Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-113
172 " 3- országos ülés február 5. 1870. rul még azon körülmény is, hogy épen a katonai szervezetnél fogva katonák nem dolgoznak s nem dolgozhatnak annyit, mennyit egy tisztán csak gazdasági czélnak élő béres dolgozni fog. Én azt hiszem, hogy az olcsóság tisztán csak a képzeletben áll. De végül nem láthatom át, hogy azoknak, a kik a ménes telepeken vannak, a kik ménesekkel bánnak, a kik a magyar állam gazdaságában béresek, miért kellene azoknak a közös hadsereg tagjainak lenni? Ezt nem involválja a közös védelem, ez sem a törvényben nincs, sem pedig a helyes fölfogással nem egyezik meg. Én tehát igen kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ugy intézkedni, (Halljuk!) hogy ezen valóban abnormis helyzet valahára szűnjék meg, és hogy azon birtokokon, melyek valóban senki másé, mint Magyarországé; ne rendelkezzék más, mint Magyarország kormánya, Magyarországnak minisztere. (Helyeslés lal felől.) Ali az, hogy a honvédség jelenlegi szervezete, mint a t. miniszter nr jelentésében mondotta, nem olyan, hogy annak alapján lehetne honvédekkel betölteni ezen helyeket, s még többet mondok : az is áll — csakhogy ez a mai helyzetre még inkább vonatkozik, mint arra, hogy honvédek rendeltetnének oda — hogy mig azt lehet mindenkitől követelni, hogy a haza védelmére zászló alá álljon, a lóvakarást ezen jogon kívánni nem lehet; de meg vagyok arról győződve, hogy, ha azon létszám, a mely most a törzsméneseknél van, és mely különben a közös védelemnek nem tagja, a közös hadsereg létszámáról levonatik, mely utoljára is a véderőre nézve semmi különbség, hogy akkor a honvédségből önkénytesek gyanánt fog bizonyos számú évekre a t. miniszter ur egyéneket fölfogadhatni s bizonyosan ez époly jó berendezés leend és époly olcsó, és az országnak nagyobb biztosságára fog szolgálni. Mint beszédem elején is mondám, indítványt most tenni nem akarok, mert igen méltányosnak tartom, hogy bevárjuk a miniszter urnák azon igéretét, a melyet jelentésében tett: hogy mihelyt egy kissé több ideig fogja maga kezelni a méneseket, a reformok iránt javaslatokat fog beterjeszteni; de ajánlom ezen szerény észrevételemet figyelmébe. (Élénk helyeslés bal felől.) Várady Gábor: Azok nyomán, a miket t. barátom Tisza Kálmán előadott, bátor vagyok az igen t. kereskedelmi miniszter úrtól jelentésének kiegészítéséül egy fölvilágosítást kérni. Mert az igen tiszt, miniszter ur november 20-án a lótenyésztésre vonatkozó jelentésében azt mondja, hogy a kicserélésre vonatkozólag a bécsi minisztériumnak kérésére tagadólag válaszolt. Es ez, nézetem szerint, helyesen történt. Azonban van egy körülmény a t. miniszter ur jelentésében, "melynek tartalma iránt nem lehetek tisztában, mert azt mondja: (Olvassa) „Ezen eljárás következménye volt, hogy miután az ausztriai kormány a beruházásokra való követeléseit fentartván, a két kormány közt végleges egyezség létre nem jöhetett, a magyar minisztérium is a fentebb elősorolt fajkiegyenlitési ajánlatát függőben tartotta, s igy tagadólag volt kénytelen válaszolni a császári földmivelési miniszter azon kívánságára, hogy az említett faj kiegyenlítés szerint akár a kancza tenyészanyag átadassék, akár a nehezebb fajok ménsarjadékának három évjárata kicseréltessék. Midőn azonban az osztrák földmivelési miniszternek ezen most említett óhaját vissza kellé utasítani, a magyar minisztertanácsnak folyó hó 7-én tartott ülésében beleegyezhetni vélt az 1866-ik évben született nehezebb fajú ménsarjadék fele számának egyenlő számmal való kicserélésébe, mely kicserélés a nélkül, hogy jövőre bármely praecedens esetet képezhetne, vagy a Magyarország joga elismerését föltételező kiegyenlítés mozzanatául volna tekinthető, tisztán mint a két állam lótenyésztése előnyére tett intézkedés hajtatnék végre." Nem tudom, hogy ezen kicserélés megtörtént-e 1 és ha megtörtént, mennyiben történt ? előre kijelentem, hogy én ezen eljárást, bármi incidensnél fogva történt is az, nem helyeselhetem. Igen is helyeslem a kereskedelmi miniszter urnák a bécsi minisztérium megkeresésére adott tagadó válaszát, helyeselnem kell azon eljárást, hogy mindaddig, mig ezen ügynek jogi oldala el nem döntetik, a minisztérium semminemű kicserélésbe nem bocsátkozik. Híre jár annak, hogy bizonyos mérvben ily kicserélés csakugyan történt volna a múlt esztendőben. Ha ez igy történt, akkor ez feltűnő reám nézve, különösen azért, mert az igen tisztelt kereskedelmi miniszter ur folyó évi január 15-én pótlólag tett előterjesztésében erről semmit sem szól. Kérem, méltóztassék ezen ügy állását a kicserélésre vonatkozólag felvilágosítani. Gorove István közgazdasági miniszter : T. képviselőház! Különösen azon kérdésre lesz szerencsém válaszolni, melyet előttem szóló Várady Gábor képviselő ur hozzám intézett. Amint a kérdést tevő képviselő urnák előterjesztéséből kitűnik, csupán az egyéves fiatal lovaknak és négy éves fiatal méneknek kicserélésére vonatkozólag kér felvilágosítást. Tette ezt a minisztérium azon egyezkedések alapján, a melyek a két minisztérium közt folytak és melyekről szerencsém lesz bővebben nyilatkozni;
