Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-113

113. országos ülés február 5. 1870. 183 Ott van például a múlt esztendei szőlő-váltság-törvény, mely nemcsak a jobbágyokat sújtja tetemesen, hanem a földesurat is tönkre teszi. 50 — 60 -frton árulják azon papírokat, a melyeket a földesurak végkielégitéskép kaptak : már pedig a szőlőbirtokosok kénytelenek azokat oly magasan fizetni, hogy egész birtokuk rámegy. De egy másik aggasztóbb, a mi az igazságügyi minisztérium törvényhozó kezéből kikerül, az, hogy nem is tartja szükségesnek a minisztérium egyes kérdésekben, a melyek tán nagyon is fontosak, a törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszteni, hanem meghatalmazást kér a háztól, és akkor teljhatalommal alkot törvényeket, a melyek nemcsak hogy e törvények mellett nem állhatnak fön, hanem a fönálló törvényekkel homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz! a baloldalon.) Hogy ezen állapot törvénytelenségét bebizonyítsam, hivatkozom az 1791. XII. törvényczikkre, mely azt mondja, hogy törvényeket alkotni, változtatni, módosítani csak a törvényesen összejött országgyűlés és a törvényesen megkoronázott király jogai közé tartozik. Es ez csak országgyűlésen történhetik. Én tehát abban a meggyőződésben vagyok, hogy az országgyűlés mindkét házának meghatalmazása sem elegendő arra, hogy a miniszter törvényhozási jogot gyakorolhasson, és törvényt alkosson, a mely a hazai törvényekkel homlokegyenest ellenkezik. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Hosszas lehetnék azon számtalan miniszteri rendelet előadásában, amelyekből ezen törvénytelenség kiviláglik. Hanem hogy rövid legyek, csak egy-két példát említek. Itt van p. o. a sajtó-törvény. Igazságügyminiszteri rendelet állítja össze az esküdtszéket, és igazságügyminiszteri rendelet szabályozza azon eljárást, mely az esküdtszéknek zsinórmértékül szolgál. Az igazságügyminiszterium oly rendeletet bocsátott ki, mely szerint mind az esküdtek, t. i. az esküdt bírák, mind a vizsgáló bírák, mind az itélő bírák nem választatnak, hanem kineveztetnek. Midőn hazai törvényeink az első bíróságokat választatni rendelik, tagadom azt, hogy az országgyűlés mindkét házának meghatalmazása elegendő volt volna arra, hogy a minisztérium egy, a hazai törvényekkel egészen ellenkező rendszert, a kinevezési rendszert hozza be, és ezt még az esküdt bírákra is kiterjeszsze. Hogy állitásom ne látszassék képtelenségnek, bátorkodom az igazságügyi minisztérium rendeletéből idézni azon módot, mikép neveztetnek ki az esküdtszéki birák, hogy ezen előadásból a t. ház az esküdtszék állapotára következést vonhasson. A városi tanácsnak három tagja, kiket a képviselő testület választ, összeírja az esküdtképes egyéneket. Ugyanezen három tag kinevez azokból — ugy mondja ugyan a törvény, hogy kij elöl, azonban mindegy akár kinevez, akár kijelöl — Pesten 72-tőt és Budán szintén 72-tőt; akkor ezen 72-nek nevei kisorsoltatnak, és pedig 4 részben ugy, hogy az először kisorsoltak az első évnegyedben, a másodszor a második, a harmadszor a harmadik, a negyedszer kisorsoltak a negyedik évnegyedben szerepelnek mint esküdtek. Ez, mondom t. ház, nem egyéb, mint alkotmányos szemfényvesztés: mert az a közönség, mely előtt nyilvános ülésben a kisorsolás történik, azt hiszi, hogy ezen esküdtek neveit a lajstromból, melyben Buda-Pesten mintegy 6000 esküdt-képes van följegyezve, húzzák ki, s hogy ezek nem összeállítva, hanem egészen szabadon, a sors szeszélyei szerint jönnek össze, és hogy itt tehát párttekintet, vagy egyéb érdek az esküdtek megválasztásában fön nem forog. A közönség tehát azon téves nézetben van, hogy az esküdtek kisorsoltatnak ; pedig előbb kineveztetnek, és csak miután kineveztettek, osztatnak be a sorsolás által, (Helyeslés a szélső bal felől) Ezen eljárás veszedelmessógét bizonyítja az, hogy e szerint az esküdtszék előtti igazságszolgáltatás attól függ, hogy milyen a városi képviselő-testület, és milyen az a három ember, a ki a kinevezést teljesiti. {Helyeslés szélső bál felől) Szerencséjére a kormánynak jelenleg a nagyobb városokban, mint Pesten, a képviselő-testületek, többnyire kormánypártiak, s ilyen azután azon 3 ember, a ki a kijelölést teljesiti, s a ki ugy állítja össze s nevezi ki az esküdtetek, a mint az indulat, a ragaszkodás, a hajlam parancsolja, s ugy azután természetesen emberi dolog az, hogy ha most Buda-Pesten azon 144 ember közt, — a mint én vagyok informálva, — egyetlen ellenzéki sincs. Természetesen mikor azután a szegény ellenzéki ember a sajtóbiróság elé kerül, akkor azt mondják neki, tessék a 36 közül 22-tőt visszavetni. Az bizony mindegy, akár élek ezen jogommal, akár nem, akár yiszszavetem, akár nem : mert az egyik 12 olyan, mint a másik. Az 1848. XVIII. t. ez. 17. §-a fölhatalmazá a minisztériumot, hogy az^ esküdtszékek alakítását rendelettel eszközölje. Én a törvénybeli meghatalmazást elég erősnek tartom arra, hogy ennél fogva a törvénytől eltérőleg is lehetne rendeletet kiállitani. Azonban az 1848. XVIII. t. ez. 17. §-ában ezen fölhatalmazás azon föltételhez van kötve, hogy ezen rendelet szorosan a múlt, t. i. 1843-ki országgyűlési büntető törvényjavaslat elveihez kell, hogy alkalmazkodjék. Ha nem az országgyűlés mindkét háza meghatalmazása, hanem az 1848. XVIII. t. ez. 17. §-a meghatalmazása alapján lett megalkotva a sajtótörvény: azt látom, hogy az 1843-ik évi országgyűlési törvényjavaslattal merőben ellenkezik.