Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-110
110. országos ülés február 1. 1870. ] ] 5 ezen jeles tehetséget jövőre is megtartja az ország tanácsadójakép. (Helyeslés jobb felől.) Ezzel talán szoros kapcsolatban áll az is, a mi a múlt tanácskozás alkalmával szóba jött, hogy tulajdonképen micsoda viszonyban áll a magyar minisztérium a déli vasúttársasággal, s nem lehetne-e káros következése, hogy ezen viszonynál fogva, mely a magyar minisztérium és a társaság között fenáll, sok mérnök — kik eddig a déli vasúttársaságnál voltak, most a magyar kormány szolgálatában állanak; — talán mégis olyat tehetnek, a mi az ország érdekeivel ellenkezik. Nagyon jól tudom, hogy a déli vasúttársaság forgalmi politikája Magyarország forgalmi politikájával egyátalában összeegyeztethető nem lehet. (Fölkiáltásók bal felől: Ahá!) A déli vasúttársaság hálózatának alakítása kiindulási és ezélpontjául vette Triesztet, és igen természetes, hogy ekkor a vonalok irányzata, nevezetesen Horvát- és Szlavonországokból is, Magyarország érdekeinek mellőzésével, Trieszt felé gravitál. Tovább megyek: nem hiszem, hogy a viszonyok ujabb alakulása mellett ezen alap a déli vasúttársaság forgalmi politikájának helyes alapja legyen a jövőre is. Meggyőződésem szerint ama társaság forgalmi politikájának egészen más ezélpontja és érdeke lesz. Közönségesen tudva van, hogy legközelebb a Mont-Cenis-i tunell által azon hézag, mely a Közép-tenger partján Grenuától létezik, ki fog épülni, és akkor, ha ezen közlekedési ut megnyílik, a déli vasúttársaság forgalmi politikájának csak egy iránya lehet, és ez abban áll, hogy az Al-Duna kikötői a lehető legrövidebb irányban kapcsoltassanak össze Lyonnal, Marseillel, és onnan táplálja olaszországi vonalait. Ez oly törekvés, mely esetleg meghiúsíthatná forgalmi politikánkat. A mint a fiumei vasút kiépítésével megronthatjuk azon alapot, mely ezelőtt Triesztnek adatott a magyar vonal mellőzésével : ugy a magyar kormánynak föladata lesz, nevezetesen a szlavón vonalok concessiójánál, tekintetbe venni ezen eílenkező érdekeket és ugy járni el, mint a hazai közforgalom érdeke megkívánja, és azt hiszem, a magyar minisztérium egy legközelebbi előterjesztésével azon helyzetben lesz, hogy a t. háznak e tekintetben teljes megnyugvást adhat. (Helyeslés jobb felől.) Szóba hozatott az is, hogy egy különben elterjedt nézettel, mely ezelőtt a trieszti monopóliumra czélozott, hogy Wüllerstoríf, ki ezelőtt az osztrák tengeri hadban szolgált, később kereskedelmi és közmunkai miniszter volt Bécsben, hogy az figyelmeztette volna a közönséget,, hogy Trieszt mellett szükség volna Fiumét is kiépíteni. En jól ismerem ezen derék férfin igen jeles müvét, tökéletesen osztozom nézeteiben; az ő nézetei voltak azok, melyek a kormánynak indító okul szolgáltak arra, hogy a fiumei vasútra nézve az előkészítést ugy tegye, a mint tette. Azon kifogás tétetik , hogy a fiumei kikötő mai napig sem kész. Bocsánatot kérek, oly rendkívüli munka, mint ezen kikötő, mint az egész vasutkeszites, ha ma még nem készült el, az semmi esetre vádat nem képezhet a minisztérium ellen: hogy mért nem intézkedett gyorsabban ? sőt el nem fogadhatom azon nézetet sem, mely azt állítja, hogy a fiumei vasút volt az, melyre a ház és az országos közvélemény egyátalában legnagyobb súlyt fektetett, azt kellett volna kiépíteni. Ebből az következett volna, hogy várni kell mindaddig, mig e vasút, mely legtöbb idővel, legtöbb fáradtsággal, legtöbb költséggel jár, elkészül: a többi várjon, maradjon pangásban, mig a fiumei el nem készül; nem fogadhatom el azt a következtetést sem, hogy mivel a miniszter egy időben készíttette e vasutakat, a fiumei vasút pedig a dolog természeténél fogva már több időt igényel, hogy a kormány eltévesztette volna azon föladatát és a ház azon intentióját, hogy erre nézve első sorban másképen intézkedjék. Ismétlem, hogy épen a nagyvárad-kolozsvári és károlyváros-fiumei vasutakra történtek legelőször intézkedések; az eredmény természetesen későbbre marad, mert a dolog természete igy hozta magával: mert ez utóbbinál sokkal nagyobbak a nehézségek. Már most, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy ezek után, a miket bátor voltam átalánosságban előadni, és a melyeknél fogva kérném, hogy Zichy Jenő gr. indítványának mellőzésével az itteni előirányzatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék: csak igen röviden néhány észrevételt tegyek azokra, miket az előttem szólók fölhoztak. Legelsőbben Jámbor Pál képviselő ur két körülményt hozott föl, melyekre nézve világosan ki kell jelentenem, hogy semmi összeköttetésben s összefüggésben evvel a tárgygyal nincsenek : mert átalánosságban szól gyorsaságról és kényelemről, mely a vasúti üzletben kívánatos volna. Mondom, nem tartozik ezen tárgyhoz; és röviden csak azt jegyzem meg, hogy arra nézve, hogy vonataink gyorsan járhassanak, ahhoz más is kell, kell t. i. hogy sűrűbb népességgel és több iparral bírjunk, mint a mennyivel birunk. Itt parallelt más előhaladott országokéval előállítani nem lehet; hacsak azt nem kívánjuk, hogy a költségtöbbletet az ország kamatbiztositás utján fizesse, a mi esetleg igeD sokba kerülhet. (Helyeslés.) A mi a kényelmet illeti, arra nézve megjegyzem, hogy én is jártam Olaszországban, jár15*
