Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

110. országos ülés február 1. 1870. 121 pedig azért, mert ezen kérdések, mint teehnicai és végrehajtási kérdések, tisztán a kormány intézkedésének körébe tartoznak. Az, hogy a vasúti végvonalon az indóház hova tétessék, azt gondolom, a technikai kivitelben döntetik el, s nem itt a házban. Ha mégis felszólalok, oka az, mert részint az átalános vita folyama alatt, részint már ma is hallottam némelyeket, miket megjegyzés nélkül nem hagyhatok: mert a fiumei vasút ügye oly tárgy, melyre nézve szükséges, hogy a lehető legnagyobb világosságba helyeztessék. A fiumei vonal a nemzetnek régi óhajtása; egy nagy reményt képvisel az, s meg vagyok győződve, hogy ezen remény legalább is egy irányban, amennyiben t. i. Magyarország gabonakivitelére vonatkozik, a legtökéletesebb mérvben teljesülni fog. Ez meggyőződésem, de ennek kijelentése mellett nem tagadhatom önmagam előtt sem, hogy e vonal sikere egy más irányban ma még némi tekintetben problematieus, annyiban, a mennyiben a világkereskedelem egyik oldalon talán Saloniki és Konstantinápoly felé, másik oldalon pedig Brindisi felé keresi azon kapcsolatokat, melyek Fiúménak okvetlenül nagy hátrányára lesznek. De ha az internationális forgalom tekintetében Fiume jövőjét némileg problematikusnak kell tekintenünk, bizonyos, hogy azon remények, melyek hozzákötve vannak, a mennyiben teljesülhetők, csak ugy teljesülhetnek, ha két föltételre figyelünk. Az egyik, nézetem szerint az, hogy az alföld-fiumei egész vonalra nézve a szállítási árak szabályozását a magyar kormány intézkedése alatt kell tartani minden körülmény között, és pedig ugy, hogy azon vonalon egyetlen rész se legyen, mely e tekintetben kivételt képezne, s forgalmunknak azon vonalon kifejtését idegen érdekektől tehetné függővé. És én reménylem is, hogy a magyar kormány figyelme erre mindig ki fog terjedni. A másik, a mitől függ Fiúméhoz kötött reményeink teljesülése, az, hogy ezen vonal minél előbb a lehető legnagyobb gyorsasággal kiépíttessék. Kiépíttessék azért, mert a kereskedelmi forgalom bizonyos ott, a hol a viszonyokat és a közlekedési eszközöket kedvezőknek találja, szervezni szokta telepeit, és ha az európai világforgalom átalában Fiume hátrányára másutt állítja fel ezen telepeket, akkor igen nehéz ennek áthelyezését a legnagyobb erőfeszítéssel is eszközölni. Míg viszont, ha a fiumei vonal gyors elkészültével a nagy forgalom egy része Fiúméhoz központosittatik, ez esetben azt megtartani könnyebb még akkor is, ha más vasúthálózat mint versenyző lép föl Fiume ellenében. Én teKBPV. H. NAPLÓ 18yf V. hát a fiumei vonal gyors kiépítését hazai érdekből mindenek fölött óhajtom. Ezek a főszempontok előttem, midőn e tárgyhoz kívántam szólani. Az előirányzatban nyolczadfél millió forint vétetett föl a károly város-fiumei vasútvonal kiépítésére. Elég jelentékeny összeg egy évi munkálatok költségeinek fedezésére akkor, midőn oly vonal kiépítéséről van szó, melynek hossza mintegy 23 mfd. Honnan van az mégis, hogy daczára ennek, valahányszor a fiumei vasút kérdése akár itt a házban, akár ezenkívül bárhol fölmerül, mindig bizonyos nyugtalanság érzete vehető észre az emberek hangulatában. En részemről ezt részint lélektani okoknak tulajdonítom, de részben tulajdonítom magának a költségvetésnek. Lélektani okoknak annyiban, hogy miután Fiume iránti óhajaink megtestesülése annyi évtizeden keresztül mindig a legnagyobb, a iegellenségesebb akadályokba ütközött, most még akkor is, midőn végre saját kezünkbe vehettük az ügyet, minden legkisebb bizonytalanság és minden késedelem, mely észrevehetővé válik, mindjárt aggodalmakat képes kelteni. Ha e pontra vonatkozólag, a szerződés, melyet a kormány az épitő-társasággal kötött, a ház asztalára mindjárt kezdetben letétetett volna, azt gondolom, igen sok aggodalom, igen sok nyugtalanság elenyészett volna, és ezen esetben nem hiszem, hogy azon két nyilakozatot hallottuk volna a házban, melyeket valóban hallottunk, és a melyekre egypár észrevételt kívánok tenni. Az egyik az, mit Simonyi Ernő képviselő ur mondott. Azt mondotta, hogy ő a költségvetésnél a fiumei vonalra nem szavaz meg semmit. A másik, a mit az átalános vita folyama alatt a háznak egy másik tisztelt tagja mondott, mulasztási vádat foglal magában a fiumei vasút építését illetőleg, a kormány ellen. Az mondatott t, i , hogy daczára annak, miszerint az 1867. Julius elsőjén hozott országgyűlési határozat a károlyváros-fiumei vasutat azon vonalak közé sorozta, melyeknek mielőbbi kiépítése eszközlendő, még is a mai napig sem épült ki ezen vonal, mig más, akkor még nem is coneessionált vonalak már kiépültek. Én azt gondolom, azokban, a miket a károlyváros-fiumei vonal építésére nézve a tisztelt közlekedési miniszter ur még a múlt nyáron egy interpellátió kapcsában előterjesztett, •— azokban bírja a t. ház annak magyarázatát, hogy miért történt némi késedelem ezen vonal kiépítése körül. Nem föladatom az akkor mondottakat ismételni, csak megérintek egypár pontot, amenynyiben azokra emlékszem. A t. közlekedési mi16