Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-113

113. országos ülés február 5. 1870. 185 óriási tőkék vannak letartóztatva. A perrendtartás hiányaiba sem akarok belemenni, — csak azt kívánom megjegyezni, hogy talán az igazságügyminiszter ur is átlátta már, hogy mindazok, mik az abstract elméletben másutt jók — Magyarországon még nem mindenben és nem minden alkalommal alkalmazhatók. Ezen futó megjegyzések után áttérek az igazságügyminiszter urnák egy igen nevezetes mulasztására. Alig lehetett fontosabb feladata az igazságügy miniszternek, mint a hitel szilárdítására, terjesztésére irányzott törekvés. Méltóztatnak a t. képviselő urak emlékezni, hogy itt a múlt hetekben az ipar és kereskedelem gyámolitásáról, a megrendült hitel-viszonyok szilárdításáról volt a házban a szó s az igazságügyminiszter ur teljesen elvonta magát ezen vitáktól. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Nem voltam itt ! Móricz Pál: Nem személyét, hanem intézkedését veszem, mely nem egy napra, hanem három évre szól. Elvonta magát nemcsak a vitatkozásoktól, hanem egyébként is semmit se tett. Megengedem, t. ház, hogy az ipar és kereskedelmen rövid időre kölcsönök által lehet segíteni, de az csak olyan, mint egy záporeső, melynek üditő hatását senki sem tagadhatja, de melynek következései nyom nélkül tűnnek el. Ellenben a segély, melyet jó institutíókkal lehet a hitelnek nyújtani, maradandó és következéseiben messze kiható. A hitel, t. ház, kétféle : személyes és hypothecarius. A személyes hitel hogy fejlődjék ki nálunk, midőn a váltóképesség annyira meg van szorítva. A papoknak nagy része mezei gazdasággal foglalkozik és nem képesek egy váltót aláírni. A honvédség jelenleg már a rendes katonaság sorába sorozható és ezért egy váltót sem képesek kibocsátani. Ipar tekintetében nincs oly virágzó ipar, mely előnyösen tovább folytatható lenne, ha a család férfi tagja kihal: mert az özvegy mint nő — váltóképességgel uem bir. Megengedem, hogy az igazságügyminiszter nem barátja a foltozásnak, hanem szeret gyökeresen reformálni; ugy hiszem, ez oka annak, hogy eddig nem tett semmit. De ha mi a reformok keresztülvitelében akarunk sorrendet tartani, ugy először polgári és büntető könyvet kéne létesíteni és csak azután lehetne a váltótörvények alaki és anyagi átalakításáról szó: de ezen késedelem borzasztó hátránynyal volna a kereskedelemre és a hitelviszonyokra; pedig egynehány szakaszszal igen lényeges javításokat lehetne eszKÉPV. H. NAPLÓ 1884 v. közölni, a hitel szilárdítása és terjesztése tekiatetében. A másik, t. ház, a hypotecárius hitel. Ha nagyobb földbirtokosnak pénzre van szüksége, annak semmi sem áll útjában, az könnyen kap, és nyer pénzt. De a kisebb birtokos — értem a legkisebb birtokosok osztályát — az tökéletesen el van zárva a hiteltől; egyedül a magyar földhitelintézet az, mely kisebb üzletekkel foglalkozik és 1000 frtos hitelt is ad; a többiek mind csak nagyobb üzleteket folytatnak; de a kisebb birtokosnak kölcsön nyerés tekintetéből más sok nehézséggel kell küzdenie: nevezetesen ha egy birtokosnak 20,000 hold földje van, és százezrekre menő hitelt akar nyerni, csak egy 1 frtos bélyeggel ellátott folyamodást kell beadnia, ellenben ha ezen 20,000 hold földét 2000 kisebb birtokos birja, 2000 folyamodásra és 2000 frt ára bélyegre lesz szükség ; ebből látható, mennyire sújtva vannak a kisbirtokosok. Pedig hogy a kisebb birtokosok állapota javuljon, érdekében állna a pénzügyminiszternek is, mert ha ők megszabadulnának e tehertől, bizonyára könnyebben fizetnék adójukat, de érdekébenállna a kisebb birtokosoknak a hitel nyerése a közgazdasági miniszternek is: mert a föidmivelés és gazdászat csak akkor fejlődhetik, ha a kisebb birtokos terheitől megszabadulva a szükséges beruházásokat megteheti; de különösen érdekében állna az igazságügyminiszternek, mert a perköltség sehol sem rombolóbb, mint a kisebb adósságoknál, hol nem 1-szer, 2-szer, háromszor is fölül haladják a tőkét magát. Hogy tehát nem egy kisebb birtok végrehajtás esetében, mivel kölcsönt nem nyerhet, tönkre megy, az némileg az igazságügymíniszter mulasztásának következménye. Atalában azon ellenvetést hallottam, hogy a magyarországi hivatalnokoknak nem csak fizetések sőt számuk is kevés, minek folytán én a múlt alkalommal némi összehasonlítást tettem az osztrák organisatio és a mienk közt, és ezt nem azért tettem, mintha éu az ausztriai organisatiót mintegy mintául tekinthetőnek tartottam volna, hanem tettem azért, mert minisztereink a 60-nas években maguk is ezen organisatiót költségesnek s rosznak tartották. Az összehasonlítást tehát leginkább azért tettem, hogy, ha az, mit ők léptettek életbe, még sokkal költségesebb , sokkal roszabb az előbbinél, tehát az eredmény könnyen felismerhető. De térjünk az igazságügyi organisatio részletes összehasonlítására. Bécsben van ő miniszteri tanácsos; itt van 4; Bécsben van 3 osztálytanácsos, itt van 10, — és a segédszemélyzet époly arányban, hozzá adva azt, hogy itt még segédfogalmazók is vannak alkalmazva, mig ott nincsenek! Megengedem, hogy az igazságügyim-