Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

112 110. országos Illés február 1.1870. nem volt semmiképen sem joga, {Zaj bal felöl) sem helyes alkalma, Simonyi Ernő képviselő urnák polémiába bocsátkozni velem (EUenmondás bal felöl.) oly dolgokra nézve, melyek az átalá- | nos vita alkalmával voltak elmondva. (Igaz! jobb | felől.) Ne gondolja azonban a t, képviselő ur, hogy ennek kijelentésével talán előtte kikerülni akarnék. Nem ; válaszolni fogok neki és szembe fogok szállni minden állításával. (Halljuk.') De engedje meg a t. ház, hogy én tisztelettel viseltessem szabályai iránt és szóljak azon kérdéshez, a mely napirenden van. E kérdés a vasutépitészeti igazgatóságnak személyzete, és személyzeti illetéke, azután az államköltségen épülő vasutak. Ezen két rovat fekszik előttünk ; ebez lesz szerencsém szólni. Először is hallottam sokat a vasut-épitészeti igazgatóságra nézve megjegyzésképen előadatni. Igenis uraim, a magyar királyi vasutépitészeti igazgatóság a közmunka-minisztériumnak egyik legfontosabb intézménye, s hogy annak költségeit helyesen megítélni lehessen, szükséges mindenekelőtt megismerkedni azon hatáskörrel, a melyre teendői kiterjednek. Mik a teendői? Első sorban kezelni és közvetlenül igazgatni az államköltségen épülő vasutak építését. Másodszor felügyelni és ellenőrizni a eoncessionált vasutak építését, a mire nézve meg kell jegyeznem, hogy mielőtt bármily eoncessio a nyert előengedéty alapján tárgyaltatnók, a beadott tervezetek, alapjaikban, és a legvégső részletekig megvizsgáltatnak ezen igazgatóság által; a számok helyesbittetnek, és ennek alapján határozza meg a miniszter az alapot, a melyen az offertek tárgyalása, vagy ha szükséges, a csődhirdetés történik. Ha azután megadatott a coneessió illetőleg a törvény értelemében a részletes tervek a miniszterhez fölterjesztetnek, a vasutépitészeti igazgatóság ismét újból átvizsgálja és megállapítja azokat, és csak ugy történik az, hogy a megkezdett építést a hetyszinén megint saját közegei által legszigorúbban ellenőrizteti. Harmadik feladata az, hogy uj vasutak vonatozását is eszközli, nevezetesen oly vonaloknál, a mebyekre a magánipar nem vállalkozott, de melyeket a minisztérium a közforgalom érdekében szükségeseknek ismer, és azért azoknak fölmérését saját költségén, saját gondoskodása alatt eszközölteti. Ez tehát átalában hivatása és rendeltetése ezen intézménynek. Meg kell már most jegyeznem, hogy a vasútépítési igazgatóságnak összes személyzete nem állami hivatalnokokból, hanem rövid időre szerződésileg fogadott egyénekből áll. Azt kérdezi már most valaki: ugyan mi lehet az oka annak, és ki lehet az, ki a minisztert arra birta, hogy ily intézményt állítson föl? Bátor leszek ennek rövid magyarázatával szolgálni. Az indító ok az volt. hogy a minisztérium megalakulásakor nagyok levén a mulasztások, nagy levén a hátramaradás, roppant nagy levén a szükség nagy munkák előállítás hiányok pótlására, a törvényhozás és az egész ország jogos követelményeinek kielégítése tekintetéből. Lehetetlen volt, hogy ily nagy föladatnak egy miniszter megfelelhessen oby apparátussal, mely normális visszonyok közt teljesen megfelelő ; a rendkívüli feladattal szemben azonban egy rendkívüli eszközhöz kellett folyamodni: és én azt hiszem, hogy a miniszteriuni leghelyesebben választott, midőn ezen esetben követte azt, mit magán ipar szokott teljesíteni, hogy felállított egy külön közeget , szerződött, megbízható ós feladatuknak mindenképen megfelelő egyénekből, akik, ha ezen nagy feladat megszűnik, ha csillapúi a szükség, ismét elbocsáthatók anélkül, kogj" az állam nyugdijak, vagy számos hivatal fentartása által terheltetnék; (Élénk helyeslés.) és én ugy vagyok meggyőződve, hogy a minisztérium az adott körülmények között a leghelyesebben cselekedett. (Élénk helyeslés jobb felől.) Fölmerülhet mindamellett azon kérdés, hogy ha méltóztatnak az elvet magát helyeselni, hogy jól tette a miniszter, hogy a helyett, hogy egy nagy hivatalsereget állított volna fel a hazában, a nagy szükségnek igen is megfelelt egy czélszerüen berendezett de csak átmeneti intézkedéssel, mindamellett mondom felmerülhet kérdés, hogy vajon magában az ezen intézményben alkalmazottak száma nagy-e vagy csekély, fölösleges-e vagy nem? Azt állította itt néhány szónok, hogy sok ; én azt állítom hogy kevés. Melyikünknek van igaza1 En az arra való mértéket meg fogom adni, méltóztassanak azután Ítélni; érdekes adatokkal fogok szolgálni és bátor vagyok a t. ház figyelmét ezekre kikérni. Midőn a magyar minisztérium megalakult, volt az országban összesen 312 mfld forgalomban levő vasút, most 391 forgalomban levő vasúti mfld létezik. Ezeket előre bocsátom tájékozás és a következtetéseknek is megitélhetése végett. Tekintsük már most azon vasutakat, melyek ma a magyar minisztérium igazgatása és vezetése alatt épülőfélben vannak. Államköltségen épült összesen 83 mértföld; ezekre nézve — minden félremagyarázás kikerülése végett — megjegyzem, hogy ebből 30 mfld már kiépült, t. i. a hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi