Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-110
114 110. országos ülés február 1. 1870. tott ezen személyzet fizetése. Az mondatott: nevetséges dolog, hogy egy szegény miniszteri tisztviselőnek oly csekély fizetése van, az ily vasúti mérnökök fizetése ellenében. Ez nag3 r on természetes: mert a miniszteri tisztviselő állandóan van alkalmazva, nyugdíjra igényt tarthat és elmozdithatlan, ezen tisztviselők pedig 3 — 4, legfölebb 5 évre vannak szerződtetve, a minek lefolyta után ismét elmozdíthatók. Ezek fizetése természetesen aránylag magasabb , de tekintsük továbbá az egyes fizetéseket, és ismét hivatkozom e háznak több tagjára, kik különféle vasúti igazgatóságok tagjai; én meg vagyok győződve, hogy nem találtatik egyetlen egy társaság sem, melynél a felügyelők, vagy a főmérnökök, vagy az osztálymérnökök kevesebb fizetéssel lennének alkalmazva: de találtatik akár hány, mely sokkal nagyobb fizetést ád, mint az állam szokott fizetni az ilyen tisztviselőknek. Csak egyre akarok figyelmeztetni: tudva levő dolog, hogy itt magában Pesten a nagyobb vasúttársaságok főmérnökei, egyenkint 20,000 frttal vannak alkalmazva. Az is fölhozatott, hogy ezen intézetben csupán idegenek alkalmaztatnak. (Halljuk!) Igaz; és a minisztérium nagy sajnálattal határozta el magát arra, hogy ezen intézetben idegeneket is fog alkalmazni, sőt kezdetben a legnagyobb részt idegeneket alkalmazott : s miért 1 Ha ezt egyrészről fájlalta, másrészről nem feledkezett meg azon kötelezettségéről, hogy azon sok milliónak, melyeket itt oly sokszor hallottam emlegetni, miképeni befektetése, czélszerü felhasználása oly kötelesség, melyet dilletansokra épen azon kötelezettségénél fogva nem bizhatott. Kipróbált embereket kellett elővenni, olyanokat, kik minden garantiát nyújtanak arra nézve, hogy a mi rájuk bizatik, azt hiven, de egyszersmind értelmesen is fogják teljesíteni. És ugyan hibát követett el talán a kormány, hogy ezen intézményt igy állította föl? Merőben tagadom. Igenis érdeme van a kormánynak: mert ez által létesített egy gyakornoki iskolát, a minő Magyarországban még nem volt, melyből, az én meggyőződésem szerint, a legjobb, a legkitűnőbb magyar mérnökök fognak kikerülni. így a vasutigazgatóságnál a mérnökök 70 százaléka tiszta magyarokból áll, és a legkitűnőbb fiatal emberek már a felsőbb fokra emeltettek, az itt alakuló társaságok a legnagyobb örömmel fogadják ezen fiatal embereket. Ez tehát nem megrovást érdemlő eredmény, hanem igenis dicsőség az országra nézve. (Élénk helyeslés.) Nem épen a vasutépitészeti igazgatóságról magáról, de a vasútépítés egyéb ágairól szólva fölemiithetem, — mert hiszen miért méltóztattak megszavazni egy összeget a vasúti gyakornokok részére — kérdem: mi ennek eredménye? Midőn berendeztük a vasutakat Magyarországban azt mondhatnám, véghetetlenül kevés kiművelt, tulajdonképeni magyar szakférfiak pedig épen nem is voltak; a minisztérium alapított egy iskolát, a honnan 3 év múlva a legjelesebb fiatal emberek kerültek ki, minek az lett az eredménye, hogy midőn a hatvan-miskolezi vasút megnyílt, és ott tisztviselőkre volt szükség, 60 ember,—talán egytől egyig saját iskolánkból kik erűit belföldi fiatal ember — alkalmaztatott. (Éljenzés.) Fölhozatott az is, hogy a kormány véghetetlen sok mérnököket alkalmazott a déli vasúttársaságtól, sőt Gubody képviselő ur név szerint fölsorolta azokat, kik a károlyváros-fiumei vonalon alkalmaztattak, mind ezen vasúttársaságtól kerültek ki. Talán, t. ház, valami vétkes czinkosságból tette ezt a minisztérium, melyben a déli vasúttársasággal létezik, vagy mi lehetett oka, hogy épen a déli vasúttársaságtól vétettek az emberek? A ki egy kissé gondolkozik, ennek magyarázatát is könnyen megtalálhatja abban, hogy midőn a minisztérium ezen vasutépitészeti ügyeket és az ügykezelést rendezte, látta, hogy Ausztriában és Magyarországban csak egyetlen egy társaság volt, mely vasutépitészeti mérnöki kar fölött rendelkezett: s ez a déli vasúttársaság. Igen természetes, hogy a minisztérium, midőn rögtön intézkedni, gondoskodni kellett arról, hogy kellően kiképzett jeles mérnökök fölött rendelkezzék, kénytelen volt ezeket onnan venni, a hol találhatók vnltak, t. i. a déli vasúttársaságtól, és én nem hiszem, hogy valaki azt gondolhatná, hogy a déli vasúttársaságnak valami nagy szolgálatot tett az által a kormány, midőn a legjobb mérnökeitől egytől egyig megfosztotta. (Élénk helyeslés.) Nem tudom, beszéd közben fordult-e elő vagy, ha jól emlékszem, talán itt hallottam a többi közt egy igen jeles egyén nevét is fölemlíteni, a műszaki tanácsosét, a ki Bécsben tartózkodik és a minisztérium hozzáfordul tanácsokért és nem tudom mit. Ha még nem volt alkalmam erről szólani, engedje meg a t. ház, hogy igenis örömmel nyilatkoztassam, hogy ha gr. Mikó közmunka miniszter az országnak jó hasznot tett, ugy bizonyára jó hasznot tett akkor, midőn e kitűnő tehetséget az ország szolgálatának megnyerte. Itt történt, hogy a haza szogálatában egészsége megroncsoltatott annyira, hogy e helyet elhagyni és gyógyitás végett Bécsbe volt kénytelen költözni, hol most is gyöngélkedik. És a minisztérium örömmel használja fel tanácsát, valahányszor nagyobb műszaki tervek készítéséről van szó, és én azt hiszem, hogy csak jó szolgálatot tesz az országnak a miniszter, ha
