Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-111
130 111. országos Ölés február 3. 1870. metélve mondom, azon álláspont, melyet elvrokonaimmal együtt e kérdésben elfoglalok. Kérem tehát az indítvány kinyomatását és Zsedényi ur indítványával együtt napirendre tűzését. (Helyeslés bal felől.) Széll Kálmán jegyző (felolvassa Tisza Kálmán és társai eUeninditványát): „Indítványozom, hogy: tekintettel a ház kebelében is felmerült, de országszerte is elterjedve levő azon gyanúra, hogy a közi. minisztérium kebelében az ország érdekeire sérelmes visszaélések léteznek, minő jelesen: „a déli vaspálya érdekeinek illetéktelen pártolása ; „a vasúti engedélyezések körül és a vasutaknak épités végett kiadásánál követett szabálytalan eljárás; „a közutak építésének helytelen vezetése. Yálaszszon a ház egy kéttagú vizsgáló bizottságot, mely az emiitett minisztérium kebelébeni ügykezelést megvizsgálja, e czélból mind a kellő okmányokat megtekinthesse, mind azokat, akiket szükségesnek lát, kihallgathassa és tapasztalatai ról mielőbb részletes és véleményes jelentést tegyen." Beadja Tisza Kálmán : a házszabályok 126. §. értelmében együtt aláírják: Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Ludvigh János, Móritz Pál, Szontagh Pál (csanádi), Ghyczy Ignácz, Győffy Gyula, Pap Lajos, Simonyi Lajos. Simonyi Ernő: Méltóztassanak megengedni, hogy a közlekedési miniszter ur felszólalása következtében néhány szót mondjak azon félreértések megmagyarázására, melyek ugy látszik, e tárgyban felmerültek. (Halljuk!) Ugy tüntettetett elő már a leíoiyt viták alkalmával e dolog, mintha én a minisztériumnak egyes tisztviselői, egyes hivatalnokai s különösen Hollán államtitkár ur ellen valami vádat hoztam volna fel. Méltóztassanak a gyorsírói jegyzeteket megtekinteni: vájjon én egy tisztviselő, vagy hivatalnok ellen hoztam-e fel valami speciális vádat ? En Hollán Ernő államtitkár és képviselő ur beszédeiből olvastam föl részeket, melyek az én állításaimat igazolják. En átalában a minisztériumra nézve mondtam azt, hogy véleményem szerint a minisztériumban, nem Hollán Ernő államtitkár vagy más hivatalnok által, hanem átalában az ügyek nem ugy kezeltetnek, mint az ország érdekei megkívánnák. Ez volt az álláspont, melyből én kiindultam. Megemlítettem ezzel összefüggésben azt is, hogy átalánosan és pártkülönbség nélkül elterjedt hirek és gyanúsítások szárnyalnak a publikumban, melyek a kormány tekintélyét és az ország hitelét megrontják. Ez volt az álláspont, melyet én elfoglaltam a múlt alkalommal, és ez az álláspont, melyet elfoglalok most is. Én azon gyanúsítások és hirek megmagyarázására példákat hoztam föl, és illustráltam azon állításomat, hogy a minisztériumban nem ugy kezeltetnek az ügyek, mint az ország érdeke megkívánja; fölhoztam, hogy a vasúti engedélyek a kellő nyilvánosság és csődhirdetés nélkül adatnak meg; fölhoztam, hogy ez nemcsak az én nézetem, hanem másoké is. Es hogy ezen állitásom nem alap nélküli, fölolvastam az államtitkár beszédéből egy részt, melyben világosan beismerte a ház előtt azt, hogy a keleti vasút azon része, mely Kolozsvártól Szebenig megy, minden szárnyvonalával együtt verseny nélkül adatott ki. Ámbár az is igaz, hogy néhány nap előtt azt mondotta az államtitkár ur, hogy 3 versenyző volt. Hogy e két állítás közül melyik áll, nem tudom. Bizonyos az is, hogy a zákány-zágrábi és a hatvan-miskolczi vasutaknál szintén nem volt verseny, továbbá bizonyos, hogy a fiumei pályaudvar kitöltésére szintén nem tartatott verseny, épugy a fiumei vasútra sem. Ezeket azon alkalommal bővebben kifejtettem és most csak azt akarom megemlíteni, hogy ezek voltak azok, a mikre azon állításomat alapítottam, hogy a minisztériumban nem jól kezeltetnek az ügyek. Ilyen volt azon példa is, melyet a kassa-oderbergi vonalra nézve fölhoztam, mely vonal még a múlt kormány által igen káros szerződés mellett adatott ki egy társulatnak, de a mely azóta a kormány által két izben uj társulatoknak adatott át oly körülmények közt, melyeknél fogva meg lehetett volna a concessiót szüntetni; mert az államtitkár ur maga mondotta, hogy a kormány ezen concessiót, mivel egy előbbi társulat nem érvényesítette azt. másra ruházta át. Ha az előbbi társulat nem tudta érvényesíteni a szerződést, meg kellett volna azt szüntetnie. En ezeket hoztam fel és ezek megvizsgálását kívántam, nyilvános és parlamenti megvizsgálását: mert itt nem egyes személyek ellen, hanem a közlekedési minisztérium összes működése ellen van vád fölhozva, Nem akarok szólani azokról, a mik a közutak és a vizépitészetre nézve fölhozattak, hanem mindezek oda mutatnak, hogy a közlekedési minisztériumban az ügyek nem ugy vezettetnek, mint az ország érdekei megkívánnák, Igen természetesnek és a parlamenti intézményekkel egyedül összeférőnek azt tartom, ha a miniszter ur kijelenti, hogy kész a felelősséget elvállalni. Igenis, ugy van; hanem hogy a parlamenti ellenőrködésnek és a miniszteri felelősségnek elégtétessék, méltóztassék megengedni, ha kijelentem, hogy az, ut nem az, hogy a miniszter fegyelmi vizsgálatot tegyen minisztériuma keblében. Ha ezt teszi, ez ellen kifogásom nincs; de ez különálló dolog. En azt kívánom, feleljen a
