Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

110. országos Ülés február 1. 1870. 109 Már most t. ház, én a vasúti építéseknél a nyilvánosságban és az engedélyeknél nyilt versenyben találom az ország legfőbb biztositékát. Erre nézve a múltkor Hollán Ernő t. képviselő ur nekem azt felelte: „de különösen kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat arra, hogy a zákány-zágrábi vonal volt az első kísérlet, melyet a magyar kormány külföldi vállalkozókkal szemben tett és az is oly időben esett, midőn szomorúan kellett tapasztalni, hogy a külföldi tőke és vállalkozók nem igen voltak hajlandók Magyarországban vállalatokba bocsátkozni: édesgetni, kérni kellé és nem lehetett semmi remény, hogyha nagyszerű versenyt nyitunk, ennek következtében épen azok fognak vállalkozni a munkára, kiket az ország érdekében kívánnunk kellett volna. Itt több állítás van: és pedig^először az, hogy a hatvan-misbolezi és zákány-zágrábi vonalon voltak az első kísérletek, melyek külföldi vállalkozóknak kiadattak. Én ugy találom a törvényben, hogy az első az alföld fiumei vasút volt s azon consortiumban, mely ezen vasút építésére vállalkozott, vannak ugyan magyarok is, de van több idegen is, talán nem szükséges, hogy fölolvassam neveiket. A második, a mi itt állíttatik az : hogy ezen építés oly időben törtónt, midőn kénytelenek voltunk tapasztalni, hogy a külföldi tőke és változók nem igen voltak hajlandók itt vállalatokba bocsátkozni. Ha jól emlékszem, ezen vasút iránt tárgyalások e házban 1868. évi június vagy Julius hóban jöttek elő, akkor pedig már a vasúti kölcsön meg volt kötve. Ezen vasutak építését az országgyűlés ezen államkölcsönből határozta történendőnek: nem lehetett tehát arról szó, hogy készpénzért lehet-e találni vállalkozókat vagy nem; itt semmi kül-tőke befektetésről nem volt szó, készpénzért pedig akárhány vállalkozót lehet találni; ezen vasutak nem kamatbiztositás mellett, hanem készpénzért építtettek. Ezekre tehát nem áll az, a mit az államtitkár ur mondott, hanem állhat igenis az, a mit beszédének befejező frázisában mondott, t. i. ez: „ennek következtében j félni kellett, hogy ha nagyszerű versenyt nyitunk: vajon épen azok fognak-e vállalkozni a munkára, kiket az ország érdekében kívánnunk kellett? Hogy nem azok vállalkoztak volna, a kiket kivánt, az meglehet: de hogy ez az ország érdekében van-e, vagy nem, az egészen más kérdés. Én legalább részemről azt hiszem, hogy igen is az ország érdekében lett volna több vállalkozót szólítani fel a versenyzésre. En egyátalában a vasutak építésének minden garantiáját csak a nyilvánosságban és nyilvános versenyben látom. A hatvan-miskolczi, zákány-zágrábi vonaloknál azzal indokolja az államtitkár ur a verseny mellőzését, hogy nem jöttek volna vállalkozók. íme t. ház, a keleti vasút tárgyalásánál, midőn azt kívántam, hogy a tervek 1 — 2 hónappal előbb kitétessenek, a mint azt a körülmények megengedik, az államtitkár nekem azt felelte: „Meglehet, hogy az sok tekintetben helyes és bölcs eljárás volna, de másfelől attól tartok, hogy oly hibába esnénk, melyet alig lehetne igazolni! E hiba t. i. az volt, hogy „midőn azt látjuk, hogy az ország hitelének megszilárdulása folytán, de még a kedvező conjeeturák mellett is, Európa minden tőkéje rendelkezésünkre áll; de nem tudjuk, vajon 1 — 2 vagy 3 hónap múlva rendelkezésünkre fog-e még állani, és azért e 2 — 3 hónap mulasztás nem volna igazolható," Itt meg azzal védelmezi az államtitkár ur a kellő terv elő nem terjesztését, hogy Európa minden tőkéje rendelkezésünkre áll. Meglehet, hogy ez mind helyesen van : de felfogásom szerint ezek nem oly érvek, melyeket a törvényhozásnak csak ugy oda lehetne dobni, kivéve ha valaki oly vélekedéssel van a törvényhozás iránt, mint a milyennek az államtitkár ur adott kifejezést, hogy t. i. itt a képviselőházban szakértők nincsenek. Egyébiránt nem én magam voltam az, ki észrevette, hogy ezen dolgok nem ugy kezeltetnek, a mint az ország érdekei parancsolják. Itt van az országgyűlési napló. Az 1868. év május 11-én tartott ülésben azt mondja Radics Ákos fiumei képviselő: „A közlekedési minisztérium ezen mielőbb kiépítendő vasutakra nézve a szerződóseket csakugyan megkötötte, anélkül azonban hogy az előmunkálatokat, melyekkel megbízatott, csak egy vonalon is teljesítette volna; és így most azon kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy oly engedélyokmány fölött kell tanácskoznunk, melynek semminemű elfogadható alapja nincs: mert sem részletes tervezet, sem részletes költségvetés nem áll rendelkezésünkre, és a mi még több, a vonal hossza, mértföldek száma sincs meghatározva." Ez, ha jól vagyok értesülve, jobboldali képviselő volt; ezt mondotta itt, nyilvánosan a házban, és ezek megczáfolva nem lettek. Ha ily állitások megczáfoiatianul maradnak, annak igen természetes gyümölcse az, hogy az országban azután gyanúsításokra adnak alkalmat. Én t. ház azt látom, hogy az államtitkár ur múltkori beszédében a külföldi kormányokra hivatkozott, és azt niondá hogy az ily dolgok sehol sem történnek nagyobb nyivánossággal, sem Olaszországban , sem Prancziaországban. Én Olaszországgal több évig voltam kereskedelmi összeköttetésben, és Francziaországban szintén több évig űztem kereskedést. En