Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-110
110. országos Ütés február 1. 1870. 119 alföld fiumei, azaz nagyvárad-szeged-fiumei: b) a kottori-zágrábi, e) a nagyvárad-brassói vonal legsürgősebb része, a nagyvárad-kolozsvári, d) a a miskolcz-hatvani vasutvonalak jelöltetvén olyanok gyanánt, a melyek létesítését az ország érdekei első sorban követelik: a többi vonal megállapítása a legközelebbi ülésszakra halasztatik, a midőn a minisztérium az összes vasúthálózat tervét az országgyűlés elé terjesztendi." Mellékesen megjegyzem, hogy ez mostanig sem teljesíttetett. (Olvassa:) „4:.A 3-ik pont alatti vonalak azon részére nézve, mely a társországok területén vonul keresztül, a minisztérium a politikai nehézségek elhárításával egyidejűleg, elsőbbség adatván a károlyváros-fiumei vonalnak, saját felelőssége mellett megteendi mindazon előintézkedéseket, a melyeket azon vasutak ezélszerü ós lehetőleg olcsó kiépítésére nézve szükségesnek tartand." Mely határozati javaslatnak a ház által egész átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául lett egyhangú elfogadása után megkezdetett a részletes pontonkinti tárgyalás. A. minisztériumnak ezen határozati javaslatát at. ház egyhangúlag elfogadta. A kormány részéről ezen határozatnak minden pontja teljesíttetett, egynek kivételével, t. i. a károlyváros-fiumei vasút kivételével. A zákány-zágrábi és a hatvan-miskolezi vasútra vonatkozó törvényben t. i. az 1868-iki XII. törvényczikkben világos hivatkozás történik a képviselő háznak 1867-ben hozott s most általam felolvasott határozotára, kétségtelen igazolásául annak, hogy ezen határozat már törvény erejére emelked ett, mert a törvényben arra minden további indokolás nélkül átalánosságban hivatkozás történik s ebből a következés az, hogy a t. kormány részéről nemcsak a ház határozata, hanem a szentesitett törvény sem tartatott meg. Hallottam itt, t. képviselőház, sajnálom, hogy a t. államtitkár ur épen nincs jelen (Felkiáltások: Jelen van!) — annál jobb — mert épen tőle hallottam, hogy szintén a károlyváros-fiumei vasút vonal is, a többi között a vasúti kölcsönből lesz fedezendő, ezen vasútra vonatkozó szerződések s okmányok a vasúti kölcsönre vonatkozó jelentés kíséretében fognak a ház elé terjesztetni. De mit tartalmaz a vasúti kölcsönről szóló 1867. XHI. törvényczikk 6. szakasza. Azt mondja e §.: „E kölcsön egyedül csak azon vasutak és csatornák építésére fordítandó, melyeknek építése iránt törvény alkottatott. En nem tudom, hogy az 1868: XLIX. törvényczikk kivételével a károlyváros-fiumei vasútra vonatkozólag törvény alkottatott volna. Azonban ezen idézett törvényczikk legelőször is így szól: „A vasutak és csatornák építésére felvett kölcsönből eszközlendő leszen : „a) a hatvan-miskolezi és zákány-zágrábi vasutak kiépítése ; „továbbá a c) pont alatt: „az alföldfiumei vasút károlyváros-fiumei részén megkezdett munkálatok folytatása." E törvény intentiója világos; nem alkottatik az illető és itt elősorolt vasutakra nézve spe-* ciális törvény; hanem esak az van kijelentve ezen törvényczikkben, hogy a vasúti kölcsöntől befolyó összegeket az ország minő czélra kívánja fordíttatni. Igazolja ezt, t. ház, azon körülmény is. mit Simonyi Ernő t. képviselő társam felemlített, hogy a zákány-zágrábi és hatvan miskolezi vonalak meg vannak említve ezen törvényben, pedig ezen vasutakról már korábban törvény alkottatott. Hogy a törvénynek ezen intézkedését, hogy t. i. a fölolvasott törvényben esak mintegy az elvek vannak fölállítva, a közlekedési miniszter ur is ekép értelmezte, mert máskép nem is értelmezhette : igazolja a közlekedési miniszternek beadott indokolása, melyben a rendkívüli szükségletnek a vasútra vonatkozó részénél ez foglaltatik : „A mi a vasútépítés rovata alatt 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 sorszámokkal jelölt s az egyes állam költségen épülő vasutaknak 1870-ben felmerülő építési költség részleteit illeti, ezen egyes összegek külön törvények határozatai alapján lesznek kiadandók s így a fölszámított összegek bővebb indokolást nem igényelnek." Ez nagyon világos, t. ház, maga az igen tisztelt közlekedési miniszter ur sem kívánta ezen vasúti tételeket bővebben indokolni, mert azon alkotmányos föltevésből indult ki, hogy mind az itt felemiitett vasutakra nézve külön törvényjavaslatot terjesztend a ház elé. Ezen törvényjavaslatoknak a ház elé terjesztése előtt, nézetem szerint, az itt kitett összegek valósággal az előirányzatba sem vétethettek volna. Az államtitkár ur a múlt alkalommal azt mondotta, hogy ezen szerződés ő felsége által jóváhagyatott. De ezenkívül is, tudjuk, azon vonalon a kisajátítási munkálatok megkezdettek, és hogy átalában a szerződés foganatba vétetett. En arra, a mit az államtitkár ur mondott, hogy ő felsége ezen szerződést jóváhagyta volna, észrevételt tenni nem kívánok, csak megjegyzem, hogy egy szerződésnek ő felsége részéről való jóváhagyása szolgálhat tájékozásul a kormány előtt további teendőire nézve, sőt kell is, hogy szolgáljon; de szemben a törvényhozás másik factorával ezen egyoldalú jóváhagyás semmivel nem ád több jogot a kormánynak, mint a menynyivel birt a kormány ezen jóváhagyás előtt: (Helyeslés bal felől) szóval, oly dolog, a melyhez a törvényhozás mindkét tényezőjének beleegyezése szükséges, az egyik vagy másik fél jóváhagyása.
