Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

116 110. országos Ölés február 1. 1870. tam Francziaországban, Németországban, Belgiumban, és jó lélekkel merem állítani, hogy a vasúti berendezés — a kocsi kényelem tekintetéből — a mienk semmivel sem áll hátrább. (Ugy van! hal felől) Zichy Jenő képviselő ur indítványának pontjai az átalános észrevételekben benne foglaltatnak, a miket az államvasut-épitészeti igazgatóság rendeltetéséről előadni szerencsém volt. A mi Bobory Károly képviselő ur észrevételeit illeti, azok legnagyobb részt a vasutak megadóztatására vonatkoznak. Én elismerem azt, hogy mindezen kérdések igen érdekes discussió tárgyát képezhetik; azt hiszem azonban, a tisztelt ház elfogadja azon nézetemet, hogy ezen kérdések ezen tárgyhoz nem tartoznak. Ezekről alkalmilag lehet szólni, de most ennek discussíójába nem bocsátkozom bele, s csak azt jegyzem meg, hogy, a mi a törvény szerint elrendelt telekkönyvezést illeti, az folyamatban van. A mit a vasutakra nézve még méltóztatott említeni, különösen a területek szerint kivetendő pótadót. illetőleg, népnevelési czélokra: ez szintén oly dolog, mely nem ide tartozik. Azután kivánt, gondolom, még átalános kimutatást, nem tudom, mily irányban; azt hiszem, a miniszter ur nem fog vonakodni ily kimutatással szolgálni, ha az kellő formában kívántatni fog. Arról is tett említést, mennyire óhajtaná azt, hogy a külföldi vállalkozók mellőzésével belföldieknek adassanak a coneessiók. Erre nézve biztosithatom a képviselő urat, hogy magam részéről szívesen adnék mindenkor elsőséget a magyaroknak, ha átalában azon örvendetes helyzetben volnánk, hogy Magyarországban annyi tőkét találnánk, a mennyi erre kívántatik. {Igaz!) Hátra vannak még Simonyi Ernő képviselő társam észrevételei. (Halljuk!) A mint előadásom kezdetén bátor voltam megjegyezni, azt gondolom, a kérdések egész sora, melyeket fölhozott, inkább ellenészrevételek múltkori előadásomra, tehát nem a napirendre tartoznak, mert itt tisztán az államköltségen építendő vasutakról, és ezen vasutakat kezelő magyar vasutépitészeti igazgatóságról van szó: bocsásson meg tehát, de én ez alkalommal az ő ujabbi replicájának czáfolásába belebocsátkozni nem fogok; (Helyeslés jobb felől) s csak némely észrevételeket fogok tenni. (Halljuk!) Először fölhozta a már múltkor is emiitett okmányt: a közmunka-miniszter ur fölterjesztését ő felségéhez; jelesen előadta a zavarokat, melyek előtte fölmerültek annál fogva, hogy a magyar és franczia szöveg egymással nem egyez. Bocsánatot kérek, erről én nem tehetek; részemről a magyar szöveget jelentettem ki hiteles szövegnek, (Helyeslés) a fordítóért s a fordításért kezességet nem vállalhatok. Megengedem, hogy mind az, mit ö előadott, mint ki szorgalmasan tanulmányozta azon okmányt, — rá nézve igen sok érthető nem volt; megengedem, hogy mi voltunk okai: de én ezekDek további taglalásába nem bocsátkozom, s csak újólag ismétlem azt, mit a közmunka-miniszter ur itt ünnepélyesen kijelentett: hogy Magyarországra nézve nem kötelező azon szerződés, melyet Simonyi Ernő képviselőtársam ilyennek itt több izben említett. Azt is bátor vagyok megjegyezni, hogy sehol azon okmányban, sem más okmányban nincs hivatkozás arra, hogy a magyar minisztérium valaha azon szerződéshez hozzájárult volna. A mi a kamatbiztositást illeti, megvallom őszintén, hogy épen azon oknál fogva, mert előre nem gondolhattam, hogy e mai napon e kérdés ujolag fölhozassék, mindazon pontos adatokat és táblázatos kimutatásokat, melyeket a múlt alkalommal magammal hoztam, ma otthon hagytam : de bizton ismételhetem neki, hogy a magyar kormány által engedélyezett vasutak után járó kamatbiztositási teher összesen 24 milliót tesz, melyből 9 Va millió a régi vasutakra szól. A részletekbe nem bocsátkozhatom épen azért, mert — mint mondám — az adatok kezeimnél nincsenek. Csak egyet akarok még mondani, ha jól emlékszem, például a keleti vasútnál a mtföldek számát 64-re tette, holott jól tudhatja, — mert hiszen e házban tárgyaltatott, — hogy ezen vasút 80 mértföldnyi hosszú. A mit ismét előadott a nyilvánosságra nézve, hogy micsoda rendszert követnek Olaszországban, és nem tudom még, hol másutt? erre nézve azt hiszem, egy és más tévedései vannak a t. képviselő urnák, a mik épen nem helyesek. Nem bocsátkozom ez alkalommal ennek taglalásába; de mivel meg vagyok győződve, hogy az én kérelmemre a miniszter ur mulhatlanul fog alkalmat adni neki arra nézve, hogy meggyőződjék azokról, melyek iránt kételyei vannak, meg vagyok győződve arról, hogy ez alkalmat nem fogja elutasítani és meg fog ott jelenni. (Helyeslés jobb felől.) A károlyvár-finmei vasútról is szólott. Csak egy szót említek, a mely megütötte fülemet. Azt mondotta t. L, hogy az verseny nélkül adatott volna ki. Ezt határozottan tagadom és visszautasítom ezen insinuatiót. Két izben hirdettetett ugyanis verseny és csak a második verseny alkalmával adatott meg a eoncessio annak, a ki a legkedvezőbb feltételeket szabta. (Helyeslés jobb felől.) A pécs-barcsi vasútra hivatkozott és azt állította, hogy számitásom nem