Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-85
QA 85. országos Dlés lumanitás követelményeit kívánnám mindenekfölött hangsúlyozni. Ugyanis az 184%. évi országgyűlés, a nemzet akkori törvényes képviselete, érezve és teljesen méltányolva azon szolgálatok nagyszerűségét, melyekre az alig toborzott s már is meglepő hősiességet tanusitó honvédség hivatva leendett, anyagilag is biztosítani óhajtotta annak jövőjót, midőn azt határozatilag a nemzet becsületszavának védpaizsa alá helyezte: mintha sejtette volna, hogy hazánk lelkes fiaira, kik hazafias érzületük által indíttatva, a törvényes hatalom egyetlen szavára ezrenkint sorakoztak azon zászlók alá, melyek e magasztos jelszót viselték: „a szabadság, egyenlőség és testvériségért/ hogy azokra, mondom, még mostoha idők fognak bekövetkezni; mintha sejtette volna, hogy a száműzött honvéd földönfutóvá leend, s a csonka és béna könyöradományokra fog e hazába a szorulni. E sejtelem megvalósulása, fájdalom, nem sokáig késett, s a külföld, mely alig eszmélt fel ámulatából, melybe a kis honvédsereg hősiessége ragadta, vajmi hamar látta szárazon és tengeren bolyongni a honvédség nagyobb részét, keresve azon nagybecsű kincset, mely nélkül életének többé értéke nem lehetett : a szabadságot. T. ház, azon országgyűlési határozat foganatosítását a közbejött mostoha viszonyok akadályozhatták ugyan, de annak érvényét megdönteni vagy csak csökkenteni is semmi körülmény, semmi időtartam nem képes! A t. háztól függ tanúságot tenni arról, vajon a 48—49-ki országgyűlés csalatkozott-e várakozásában vagy nem, midőn ezen, az egész nemzet szine előtt, az egész nemzet nevében tett szent fogadalma valósítását teljes bizalommal és teljes megnyugvással legközelebbi utódaira hagyományozta. De nem kívánok kiválólag a kérdés jogi oldalával foglalkozni, inkább a méltányosság, inkább a humanitás érzületétől kívánok a beterjesztett javaslat indokolásához érveket kölcsönözni, — az emberhez akarok szólni, kinek romlatlan lelke lehetetlen, hogy elzárkózzék a nyomor panaszhangjai előtt. Egy csoport áll előttünk, t. ház, tehetetlen gyermekekből, elhagyott özvegyekből, csonka és béna férfiakból, kik nem támadó, hanem védő harczban vesztették el életfentartó tagjaikat, azok ellen, kik e hazába törtek, hogy azt ősi alkotmányos szabadságától rnegfoszszák. E csoport méltósága öntudatában s a jó hazafi szerénységével járul jelenleg a t. ház szine elé, kérve attól a már említett országgyűlési határozat valósítását. T. ház, az országos honvédegyletek központi bizottságának ez érdemben gyűjtött adatai december 14. 1869. szerint, az ezen ezimen szükségelt összeg különben is oly csekély, hogy bizonynyal örömmel kell megragadni az alkalmat, hogy ily csekély áldozattal a haza egy nagy és régi tartozását leróhassuk, s egyszersmind annyi sajgó sebet behegeszthessünk és annyi könyet letörülhessünk. Ennek folytán egy pillanatig sem kétlem, hogy a t. ház ezen körülmény által, de inkább azon átalános kegyelet által indíttatva, mely a 48 —49-ki honvédség iránt hazaszerte, sőt mond._ hatom világszerte oly fényesen nyilvánult min. den időben s maiglan nyilvánul, igénytelen ja vaslatomat becses figyelmére fogja méltatni, (Helyeslés) mely meggyőződésemből indulva ki, bátor vagyok kérni a t. házat, hogy ezen határozati javaslat kinyomatását és a pénzügyi bizottsághoz haladék nélkül teendő utasítását kegyesen elrendelni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Parancsolja a t. ház, hogy a határozati javaslat újra felolvastassák? (Nem kell!) Fel levén olvasva, ki fog nyomatni és napirendre tűzetni; a t. ház fogja azután elhatározni : tüzessék-e s mikor tűzessék ki tárgyalásra 1 Salamon Eajos: A t. pénzügyminiszter úrhoz van egy interpellátióm: méltóztassék felolvastatni és vele közöltetni. Elnök: Jegyző ur szives lesz félolvasni. Bujanovics Sándor jegyző (felolvassa Salamon Lajos interpettátióját:) Fehér megyei Vál mezővárosának a bor-, must- és husfogyasztási adószedési jog iránt 1868. október 20. 10640. szám alatt kötött megváltási szerződés a községnek 1870. január 1-jére felmondatott, és ezen felmondás következtében a budai pénzügyigazgatóság által 31070. sz. alatt a hivatalos lap 247. 248. 249, számaiban az árverés tüzetett ki egy évi tartamra, nevezetesen 1870. január 1-től deczember 31-ig, de azon fentnevezett rendeletben az illető község az árverezhetési jogtól eltiltatott. Az árverés megtartatván, és nem, mint hivatalosan hirdetve volt egy évre, hanem háromra: 1870. 1871. és 1872-ik évekre bérbe adatott. Ezen, a törvénytől eltérő bérbeadás következtében kérdem a pénzügyminiszter úrtól: „1-ör. Van-e tudomása közegeinek ezen eljárásáról ? „2-or. Ha van, szándékozik-e ezen törvényes szabályellenes eljárást megsemmisíteni 1" Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a miniszter úrral. Miletics Szvetozár: Engedelmet kérek, hogy a t. ház becses türelmét igénybe vehessem. (Zaj és fölkiáltások jobb oldalon: Ismét egy csomó határozati javaslat.) Csak kötelességemet vélem felszólalásom által teljesíteni, miután egy határozati javaslatot már beadtam, kérem ezen uj interpellátióimat felolvastatni.
