Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-113

162 113. országos Ülés február 5. 1870. De hogy azon nagy adóbehajtás ne eszközöltessék sokkal sérelmesebb módon, mint az annyiszor elitélt provisorius kormány alatt, s ezzel az országnak keserűség ne okoztassék, ez, azt hiszem, a kormánynak hatalmában áll. Mert tudjuk, t. ház, hogy valamint az egyenes ugy az indirekt adók a kormány némely közegei által az ország lakosaira nézve sokkal nagyobb sanyargatással hajtatnak be, mint maga a Bach systema alatt. Mert tudjuk mindnyájan, hogy miután az ország azon szomorú állapotba jutott, hogy az adó csakis exeeutio utján hajtathatik be, az absolut kormány alatt ugy volt szokásban, hogy az adótartozók intőczédulákat kaptak, melyekben fölszólittattak, hogy adótartozásaikat 14 nap alatt fizessék le, ellenkező esetben az exeeutio utján fog rajtuk bevétetni; az illetékekre nézve pedig fizetési meghagyást küldtek, melyben meg volt jegyezve, hogy az abban megnevezett összeg 30 nap alatt fizettessék le, ellenkező esetben az végrehajtás utján fog bevétetni. Ha ezen 30 nap letelte előtt az ügy feljebbeztetett, akkor a végrehajtás a felsőbb hatóság végzésétől tétetett függővé, és ennek keltétől számítva 30 nap letelte után hajtatott rajta végre; tehát miután az ügyben a felsőbb hatóságnak végzése döntött. Most azonban az úgynevezett magy. kir. adóvégrehajtó biztosok megjelennek az illető félnél és a nélkül, hogy az intő czédulát kapott volna, vagy más utón lett volna fölhiva, hogy fizessen, lefoglalják a vagyonát azon felszólítással, hogy 48 óra alatt fizessen, különben eladják mindenét. Az indirekt adóknál még szebben megy a gazdálkodás, mert a fizetési meghagyás nem is küldetik meg az illetőnek, senki nem mondja, hogy tartozik, hanem megjelenik olyan kis basaféle, ez előmutat valami irást az embernek, hogy az adóhivatal tőle ennyi és ennyi összeget ily czimen követel, s ő van kiküldve, azt behajtani, fizessen tehát 48 óra alatt, vagy mindenét elexequálják. Ha az illető ember, a ki fizetési felhívást nem kapott soha és talán nem is tartozik, azt mondja, hogy ő nem tartozik s honnan veszi az adóhivatal a tartozást, erre azt szokta felelni a kiküldött, hogy ő sem tudja, neki semmi köze hozzá, akár kinek tudtával van is, csak fizessen. Ilyen és ezekhez hasonló eljárások az országban átalánosak, miből az látszik kitűnni, mintha a pénzügyi legfőbb hatóságoknak különösen olyan utasításaik volnának, hogy minden kímélet és minden tekintet nélkül bármely utón és módon minél több pénzt szerezzenek. Miután pedig hasonló interpellatio alkalmával hallottam a t. házban, hogy átalános panaszszal föllépni nem ér semmit, hanem speciális esetet kell felhozni, hogy az orvosoltassék, hogy e kívánatét teljesítsem, és hogy a t. kormány meggyőződjék, hogy ily panaszok valóban léteznek, bátor leszek egy speciális esetet előadni. Nem régen Zarándmegye házi pénztárnokánál, — nem királyi pénztárnok, — megjelent egy ily adóvégrehajtó biztos, előmutatván neki egy irást a halmagyi adóhivataltól, melyben neki meghagyatott, hogy tőle 60 frtnyi illetőséget hajtson be. Az illető pénztárnok, ki soha felhívást nem kapott, nem tartotta magát adósnak és felszólította a biztost, hogy mondja meg: miért tartozik 1 mire az adóvégrehajtó azt monda, hogy ő nem tudja és csak az van neki meghagyva, hogy hajtsa be és 48 óra alatt vigye be Halmagyra, és itt közben legyen mondva, Halmagy rendes időben fél napi járás, az utak roszasága miatt egy napig eltart. Most legközelebb pedig Temesmegyében Szekulics Székesut helységben valami Lazics nevű teljhatalmú biztos megjelent, az iskolaházba rendelte a görög lelkészt és megparancsolta ueki, hogy 48 óra alatt 200 frtot úgynevezett aequivalens adó fejében fizessen. Ezen lelkész 1868 óta senki által nem volt felszólítva ily adó fizetésre és mondta az illetőnek, hogy őt senkisem szólította föl a fizetésre, nem tudja, hogy tartoznék és fölkérte, lenne tehát szíves 14 napi határidőt engedni, de erre a biztos azt monda, hogy ezt nem lehet és hogy eladja mindenét mig az összeget be nem veszi. A múlt nyáron épen nálam hivatalos irodámban megjelent ily biztos, nevét is tudom, Suhajdának hívják — előmutat egy irástanagyhalmagyi adóhivataltól, mely őt utasítja, hogy tőlem néhány forintnyi illetéket hajtson be. En soha fizetési meghagyást nem kaptam, s így nem tudtam, hogy tulaj donképen miért tartozom; kérdem tehát azon végrehajtót, mondja meg legalább: honnan származik azon tartozás? de ő azt felelte: ha én nem tudom, ugy ő sem tudja; neki csak az van meghagyva, hogy hajtsa be azon összeget. Mit tehettem egyebet, megkértem az adóbehajtót, legyen szives az executiot legalább addig felfüggeszteni, míg az adóhivataltól ez iránt felvilágosítást kapok. Nem tudom azon adóvégrehajtó ur ujoncz volt-e vagy észrevette, hogy a helyet eltévesztette, mert a megyei irodában nem volt rajtam mit végrehajtani, mert az ottlevő tárgyak mind a megye tulajdonát képezték; elég az hozzá, a végrehajtó ur felfüggesztette a végrehajtást s én írásban megkerestem a nagy halmagyi adóhivatalt, adna felvilágosítást az iránt, miért tartozom 1 mert én nem tudok róla semmit. Azóta elmúlt fél esztendő, de választ nem kaptam és mai napig sem tudom: tartozom e azzal,a miért exequáltattam, vagy egy harmadikért akartak-e exequálni?