Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-106

106. országos Ülés január 27. 1870. 9 tértek el. Bocsásson meg a t. államtitkár ur, ha én jó lélekkel mondhatom, hogy nagyon is eltért. Azt hiszem, a t. államtitkár ur bokros el­foglaltsága közt megfeledkezett arról, hogy mi áll azon vasút hálózati programmban, melyet az igen t. közlekedési miniszter ur beterjesztett a 4-dik oldalon, ütt az áll: „Vasúti rendszerünkben első helyet foglal el a fiumei vasút kiépítése, melynek indokolását fölöslegessé teszi az ország­nak több éven keresztüli általános óhajtása." Es mi történt 1867 óta, mennyi vasut-engedély ada­tott meg soron kivül? és Fiumére nézve még most is azzal biztatnak, hogy majd 4 óv múlva talán-talán be fog végeztetni a vasút; a kikö­tőre nézve pedig, hogy majd európai euquete bi­zottság fogja megvizsgálni, hol és mikép készít­sék el; pedig tudjuk, hogy kikötő nélkül a fiumei vasútnak ép ugy nem vehetjük hasznát, mint la­kó háznak, melynek fedele nincsen. Ezen fiumei vasút kiépítése halogatásának okát valósággal alig lehet érteni. Hogy pénz van rá, tudjuk, mert megszavaztuk, hogy a pénzügy­miniszter ur szives készséggel adna; azt is hi­szem, mert épen ő voltaz, ki akkor, midőn még esak az országos gazdasági egylet elnöke volt, tehát mikor még nem volt miniszter, keservesen feljajdult azért, hogy még most sincs meg a fiumei vasút, eszavakban: „Még mindig hiányzik, úgymond, termelő vidékünk és fővárosunk egyedü­li és legközelebbi összekötettése a tengerrel, Fiú­méval és fájdalom! a déli vasutak oly irányban vezettetnek ki, melyek Magyarország érdekeivel ellenkeznek, melyek Magyarország tengeri keres­kedése nagy fontosságának meg nem felelnek. Tudva van, hoev azon tisztelt férfiak, kik ekként nyilatkoztak, épen most kormányon ül­nek; s midőn a trieszti kereskedelmi társulat, a bécsi kereskedelmi miniszter segítségével a sue­zi csatorna megnyitása következtében igyekszik az indiai kereskedés minden előnyét felhasználni s előttünk elkapni. Valósággal nem lehet érteni, hogy ezen fiú­méi vasutunk csak ugy készülődik, mint a Lucza széke. Hol a beható tanulmányozás, hol más ily nemű vasutak megvizsgálásának szükségességével, hol a beadott terveknek helytelenségével és más ilyen okokkal mentegetőznek. A t. közlekedési miniszter ur ne vegye tőlem rósz néven, ha azon gyanú és aggodalom támad bennem, miszerint e vasút és kikötő kiépitésének­utjában nem épen ezen említett akadályok álla­nak, hanem valami fontosabb és nagyobbszerü ba­jok, (Hattyúk!) a minő p. o. pénzügyminiszter ur­nák a magyar bank felállításában is útjában áll, mely okokat dobra ütni idő előttinek tartják vag y bevallani nincs lelki erejök. Említést tett továbbá t. államtitkár ur ar­KÉPV. H. NAPLÓ. 18|t v. ról is, hogy a szomszéd országokkali kapcsolatra nézve, a minisztériumnak nincs szabad keze, mert ahhoz más hatalomnak is van szava. Azt hi­szem, a kölcsönös viszonosság és ^asutak építésé­nél követett eljárásmód hozza magával, hogy min­den országban a más ország határán szükségelt kapcsolati j3ont előre meghatároztassék s az elő­leges egyesség után meg is szokott határoztatni: mert másként még esak egy előleges munkát sem lehet tenni. Igen jól tudjuk, hogy a „Familienbahn­ra"nézve előre megtörtént az egyezkedés a Beichs­rathtal Przemisl-Lubkovnál. íme még csak szóban forog a bosnyai vasút s már Brodnál meg van állapítva az állomás; nem is csoda, mert másként nem lehetne előmunkálatokat tenni és már con­eessio adatott, hogy Sziszektől Brodig az építési előmunkálatokat megtegyék. Ennélfogva nem hiszem, hogy a legkisebb aka­dály forogna fön. Nem tudom ugyan, nem emlék­szem már, mi oknál fogva méltóztatott az állam­titkár úr a kapcsolati kérdést előhozni. En ugyan vagy 26 jegyzést tettem magamnak, de hogy min­denre felelhetnék, a mit ő mondott s a mire megjegy­zést tettem, lehetetlen, mert mind magam sem tudtam elolvasni; de nincs is szándékomban, ha­nem a miket fontosoknak tartottam, azokra nézve megjegyzéseimet és észrevételeimet elő fogom adni. {Halljuk!) Maga elismeri az államtitkár úr, hogy adat­tak concessiók renden kívül is, azt nagyon értem : mert a személyes, provinciális érdekben adott concessiók a legbiztosabb aquisitionalis eszközök politikai tőkék szerzésére. (Ugy van! bal felől.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt kimon­dom, hanem kénytelen vagyok rá, mert már sok­szor jött a túlsó oldalról oly nyilatkozat, hogy mi mindenből politicai tőkét szerzünk. Az államtitkár úr azt monda továbbá, hogy a vasutak építésére vonatkozó alkudozások, szer­ződések másutt sem történnek nyilvánossággal.— Elhiszem, de az élet azt mutatja, hogy a titko­lódzás mindenkor visszaélésre ad okot (Ugy van! bal felöl). Dicsekedett az államtitkár úr azzal is, hogy azon vasutak, melyek az állam költségén építtettek olcsóbba kerültek, mint a melyeket engedménye­sek építettek. Ez valóban a t. f ház tagjainak fi­gyelmetlenségére van számítva. En megfordítom a tételt s azt mondom, hogy én elhiszem, miszerint kevesebbe kerültek mint akármelyik concessioná­tustársaságnak mértföldenkint biztosított összegei; azt hiszem annál kevesebbe kerültek az állami vaspályák kiépítéseik, de aligha kerültek keveseb­be, mint a társulatok által építettek; de ha csak­ugyan kevesebbe kerültek volna, adja Isten ugy legyen: akkor óhajtanám, kívánnám és hiszem is, mert tudjuk más országokban pl. Belgiumban az 2

Next

/
Thumbnails
Contents