a vasutak legkisebb részleteibe; a parliament maga pedig természetesen nyilvános ülésben nem tartozik oly nagy figyelmet fordítani az engedélyekre mint mi, mert Anglia egyetlen vasutat sem biztosit, (Helyeslés, ugy van!) ott a magánjog, a biztosság szempontjából megvizsgáltatik a legkisebb részletig a dolog, s midőn az tisztába van hozva, további kérdés nincs: mert az ország egy krajczárt sem ad biztosítékul. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy ha valaki közülünk, akár Simonja Ernő képviselő társam, akár más jobb eljárási módot tud, tegye le indítványát a ház asztalára, és hozzá fognak szólani; de a nélkül az akadékoskodást, a birálgatást nem tartja czélszerünek. Engedelmet kérek , igen gyakran halljuk mi ezt a házban, midőn egy vagy más eljárás iránt helytelenítő véleményt fejezünk ki; de engedjenek meg ha megjegj^zem, hogy mi a parlamentális kormány rendszeréből eredő természetszerű eljárás? ha felteszem, hogy önök azt épen oly jól tudják, mint mi, az ilyen forma felszólalást, és arra felszólítását az ellenzéknek, hogy ily egyenesen a kornuíiryzat körébe vágó dolgokban ő adjon javaslatokat, nem tekinthetem egyébnek, mint a legegyszerűbb s legkönnyebb, de valóban nem alapos feleletnek a kritikára, melyre másképen felelni nem tudnak. Már méltóztassanak megengedni, de az valóságos felcserélése volna a szerepeknek, hog}'' a kormány kritizálja az ellenzék törvényjavaslatait. A hol parlamenti kormány van, azon pártnak kötelessége javaslatokat tenni, mely többségben van, s addig az ellenzék bírál. Ha változik a többség, változik a kormány, változik a szerep, s igy egyenlítődik ki a helyzet. Szóba hozatott az is, hogy a szerződéseknek melyek az országot, illetőleg a kincstárt terhelőleg köttetnek, a ház tudtával és beleegyezésével kellene köttetni. A t. államtitkár ur elmondotta erre vonatkozólag, hogy ő már régebben indítványozta, hogy minden olyan szerződés, melyeknek folytán több éven keresztül kell az államkincstárnak fizetéseket teljesítenie, mindjárt az első alkalommal tétessenek a ház asztalára, és állapíttassanak meg a képviselő ház által. Én ezen indítványt részemről tökéletesen helyeslem, csak ha ő azt tette,