Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-113

184 113. országos ülés február 5, 1870. Az 184-3-ki törvényjavaslat szerint a vizsgálóbírók választatnak. A miniszter sajtórendelete szerint pedig a miniszter nevezi ki a vizsgáló-birákat. Ugyanezen törvényjavaslat szerint a perbe fogó szék, valamint az itélő birák választatnak, az igazságügyminiszteri rendelet szerint pedig — a mint előbb mondottam — az esküdtek kineveztetnek, s a törvényt szolgáltató bíróság szintén a kormány kinevezésétől függ — mert a kir. tábla tagjai. A t. igazságügyi minisztérium rendeleteinek kibocsátásában oly messze megy a törvényektől, hogy lehetetlen oly embernek, ki az 1790-ki XII. törvényezikket ismeri, a ki a törvényt tiszteli, meg nem botránkoznia. Számtalan rendeletet tudnék fölhozni, de hogy nagyon rövid legyek, csak egy kettőt említek. így pl. 1868-ban márezius 5-én kibocsátott egy rendeletet, mely szerint Erdélyben úrbéri bíróságokat állított föl, s a melyben kimondja, hogy ezen úrbéri bíróságok a minisztérium által neveztetnek ki. Ott vannak erdélyi társaink, mondják meg ; de ha tetszik erdélyi törvényekből mutatom meg, hogy Erdélyben is a birák, ugy mint Magyarországon választattak. De az igazságügyminiszterium hivatkozva az országgyűlés mindkét házának meghatalmazására — mely neki azonban csak arra adta a meghatalmazást, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg, de arra nem adta, hogy a törvény ellen is tegyen intézkedéseket — egy egészen uj bírósági rendszert hozott be, mely Erdélyország törvényeivel ellenkezik. (Ugy van! bal felől.) En nem hiszem, hogy ezen első lépés is már Erdély népeire nézve befolyást gyakorolt volna. Ugyanazon tárgyban 1868. oct. 12-én az igazságügyi minisztérium kibocsátott egy utasítást az erdélyi úrbéri bíróságok számára. Ha valaki megtekinti ezen utasítást, azt látja benne, hogy nemcsak a formára nézve, nemcsak a törvények végrehajtására nézve adott utasítást, hanem valóságosan az anyagi jogba is bebocsátkozott; beboesájtkozott, mert a tagosításnál előszámlálja, hogy mely földek hagyassanak meg a birtokosok birtokában, és mely földek essenek oda ingyen. De az igazságügyi minisztérium ezen utóbb nevezett utasítására még tovább megy: mert az 1857. évben keletkezett császári pátenst törvényesítette; törvényesítette az ottani perrendtartást és igy még magán a királyon a császáron is fölül emelkedett — igaz, hogy csak az 54-ikin, mert azt mondja, hogy ezen pátens annyyiban marad érvényben, a mennyiben ezen rendelettel nem ellenkezik. En kétkedem, hogy ezen t. háznak valaha szándékában lett volna valamely minisztériumnak oly széles hatalmat adni, hogy az azelőtt keletkezett pátensekre kimondhassa, hogy az tovább is alkalmaztatik. (Helyeslés bal felől.) Hogy a miniszter bele nyúljon az anyagi jogba, a mihez még a törvényhozásnak sem szabad hozzá nyúlni ; hogy a miniszter a vagyonjogok fölött disponáljon ; hogy az maradjon ennek, ez meg maradjon annak, emez pedig essék oda ingyen. így rendelkezik pedig az igazságügyminiszter Erdélynek úrbéri tagosításaira nézve. Valóban szomorú állapot, és óhajtandó volna, hogy ennek minél előbb vége vettessék, a mi természetesen a codiflcatió által történik. Szép tere van itt az igazságügyi miniszternek, olyan, a milyen még ez országban soha egy embernek sem volt: mert az 1848-ki törvényhozás egészen átalakította az országot; szép tere van: mert behozhatja, a jogtudománynak mai fokán eddig tett fáradozásoknak gyümölcsét, — ezzel ajándékozhatja meg az országot. Hanem nagyon sajnos, hogy erre eddig kevés gondot fordított. Ezek elegendő okok lennének arra, hogy azt mondjam és azt inditványozzam, miszerint az igazságügyminiszterium költségvetése ne fogadtassák el a részletes vita alapjául; hanem először azért, mert ezeket a hiányokat a részletes vita alkalmával pótolni lehet, és másodszor azért, hogy a drága időben valamit meggazdálkodjunk, harmadszor mi egyedül egészen személyes argumentum, nem azon párté, melyhez tartoznom szerencsém van, hogy szívesen meghallgattak először, annyi beszédem után is : nem akarom ellenezni, hogy az elfogadtassák a részletes vita alapjául. {Helyeslés a szélső bal oldalon.} Móricz Pál: T. ház! Mindazon törvények és intézkedések, melyek a jogi viszonyok rendezése vagy a perlekedés gyorsítása tekintetéből hozatnak, átalánosságban érintik az ország jólétét és pénzügyét is. A múlt országgyűlésen az igazságűgyminiszter ur közvetítésével két nevezetes törvényjavaslat jött létre, egyik a szőlődézsma megváltása, másik a perrendtartás. JSÍem akarok ezek hiányaiba bocsátkozni, csak azt akarom megjegyezni, hogy a szőlődézsma bizonyos tekintetben pénzügyi operátióval van kapcsolatban és hogy ezen törvényjavaslat az országra igen hátrányos és a beváltókra igen káros Nem tudom, mi vitte az igazságügyminisztert arra, hogy a megváltási összegek törlesztésére 22 évi cyclust vegyen fel? nem tudom, hogy a kezelési költség fejében mért vett fel egy fél perczentet, midőn az egész kölcsön ügyet államhivatalnokok kezelik? — A 22 évig tartó három perezentes törlesztés valóságos megkárosítása az illetőknek. A perrendtartás szintén pénzügyi tekintetben igen fontos: mert a lassú perlekedés által