Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

110. országos Ülés február 1. 1870. 109 Már most t. ház, én a vasúti építéseknél a nyilvánosságban és az engedélyeknél nyilt versenyben találom az ország legfőbb bizto­sitékát. Erre nézve a múltkor Hollán Ernő t. képviselő ur nekem azt felelte: „de különösen kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat arra, hogy a zákány-zágrábi vonal volt az első kísérlet, melyet a magyar kormány kül­földi vállalkozókkal szemben tett és az is oly időben esett, midőn szomorúan kellett tapasz­talni, hogy a külföldi tőke és vállalkozók nem igen voltak hajlandók Magyarországban vállala­tokba bocsátkozni: édesgetni, kérni kellé és nem lehetett semmi remény, hogyha nagyszerű ver­senyt nyitunk, ennek következtében épen azok fognak vállalkozni a munkára, kiket az ország érdekében kívánnunk kellett volna. Itt több állítás van: és pedig^először az, hogy a hatvan-misbolezi és zákány-zágrábi vona­lon voltak az első kísérletek, melyek külföldi vállalkozóknak kiadattak. Én ugy találom a törvényben, hogy az első az alföld fiumei vasút volt s azon consortiumban, mely ezen vasút építésére vállalkozott, vannak ugyan magyarok is, de van több idegen is, ta­lán nem szükséges, hogy fölolvassam neveiket. A második, a mi itt állíttatik az : hogy ezen építés oly időben törtónt, midőn kénytelenek voltunk tapasztalni, hogy a külföldi tőke és vál­tozók nem igen voltak hajlandók itt vállalatokba bocsátkozni. Ha jól emlékszem, ezen vasút iránt tárgyalások e házban 1868. évi június vagy Julius hóban jöttek elő, akkor pedig már a vasúti kölcsön meg volt kötve. Ezen vasutak építését az ország­gyűlés ezen államkölcsönből határozta történen­dőnek: nem lehetett tehát arról szó, hogy kész­pénzért lehet-e találni vállalkozókat vagy nem; itt semmi kül-tőke befektetésről nem volt szó, készpénzért pedig akárhány vállalkozót lehet ta­lálni; ezen vasutak nem kamatbiztositás mellett, hanem készpénzért építtettek. Ezekre tehát nem áll az, a mit az államtitkár ur mondott, hanem állhat igenis az, a mit beszédének befejező frázi­sában mondott, t. i. ez: „ennek következtében j félni kellett, hogy ha nagyszerű versenyt nyitunk: vajon épen azok fognak-e vállalkozni a munkára, kiket az ország érdekében kívánnunk kellett? Hogy nem azok vállalkoztak volna, a kiket kivánt, az meglehet: de hogy ez az ország érdekében van-e, vagy nem, az egészen más kérdés. Én legalább részemről azt hiszem, hogy igen is az ország érdekében lett volna több vállalkozót szó­lítani fel a versenyzésre. En egyátalában a vas­utak építésének minden garantiáját csak a nyil­vánosságban és nyilvános versenyben látom. A hatvan-miskolczi, zákány-zágrábi vonaloknál az­zal indokolja az államtitkár ur a verseny mellő­zését, hogy nem jöttek volna vállalkozók. íme t. ház, a keleti vasút tárgyalásánál, midőn azt kívántam, hogy a tervek 1 — 2 hónap­pal előbb kitétessenek, a mint azt a körülmények megengedik, az államtitkár nekem azt felelte: „Meglehet, hogy az sok tekintetben helyes és bölcs eljárás volna, de másfelől attól tartok, hogy oly hibába esnénk, melyet alig lehetne igazolni! E hiba t. i. az volt, hogy „midőn azt látjuk, hogy az ország hitelének megszilárdulása folytán, de még a kedvező conjeeturák mellett is, Európa minden tőkéje rendelkezésünkre áll; de nem tudjuk, vajon 1 — 2 vagy 3 hónap múlva rendelkezésünkre fog-e még állani, és azért e 2 — 3 hónap mulasztás nem volna igazolható," Itt meg azzal védelmezi az államtitkár ur a kellő terv elő nem terjesztését, hogy Európa minden tőkéje rendelkezésünkre áll. Meglehet, hogy ez mind helyesen van : de felfogásom sze­rint ezek nem oly érvek, melyeket a törvény­hozásnak csak ugy oda lehetne dobni, kivéve ha valaki oly vélekedéssel van a törvényhozás iránt, mint a milyennek az államtitkár ur adott kifejezést, hogy t. i. itt a képviselőházban szak­értők nincsenek. Egyébiránt nem én magam voltam az, ki észrevette, hogy ezen dolgok nem ugy kezeltet­nek, a mint az ország érdekei parancsolják. Itt van az országgyűlési napló. Az 1868. év május 11-én tartott ülésben azt mondja Radics Ákos fiumei képviselő: „A közlekedési minisztérium ezen mielőbb kiépítendő vasutakra nézve a szer­ződóseket csakugyan megkötötte, anélkül azonban hogy az előmunkálatokat, melyekkel megbízatott, csak egy vonalon is teljesítette volna; és így most azon kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy oly engedélyokmány fölött kell tanácskoznunk, melynek semminemű elfogadható alapja nincs: mert sem részletes tervezet, sem részletes költ­ségvetés nem áll rendelkezésünkre, és a mi még több, a vonal hossza, mértföldek száma sincs meghatározva." Ez, ha jól vagyok értesülve, jobboldali kép­viselő volt; ezt mondotta itt, nyilvánosan a házban, és ezek megczáfolva nem lettek. Ha ily állitások megczáfoiatianul maradnak, annak igen természetes gyümölcse az, hogy az ország­ban azután gyanúsításokra adnak alkalmat. Én t. ház azt látom, hogy az államtitkár ur múltkori beszédében a külföldi kormányokra hivatkozott, és azt niondá hogy az ily dolgok sehol sem történnek nagyobb nyivánossággal, sem Olaszországban , sem Prancziaországban. Én Olaszországgal több évig voltam kereske­delmi összeköttetésben, és Francziaországban szintén több évig űztem kereskedést. En

Next

/
Thumbnails
Contents