Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-111
111. országos Ülés február 3. 1870. 131 minisztérium azon kérdésekre, és az ország előtt tisztába állittassék az : hogy mért adatott ki a keleti vasút csődhirdetés nélkül 1 ? mi hátránya lett volna az országnak a nyilvánosság megtartásából? mórt adatott ki a többi vasútengedély verseny nélkül? Ezeket óhajtanám kiderittetni, és ha a minisztérium képes lesz bebizonyítani azt, hogy az ország a követett eljárásból kárt nem vallott, meg fogok nyugodni, nemcsak én, hanem meg lesz nyugtatva a képviselőház és az egész ország is, és vége fog szakadni mindazon beszédeknek és gyanúsításoknak, melyek — mint előbb is mondám —a kormány tekintélyének s az ország hitelének ártanak. Magam is szándékoztam beadni egy indítványt, mely a Zsedényi képviselő ur által beadott indítványra módosításokat tartalmazott volna; hanem miután Debreczen város érdemes képviselője épen előbb beadott egy indítványt, mely igen közel esik nézetemhez, el fogom azt fogadni. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök : Következik a napirend (leszáll s helyét Somssich Pál foglalja el.) Pulszky Ferencz: T. ház! Nem tudom, rendén van-e, hogy ahhoz, a mi mondatott, hozzá szóljak? mert ha nincs, akkor fentartom a feleletet akkorra, midőn Zsedényi indítványa tárgyaltatni fog. (Felkiáltások bal felől: Akkor! Jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Ha rendén van, hogy most szólhassak . . . (Felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Ha rendén van, hogy most szóljak, mert ellenmondás nélkül nem hagyhatni ily állításokat, {Bal felől: Nem lehet! Jobb felől: Halljuk!) akkor csak kevéssel vagyok bátor azt felelni, hogy: Először nem tartom parlamentalisnak azt, hogy előbb megszavazza az összes ház, nem egy párt, hanem az összes ház megszavazta a miniszternek a budgetet és azután a minisztérium egész eljárását roszalván, az első lépéseket megteszi, hogy vád alá helyezze. Ennek nem most lett volna helye ; helye lett volna akkor, mikor átalánosságban szóltunk a budgethez. Előbb megszavazni és azután gyanúsítani: ez nem azon eljárás, a mit követnünk kell (Helyeslés jobb, zaj bal felől.) De tovább megyek. Azon vád emeltetett és különösen praecisiroztatik, hogy a keleti vasútnál nem volt verseny. Kérem, ezt most mondják, miután már a törvény, a mely által a keleti vasút engedélyeztetett, már egy esztendő óta a törvénykönyvben van, szentesítve van? Mért nem szóltak akkor (Zaj bal felől: Nem tudtuk!), midőn ez az országgyűlés elé terjesztetett, mért nem tették meg akkor indítványukat, mért szavaztak rá akkor? Azt akkor megszavazták, a ház elfogadta és most visszatérni egy törvényre, egy törvény keletkeztére, ez szintén nem parlamentáris eljárás. (Élénk helyeslés jobb felől.) A mi a többi kérdést illeti, és nevezetesen az összes vasüti engedélyezési rendszer feletti vizsgálatot, tudva van, és ha e tekintetben bővebb felvilágosításokat akarnak a minisztériumtól nyerni, azt tehetik. Átlátom, hogy az ellenzéknek s átalában minden pártnak jogában van, valamely minisztérium ellen vádat emelni, valamely minisztérium ellen vizsgálatot kérni; hanem más országokban én azt találom, hogy ez soha se történik kizárólag gyanúsításokra és puszta hírekre, hanem az ellenzék — és átalában azon párt, melynek érdekében van — veszi magának azon fáradságot és előbb összegyűjti az adatokat (ügy van! jobb felől, ellenmondás bal felől) és adatokkal kezében lép fel. Hanem vizsgálatot kérni csupán gyanúsítások folytán — és milyen gyanúsítások folytán! — melyeket talán a lapok, ugyanazon pártbeli lapok, költöttek s ennek következtében mindjárt vizsgálatot kívánni és ezen vizsgálat által annyit kimondani, hogy itt bizalmatlanság létezik; ily eljárást nem láttam egy parlamentnél sem. (Helyeslés jobb felől.) Igen jól tudjuk, hogy semmi sem könnyebb, mint gyanút ébreszteni. Igen jól tudjuk, azon mesterségeket, a melyekkel az úgynevezett közvéleményt meg lehet teremteni. Oly országban, hol oly kevés alap, mint nálunk, elég, ha kéthárom lap mond valamit és az máris közvéleménynek tartatik. Más az oly népnél, hol száz meg száz lap van, hol annak, a mit az egyik mond, a másik ellent mond, ugy hogy azt lehet mondani, hogy a lapok többsége valószínűleg a közönség igen nagy részének véleményét képviseli. Nálunk, hol oly kevés a lap, igen könnyű úgynevezett közvéleményt csinálni. Igen egyszerű, átalános gyanút gerjeszteni, a mely praecisirozva nincs, a mi ellen senki sem védheti magát : mert méltóságán alólinak tartja, hogy mélyebben bele menjen a dologba, mert a mint mélyebben belemegy, mihelyt nyilatkozik, mindjárt azt mondják rá, hogy alapos a gyanú, mert ime erről s arról nyilatkozik, tehát mégis ez és az nincs egészen tisztán, mert fölvilágosítást lát szükségesnek. Ily eljárással igen könynyü gyanút ébreszteni, de ugy hiszem, a parlament méltósága sokkal magasabban áll, semhogy ilyenre súlyt fektethessen. En az ily eljárást semmiképen sem pártolhatom. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: Bátor vagyok . . . Elnök: Bocsánatot kérek, ugy gondolom, sőt tudom, hogy ezen tárgy napirenden nem levén, itt csak arról van szó, hogy a be17*
