Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-110
106 110. országos ülés február 1. 1870. gárai a kellő mértékben alkalmaztassanak, hogy így alkalom nyittatván a magyar ifjaknak, magukat szakavatottan kiképezhetni, kik igy az idegen vállalkozók kezei közt levő vasúti vállalatokat az országnak visszaszerezni törekedjenek. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Szentpály Jenö : T. ház! Az előttem szóló képviselő urnák előadására nincs szándékom megjegyzéseket tenni, mert azt hiszem, addig tárgyalásába bocsátkozni nem is lehet, mig e pont, melyre nézve indítvány tétetett, a ház által vagy elfogadtatik, vagy el nem fogadtatik; tehát a t. képviselő ur által elmondott észrevételek csak azután kerülhetnek tárgyalás alá. En a Zichy Jenő gr. képviselőtársam által beadott indítványt pártolom, még pedig azon okból, mert azt hiszem, ez által nemcsak tetemes megtakarítás, de egyszersmind az ügyek kezelésének rövidítése és könnyítése is fogna előidéztetni : mert a minisztériumtól eddig külön vált közeg ezen indítványnak elfogadása által a minisztérium többi osztályaival közvetlen érintkezésbe hozatik és az által az ügykezelés rövidítése és könnyítése is el fog éretni. De pártolom a beadott indítványt más okból is : nevezetesen azért, mert azt némi összefüggésben látom interpellatiómmal , melyet a múlt ülésszak végével az igen t. közlekedési miniszter úrhoz intéztem ; intéztem pedig a magyar mérnökök mellőztetése tárgyában. Összefüggésben látom azért, mert a magyar királyi vasúti építészeti igazgatóságnak a minisztériumtól való isolált ágában és némi függetlenségében látom okát annak, hogy a hazai szakférfiak a vasúti építészetnél mellőztetnek. A mely körülmény ezen indítvány elfogadása által megszűnvén, e kérdések kedvező megoldást nyernek. Egyébiránt azt hiszem, e fölmerült eszme nem lehet egészen idegen, a mennyiben a múlt 1869. évi május l-jén a magyar mérnök-egyesület által a közlekedésügyi miniszterhez intézett emlékiratban a vasúti építészeti igazgatóság feloszlatása és egy vasúti építészeti osztály szervezése hasonló módon tétetik javaslatba. Azt hiszem, a t. ház ily szakférfiakból álló testület véleményét némi tekintetben irányadónak fogja tekinteni, és kecsegtet azon remény is, hogy az emiitett egylet t. elnöke Hollán Ernő képviselő ur az egyletnek kifejezett véleményét támogatni fogja. Mindezeknél fogva pártolom Zichy Jenő gr. t. képviselőtársam indítványát, azon hozzáadással, hogy a tervezett osztály — egy osztálytanácsos, titkár és fogalmazó kivételével — a jelenleg alkalmazásban levő exponált mérnöki személyzet felét igényelné. Simonyi Ernő: T. ház! Az átalános tárgyalás, ugy látszik, most a vasúti költségvetésnek két főrészére vonatkozik, t. i. a vasúti építészeti igazgatóságra és átalában az építendő vas utakra. Némely megjegyzéseket fogok tenni mind a kettőre a t. ház engedelmével, annál is inkább, hogy a minap általam mondottak vagy félreértés következtében, vagy más oldalról! fölfogás következtében másképen magyaráztattak. Megengedi tehát a t. ház, hogy az előbb mondottakat igazoljam. A vasutépitészeti igazgatósággal összeköttetésben, én először azt találom, hogy ezen igazgatóság, mint a minisztériumtól önálló, független és úgyszólván vele coordinált hivatal egyátalában nem fér meg a minisztérium felelősségével és az ország érdekeivel. Hogy midőn nag} r obb mérvű vasútépítések eszközöltetnek egy országban, szükséges, hogy legyen a minisztériumban egy külön osztály, mely az építésekre felügyel, azt ugy hiszem, senki kétségbe vonni nem fogja. Hanem, hogy arra egy oly számos tisztviselőből álló külön osztályra legyen szükség, azt én egyátalában, az eddig mondottakból legalább, még belátni képes nem vagyok, Ezen osztályra vonatkozólag is, de átalában vasutakra nézve azt is mondottam, hogy ezeknél a főemberek kiválólag idegenek. Erre nézve mindig az mondatott, hogy magyarokat nem lehet alkalmazni, mert nincsenek szakértők. En nem igen ismerem Magyarországban a technikai erőket, mert azokkal nem voltam sok viszonyban; hanem annyit mondhatok, hogy ismerek magam is személyesen legalább kettőt, kikről tudom, hogy maguk, mint önálló főigazgató mérnökök építettek vasutakat külföldön, és azok egyikének itten 2000 frtos hivatalt adtak, másikának pedig 1500 frtos hivatalt ajánlottak, mit ő természetesen elfogadni nem akart. Van-e több ilyen, vagy mennyi van ? azt én nem tudom megmondani; de mindenesetre van ez a kettő, s ez is elég arra, hog} r megmutassam, miszerint a magyarok, ha alkalmasak is, nem találkoznak mindig azon méltányossággal, melylyel találkozniuk kellene hazájukban, melylyel találkoztak a külföldön. Ivánka képviselő azt monda múltkor, hogy az én nézetem, mely szerint a vasutak körül nem kell oly roppant nagy szakértelem, mint azt némelyek mondják, nem áll: mert azt mondja, hiszen csizmát könnyebb varrni, mint vasutat építeni, és mégis kevés csizmadia van, a ki jó csizmát tud varrni. Hanem én nem azt akartam mondani. Nagyon roszul fejezhettem ki magamat akkor, ha azt hihette valaki rólam, hngy azt kívántára volna mondani, miszerint csizmadia is képes vasutat építeni, én nem azt mondtam, hanem igen
