Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

192 114. országos ülés február 7. 1870. lánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok, azon föltevésben, hogy a kisebbség javaslatában hozott módosításokat a t. ház elfogadni méltóztatik. A mi már most, t. ház, magát ezen javaslatot illeti: ki kell jelentenem, hogy nem osztozhatom a pénzügyi bizottságnak azon nézetében, miszerint az előzetes és utólagos ellenőrzés, mely ellenőrzés az én javaslatomban — habár csakis a rendkívüli bevételekre és kiadásokra nézve — egyesítve van, hogy mondom, ezen előzetes és utólagos ellenőrzés egymással ellentétes elveket foglalna magában; sőt ellenkezőleg, az én felfogásom szerint az ellenőrzés eszményképe, az, midőn az ellenőrzés ugy előzetesen, mint utólag egyaránt gyakoroltathatok. A csupán előzetes ellenőrzés megnehezíti, sőt sok esetben lehetetlenné teszi az előzetes ellenőrzés alkalmával netalán elkövetett hibák és mulasztásoknak utólagos helyreigazítását: míg a csupán utólagos ellenőrzésnél lehetséges ugyan az okozott mulasztásokat, hibákat, áthágásokat mindig orvosolni, megtorolni; de azokat minden esetben meggátolni nem lehet. E két rendszer czélszerü egyesítése tehát, nézetem iszerint, egj^ egészet képez. Nem kívánok t. ház más államok peiuajara más államokban! gyakorlatra hivatkozni. Csupán a mindennapi életből merített tapasztalás szolgáljon állitásom támogatására. Egy gazda sem lehetne nyugodt és biztos, ha tisztjei irányában csupán az utólagos ellenőrzés jogát gyakorolhatná, mely abban áll, hogy a számadásokat megvizsgálhassa, hogy a kezelésről magának időszakonkint meggyőződést szerezhessen: ha nem gyakorolhatná egyszersmind az előzetes ellenőrzés jogát is, mely abban áll, hogy ez meggyőződése szerint czélszerütlen, vagy épen káros kiadásokra az utalványozást megtagadhassa. Azonban t. ház e kérdést nem taglalom tovább, mert bár jól tudom, hogy ez képezi a,z én javaslatom s a központi bizottság javaslata között a legnagyobb-' különbséget, mégsem kívánom ez iránti nézetemet e helyütt és most érvényesíteni : mert egy államfőszámvevőszék fölállítását ugy. a mint az a központi bizottság javáslatávan javasoltatik, magától értve, hogy a kissebbség javaslata is elfogadtatik, egy ily államszámvevőszék fölállítását én már magában véve vívmánynak és üdvös reformnak tekintem és mert hiszem, hogy ezen rendszernek az általam jelzett elvek szerinti tökélyesbitése előbbutóbb be fog következni. A többi különbségre, melyek az én javaslatom és a központi bizottság javaslata közt léteznek, nem fogok kitérni, annál kevésbé, mert erre a részletes vitánál elég tér és alkalom nyilik. A kisebbségi javaslathoz sem szólok most, mert már Győrffy Gyula barátom körvonalozta azt főbb vonásaiban. T. képviselőház! alkossuk meg az államfőszámvevőszék fölállításáról szóló törvényt a lehető legezélszerübben; hozzunk ennek nyomán, egy oly pénzügyi törvényt, a mely az állam bevételeinek és kiadásainak miként kezeléséről részletesen intézkedik, és én meg vagyok győződve, hogy az aggodalmaknak, a kételyeknek, imitt amott gyanúsításoknak is, legnagyobb része meg fog szűnni. Ha 1867- vagy 1868-ban megalkottatott volna az állami főszámvevőszék; ha megalkottatott volna azon pénzügyi törvény, a melyet említettem, legalább akkor, midőn az igen t. pénzügyminiszter ur figyelmét erre a múlt évben fölhívni szerencsés voltam: meg vagyok győződve, t. képviselőház, hogy igen sok dolog nem történt volna meg e házban és e házon kívül, a minek, hogy megtörtént, sem e házban, sem a házon kivül örülni egyikünknek sincs oka. Ha az emiitett két törvény létezik, bizonyára nem folytattatott volna itt például az államzárszámadások fölött oly vita, melynek sovány eredménye egy 7-tagú bizottság kiküldése volt; ('Derültség) és a költségvetések tárgyalásának jelen folyama alatt fölhozott aggályok, imitt-amott gyanúsítások, sőt vádak is, melyeket említeni bátor voltam, bizonynyal nem fogtak volna fölmerülni. Szóval elmondhatjuk, hogy ezen törvények hiánya „nobis haec otia fecit." E szempontból az utóbbi három év reánk nézve elveszett; de nem veszett el a jövő, az még mindig a mienk. (Helyeslés bal felől.) Kezdjük meg legalább a pénzügyi téren a gyökeres reformokat, a mely reformokhoz első üdvös lépés leend nézetem szerint, egy állami főszámvevőszéknek fölállítása. Ugyanazért én a központi bizottság javaslatát azon föltevéssel, hogy a kisebbségi javaslat is elfogadtatik, a részletes vita alapjául átalánosságban elfogadni kész vagyok. (Helyeslés bal felől.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : A t. ház engedelmével van szerencsém a következő törvényjavaslatokat benyújtani. A ház múlt évben méltóztatott elhatározni, hogy az államtisztviselők nyugdijáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról törvényhozás utján kivan intézkedni. Van szerencsém az erre vonatkozó törvényjavaslatot az indokolással együtt benyújtani. (Helyeslés.) Továbbá az 1867. XII. törvényczikk 17-ik szakasza értelme szerint, — miután azon állapot tovább nem tartható főn, hogy a birodalom egyik vagy másik felében székelő társulatok,