Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-85

•5. országos 8lés deezember 14. 1869. 81 Majláth István jegyző (olvassa Miletics Szvetozár interpeÜátióját a törvények kihirdetése iránt:) „Tekintettel arra, hogy az 1868-ki IH. törvényczikk 8-ik §-a azt rendeli, hogy a minisztérium gondoskodjék arról, miszerint minden törvény azonnal kihirdetése után a többi, az országban divó nyelvekre is lefordíttatván, köztudomásra hozassék, az illető hatóságoknak megküldessék ; tekintettel, hogy ez nem történik, és például az újvidéki városi községnek eddigelé csak az 1868. év végéig szóló törvénytár, az egyes törvények pedig az ottan divó szerb nyelvre fordításban még az 1868 végéig sem küldettek át (de még ez év folytában sem): az összes minisztériumhoz, kinek az emiitett törvény 5. §-a szerint kötelessége a törvényeket kihirdetni, a következő interpellátiót intézem : „1-ör. Miért nem tartatik meg az 1868-ki törvények kihirdetését illető HL törvényczikk? „2-or. Hajlandó-e a minisztérium az elmulasztottakat halasztás nélkül pótolni; valamint a folyó törvényeket a törvény meghagyása szerint az illető hatóságoknak azonnal ai összes kihirdetés után haladéktalanul és az illető megyékben divó nyelvrei hiteles fordításban megküldeni?" (Olvassa továbbá interpeÜátióját egy visszautasított távsürgöny folytán): „Miután a pesti távirati főállomás visszautasította az Uj-Vidéken megjelenő „Zastava* politikai lap czimére november 27-én beadott távsürgönyt a következő tartalommal : „Az osztrák jobb szárny szintén visszaveretett, majdnem megsemmisíttetett, a főhadiszállás majdnem fogságba került; futás a tengerpartokig, a veszteség nagy." „Miletics". Mely távsürgönyt, a főszállás november 27-én elfogadott, ugyanazon hó 30-án pedig a feladót Írásban tudósitá, hogy nem tartja alkalmasnak, miszerint ~azt egy állami távsürgőnynyé promoveálja; „én tekintettel arra, hogy a csatatért nem képezik a mi koronánk kormányának tényleg alárendelt országok, hogy Magyarországon még nem lőn kihirdetve a kivételes vagy ostromállapot; „tekintettel, hogy a távsürgöny épen semmi mást nem tartalmazott, mint azt, mi ugyanaz nap Pesten a nyilvános lapokban, nem is a távsürgönyökbői, hanem a levelezésből lőn ismeretes : a m. kir. kereskedelmi miniszter úrhoz a következő interpellátiót intézem; „1-ör. Van-e tudomása arról, hogy és kinek meghagyása folytán utasította vissza a pesti távirdai főállomás a következő tartalmú távsürgönyt: „Az osztrák jobb szárny szintén visszaveretett, majdnem megsemmisíttetett, a főhadi szállás majdnem fogságba került, futás a tengerpartokig, a veszteség nagy" 1 „2-or. Melyik törvény szerint, vagy minek HÍPT. H. KAPLÓ 1841

IV. alapján nem engedtetik meg a magán sürgönyök távirása átalában, valamint alkotmányos időkben különösen olyanok távirása, mint a fenébb!?" (Olvassa végre határozati javaslatát a cattarói ügyben) : „Meggondolván, hogy a miniszterelnöknek helyettes miniszter ur a november 2 5-ki, azon ügybeni interpellátióra, hogy a feltámadt eattarói Boccában nemcsak a katonai, de egyszersmind a politikai és rendkívüli birói hatalom és a közös hadügyi miniszterre, és a cattarói Boccában parancsoló tábornokokra illetéktelenül, és alkotmányellenesen ruháztatott át, nem adott egyenes feleletet, de részint pedig a másik a Boccában tartózkodó magyar katonákra adott feleletből azt lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak volt részvéte a felkelés lecsillapítására, vagy elfojtására hozott mértékek megalapításában, hogy tehát tudtával és jóváhagyásával ruháztatott föl a közös hadügyminiszter, és a Boccában parancsnokló tábornokok a fennevezétt teljhatalommal; meggondolván, hogy a hadi és hadakozó orgánumok ily nemű meghatalmazása ellenkezik az alkotmányos rendszerrel és kormánynyal, hol a kivételes állapotban is, a kivételes polgári és birói hatalom a kormány polgári orgánumaira bizatik, és hogy a közös hadügyminiszter ilynemű meghatalmazása egyszersmind az 1867-ki XH-ik törvényczikkel is ellenkezik, hol a közös miniszterek hatalma meg van határozva és beligazgatás körén kivül helyezve ; meggondolván továbbá, hogy azt, mit a magyar kormány az 1867-ki XII. törvényczikk szelleme, érzelme, és betűi ellenére egy mint a magyar koronához tényleg nem is tartozó ország ellenében elvileg jóváhagyott, egy más esetben Magyarországtól indokkal el nem háríthatni; „meggondolván végre, hogy egy ilyen Magyarország alkotmányosságának ós önállóságának praejudicáló praecedens jóváhagyása és megállapítása a magyar kormány részéről semmi egyebet nem jelenthet, mint szentesítését azon elvnek, hogy kivételes időben a katonai hatalom á la Haynau gazdálkodhatik, és hogy e mögött rejtőzik a miniszterek tendentiája, hogy eltávolítsák maguktól a felelősséget azon veszélyes időkben midőn az alkotmány és a nemzetre nézve legnagyobb érvényű a felelősség: méltóztatnék a képviselőház ezen határozatot hozni : „1-ör A magyar korona országainak országgyűlése abban, hogy nem csak a katonai, de a rendkívüli polgári, mind politikai, mind a birói hatalom a feltámadt cattarói Boccában a közös hadügyi miniszterre, és közvetve a parancsnoki és mi velő orgánumokra teljesen átvitetett, mind az alkotmányosságnak megsértését átalában, mind pedig az 1867-ki XH-ik törvényczikk megsértését látja, és tiltakozik egy ilyen, az al11