Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-110

104 110. trsíágt* ifié* február I. 1870. ember 9 frtot, holott Paristól Strassburgig fizet 25 francot, tehát egy országon megy keresztül az ember s a 25 franc a nemzet zsebében marad, mig a miénk kivándorol. Harmadszor talárjuk a kényelmet. Ha ezt a kényelmet keressük, azt találjuk, hogy beteszik az embert egy kaliczkába, hol több a füst, mint a levegő, holott a külföldi vasutak vaggonjaiban mint egy salonban érzi magát az ember. Átalán azt találtam Németországban, hogy mindenütt, hol hazai társulat a vállalkozó (pl. a kis-badeni államban) tizannyi a forgalom és sokkal nagyobb az olcsóság is. így, a mint most vannak vaspályáink, sem a népre, sem a középosztályra nem áldásosak. A népet nem féltem, mert a nép tud gazdálkodni és dolgozni; de féltem a középosztályt, mely ndnd a munkát, mind a gazdálkodást másokra bizza. A kormány figyelmét tehát arra hivom föl, hogy a mellékvonalakat ne adja át idegeneknek. Ha azt akarja a minisztérium, hogy bizalmunk legyen a kormányban, legyen bizalma neki előbb a nemzetben. (Helyeslés.) Zichy Jenő gr. : Azon indítvány indokolása előtt, melyet beadni szándékozom, legyen szabad nehánj" észrevételt tennem előttem szóló beszédére. Azokra nézve, a miket ő az olcsóság és kényelemre nézve mondott, egyetértek vele, ámbár az olcsóságra nézve nem kell feledni, hogy vasutaink nagyrészt külföldi főkével vannak építve, s azért e tekintetben az agio oly tényező, mely az olcsóságot nagyon nehezíti. A mi a gyorsaságot illeti, joga van a közlekedési minisztériumnak azt szabályozni; a rendszabályokba kötelessége a minisztériumnak beleszokni és a tarifákra nézve a teherszállításnál kötelessége kellő figyelemmel lenni, hogy azok a vonalakon niértföldenkint s mássánkiut fölosztva, ezen társulatok önkényétől ne függjenek. A mi azonban azt illeti, hogy a mi vonalainkat nem birván kiépíteni saját tőkénkkel, szorítkozzunk mellékvonalak kiépítésére ; előttem szólóval nem vagyok egy értelemben. Bírtunk mi elég erőt kifejteni a kölcsön által és erőt fejtettünk ki, midőn nemzeti vagyonunk tőkéjét a vasúti biztositások fejében 100 millió frt erejéig igénybe vettük. En tehát az állítás alaposságát nem látom és nem is kívánom, hogy külföldi tőkékkel épitsünk. Ezek mellékes észrevételeim voltak, melyeket saját keblem megnyugtatására kellett elmondanom. Most áttérek a kérdéses vasútépítési igazgatóságra. Ezea tárgyról már az átalános vita alatt elmondtam nézeteimet és elmondtam, hogy én ezen vasútépítési igazgatóságot, mely körülbelől két harmaddal fölülmúlja az összes központi igazgatás költségeit, nem tartom ezen aránytalan költségnek megfelelő hasznossá gunak. Akkor számokkal igazoltam, hogy ezen 55 egyénből álló corporatio — annak kell neveznem, mert a minisztériumtól függ — sokkal nagyobb költséggel jár, mint a Duna, Tisza, Dráva, Száva és más folyók szabályozásánál alkalmazott 176 főnyi mérnöki személyzet. Államtitkár ur akkor közbe kiáltott, hogy majd megmagyarázza, miért? de a felelettel adós maradt. A mi illeti, az államtitkár urnák három fölszólalását s azon hangzatos frázisokat, melyekkel be akarta bizonyítani, hogy törtünk a régi traditiókkal: én ezt tagadom s tagadja ő maga tettei által, mert ezen „Baudirectio" egyik főbűne volt a Baeh-sistemának és mi egyebet nem tudtunk, mint a legroszabbat kivenni a múltból s azt fölállítani. En ma azon indítványt akartam tenni, hogy ezen „Baudirectio* töröltessék el. De tekintve, hogy a budget csak most lett beadva; tekintve, hogy én nem akarnék arra alkalmat nyújtani, hogy az mondassák a közlekedésügyi minisztérium részéről, miszerint mi, midőn ily — hogy ugy mondjam — „Kaiserschnittet" teszünk a szervezetben (Fölkiáltások a szélső hal oldalon: Magyarul!) — mi azt akarjuk, hogy a minisztérium munkálkodásában fön legyen akadva. Mindezeknél fogva én ezen indítványomat a ház elé nem terjesztem, hanem csak azt indítványozom: mondassák ki a ház által, hogy ezen vasutépitészeti igazgatóság az év végével föloszlattassék és a közlekedésügyi minisztérium jövő évi budgete már ezen alapon terjesztessék elő. En ezen „Baudirectio"-t nem helyeslem anyagi s nem helyeslem erkölcsi szempontból sem. (Halljuk!) Ez a minisztériumtól független testület, s épen ebben látom csíráját annak, hogy a közvélemény folytonos gyanakodásra s akadékosságra nyer alkalmat. Ennek gyúpontját én a vasúti igazgatóság rendszerében látom, mert ezen ! organismus hibája: az, hogy nem az parancsol, a ki felelős. Indítványom abban tetőz, hogy (Olvassa :) „a közlekedési minisztérium utasittassék, hogy a vasutépitészeti igazgatóságot ez év végével feloszlassa és helyébe a minisztérium kebelében megfelelő személyzettel külön vasútépítési alosztály szerveztessék. Továbbá a közlekedési minisztérium legközelebbi költségvetése már ezen alapon készüljön: mert nem látom szükségét, hogy ezen hivatal egy számvevő és elnöki irodával birjon; ez túlságos költséggel jár."