Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-85
ofl 85. országos ülés deczember 14. 1869. kotmányosságra nézve átalában, de különösen Magyarország önállóságára praejudicáló praecedens ellen." „2-or. A képviselőház nem helyesli a magyar kormány e lépését, mely nem csak hogy nem tiltakozott ily mértékek ellen, hanem azokat szemlátomást jóvá is hagyta." Elnök : A felolvasott két interpellátió közöltetni fog az illető miniszterekkel, a határozati javaslat pedig ki fog nyomatni és napirendre tűzetni. Schvarcz Gyula: Több rendbeli interpellatióm van különböző minisztériumokhoz. (Derültség. Halljuk!) Fél éve, hogy az összes minisztériumhoz interpellátiót adtam be az államtanács intézményére, a szegény-ügyre és külön földmivelési minisztérium felállítására vonatkozólag. Mindeddig azonban választ nem kaptam. En azt hiszem, nincs senki a házban, ki az államtanács intézményének fontosságát hazánkra nézve kétségbe vonná, kivált oly időben, midőn az ellenzék ugy, mint a kormánypárt azon nagy reformkérdések megoldására készülnek, melyeknek lehetőleg kipótolni ok kellene mulasztásait a múltnak, és biztos alapon szervezni meg Magyarországot mint közmivelődési államot. Az 1848. évi III-ik törvényczikk kilátásba helyezte az államtanács felállítását, (Haüjuk!) és daczára annak, hogy ezen törvény más törvény által sem módosítva, sem felfüggesztve, sem eltörölve nincs, mégis egy átalában nem birunk értesüléssel az iránt, hogy mi szándéka van erre nézve a kormánynak. Sajnosán nélkülözzük a törvényjavaslatok kellő előkészítését, és érezzük azok szakértelmi és szerkezeti kiállításának hiányát, azért, mert hiányoznak oly közegek, melyek más rnivelődési államokban a törvényjavaslatok készítésénél mind a szakértelmi támogatást kölcsönzik, mind a szerkesztés munkáját végezni szokták. Azt hiszem tehát, hogy az államtanácsra vonatkozó interpellátióm megérdemelte volna, miszerint a miniszterelnök is fél év óta kegyeskedett volna arra felelni. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Másik kérdésem a szegényügyre vonatkozott. Fájdalommal tapasztaltam, hogy nálunk vannak politikusok, kiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit tettek más államok a szegényügyi törvényhozásban, és mily összegekkel támogatják azok a szegénjuigyet. Különösen ma, mikor a gondolkodó törvényhozót különösen azon nagyszerű egybeállítások érdeklik, a melyek egyes államok részéről szakemberek által kidolgoztattak ugy a szegényügyi törvényhozásra, mint a költségvetésre vonatkozólag, és mely összeállítások most Berlinben Emminghaus szerkesztése mellett megjelentek; mondom, épen most gondolkozóba kellett volna esnünk a felett, hogy mily sokat mulasztottunk mi eddig a szegény ügyet illetőleg, és mily óriási munkát kell még e téren végeznünk. (Igaz!) Harmadik kérdésem a földmivelési minisztériumra vonatkozik. Magyarország kitünőleg földmivelési ország, és ime egészben egy körülbelül négy-öt személyből álló kis miniszteriális szakosztály vezeti a központban annak összes földmivelési politikáját. Van ezen osztályban egy osztálytanácsos, egy titkár, egy fogalmozó és egy segédfogalmazó. Nem csak az ellenzék részéről, de f a másik oldalról is történtek felszólalások — nem ugyan e házban, hanem a sajtó terén —a melyek mindannyian hangsúlyozták,hogy a földmivelési minisztériumot az ipar és kereskedelmi minisztériumoktól annál inkább el kelleae választani, mert bajos oly államférfit találni, ki mind az ipar, mind a kereskedelmi, mind pedig a földmivelési szakmában egyaránt járatos, így választatott el már régóta más államokban is e két szakma ; utalok e tekintetben a többek közt a lajtbántuli tartományokra, és utalok Poroszországra is. Ez természetesen összefüggésben áll, még pedig igen közelről azon költségvetéssel, melylyel a földmivelés ügyét a ház támogatni szándékozik. Lehet tehát szólnunk e kérdésről most, midőn a budget elénk került, és midőn azt látjuk, hogy ezen budgetbe ismét csak jelentéktelen összegecskék állanak rendelkezésünkre tisztán a földmivelési czélokat illetőleg: mert — bocsássanak meg a túloldalon — a katonai ménesekre irányzott költségvetést nem mindenki köteles a budgetben tisztán földmivelési czélokra irányzott költségvetésnek venni, annyival inkább nem, mert a katonai ménesek, habár nemzetgazdaságilag is bírnak jelentőséggel, a mennyiben az állattenyésztést előmozdítják; de felvéve ugy a helyzetet, a mint van, be kell látnunk, hogy magyar földmivelósünk, állattenyésztésünk, szemközt az osztrák közös hadseregi vezénylettel, vezérlettel, szervezettel, vajmi kevés hasznot nyer ezen osztrák „közös" felügyelet alatt álló katonai ménesekből; és ha végigtekintünk más államok költségvetésén, azt látjuk, hogy a katonai ménesek költségvetése sok helyütt nem a földmivelési, hanem a honvédelmi miniszter ressortjába tartozik. Ez tehát a szegényügyre és a földművelési minisztériumra vonatkozó nézetem. Nagyon szeretném, ha a miniszterelnök ur kegyes lenne minél előbb felvilágosítást az iránt adni, hogy e tekintetben mi a kormány szándoka? Van. egy másik interpellátióm a kereskedelmi miniszter úrhoz. (Felkiáltások: Halljuk! bal felől, zaj a jobb oldalon.) Mindaddig nem fogok beszélni, míg csend nem lesz. (Zaj.)
