Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-114

114. országos Ülés február 7. 1870. ]gQ a következő §-ban pedig biztosítja és körülírja azon önálló hatáskört, melylyel az államszámvevőszék birand; a miniszteri számvevőségeket, és minden az államháztartással foglalkozó orgánumot havonkinti kimutatások bekiüdésére kötelezi; feljogosítja, hogy kimutatást kérhet minden ilyen közegtől, megtekinthet, megvizsgálhat mindent, a mi az államháztartásra és számvitelre vonatkozik; ellenőrködése alatt áll mindennemű bevétel és kiadás; ellenőrködése alatt áll az államadósság minden neme ; ellenőrködése alatt áll a nyugdijak jegyzéke, és a nyugdijasok nyilvántartása; ő késziti a ,zárszámadásokat, az államvagyon mérlegét és végre az összes ellenőrzés eredményéről a kimutatást közli a minisztertanáescsal, mely köteles azt évenkint és haladéktalanul az országgyűlés elé terjeszteni. A központi bizottság az államSzámvevöszék e tervezetét, hatáskörének ily tág, szabad mozgást engedő határok közti megállapítását helyesnek és czélszerünek találván, a pénzügyi bizottság törvényjavaslatát átalánosságban egyértelmű határozattal elfogadta. A részietek egy részére nézve azonban ezen egyetértés nem volt eszközölhető, és én kötelességemnek tartom röviden constatálni azon álláspontot, melyet a központi bizottság többsége a külön véleménynyeí szemben elfoglalt. Nézetem szerint a különbség a központi bizottság véleménye és a különvélemény közt lényegében két pontra vihető vissza. Az első az, hogy a különvélemény az államszámvevőszék évnegyedenkinti kimutatásaira nézve, melyeket az egyes minisztériumok bevételeiről és kiadásairól a minisztertanácsnak megküldeni köteles, azt kívánja, hogy ha az áilamköltségvetés túlhaladása forogna fen, e kimutatások egyúttal átteendők legyenek az országgyűléshez, sőt hogy lényeges eltérés esetében időközben is külön jelentés tétessék az országgyűlésnek. A másik eltérés az, hogy a külön vélemény szerint a számvevőszék zárszámadását és kimutatásait a minisztertanács elkerülésével egyenesen a képviselőház elé terjesztené. A többi különbség nem egyéb, mint e két lényeges eltérésnek folyománya. A központi bizottság e két módosítást nem fogadta el. Az elsőt nem fogadta el azért, mert elégségesnek tartotta azon évi jelentést, melyet az államszámvevőszék elnöke, fölvéve abba mindazt, a mit jónak lát, szükségesnek tart az országgyűlés tudomására juttatni, a zárszámadások alkalmával előterjeszt a miniszterelnök utján, kit arra kötelez a törvény, hogy azt az országgyűléshez haladéktalanul áttenni tartozik. A különvélemény ezt el akarja kerülni, azon czélból, hogy az eltérés, tulhaladás az országgyűlésnek azonnali, időközben is értesítése nélkül ne történhessék. A minisztérium minden fillérért felelni, minden fillérről számolni tartozik az országgyűlésnek. Eltérés ritkán történhetik, és ha történik, ez csak olyan lehet, melyet a minisztérium a teljes felelősség elvállalása mellett az ország és közügy érdekében tesz és tenni szükségesnek tart, melyért az országgyűlésnek a zárszámadások benyújtása alkalmával felelni és számolni tartozik. Ebben a központi bizottság az országra nézve veszélyt nem látott, de képzelt oly rendkívüli esetet is, midőn az időközi bejelentés Mz ellenőrzési hatóság részéről, melyet a közigazgatásnak felelőssége, a közérdek megóvásának felelőssége nem terhel, néha nem épen feküdnék az ország érdekében. A mi a másik eltérést illeti: hogy a zárszámadások az országgyűlésnek egyenesen nyújtassanak be, a központi bizottság ezen módosítás mellőzésében azon nézetet tartotta szem előtt, hogy a számadási kötelezettség a minisztériumot illetvén, legillőbb, hogy ő terjeszsze be azt, s hogy az nem egyéb, mint ezen kötelezettség nek megtestesülése, ezen kötelességnek teljesítése. És nem is látta át a központi bizottság, hogy ez által az államszámvevőszék függetlenségéből s az országgyűlés iránti felelősségből valamit veszítene : mert ha ez állana, ugyanazon joggal lehetne mondani, hogy a különvélemény a minisztériumot kívánja alárendelni az államszámvevőszéknek, midőn azt javasolja, hogy a minisztérium felvilágosító, igazoló észrevételei, sőt a zárszámadásokra vonatkozó, a minisztertanács által hozott határozatok és megállapodások is csak a számvevőszék utján jöjjenek az országgyűlés tudomására. Ezt a különvélemény nem akarhatta, nem is akarta, de viszont a központi bizottság sem akarta az államszámvevőszéket alárendelni a minisztériumnak akkor, midőn a, nézete szerint egyedül helyes alkotmányos formákat megtartotta; azon formákat, a melyeket az 1848-ki törvények megrendelnek akkor, midőn azt mondják, hogy a minisztérium az országgyűlés megvizsgálása végett a számadásokat az alsó táblának bemutatni köteles. Mindannyian az államszámvevőszékben egy coordinált, önálló hatáskörrel bíró testületet akarunk fölállítani; de ne ruházzuk föl azt még a formákban is látszatával annak, mintha fölülhelyeznők a parlamentális kormánynak: mert ez — azt hiszem — sem az egyiknek, sem a másiknak, sem azon czélnak, melyet az államszámvevőszék fölállítása által elérni akarunk, nem fekszik érdekében. És azért kötelességemnek tartom, mint az osztályok többségének előadója, megjegyezni teljes tisztelettel, hogy a külön véleménynek azon indokolását, miszerint a