Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

81. országos ülés deczember 4. 1869. il T. ház! A mentelmi jog gyakorlatánál két tekintet vezette a mentelmi bizottságot : egyik tekintet volt, hogy ezen háznak minden egyes tagja háboritlan élvezetében maradjon azon mentességnek, mely a képviselői tiszt teljesítésének nélkülözhetlen feltétele ; de más részről szem előtt tartotta azon, nem kevésbbé nyomatékos tekintetet is, hogy a törvény uralma megvalósulva legyen. Valamint tehát meg vagyok győződve, hogy a t. háznak egy tagja sem óhajtja egyrészről sem a képviselő illető mentességét megtámadni és csonkítani hagyni : ugy hiszem, azon tekintetet sem fogja a t. ház csekélyebbnek tartani, hogy az igazságszolgáltatás e ház teremén ne akadjon fel, hogy azon körülmény miszerint e házban van, ne képezzen asylumot számára, a középkor intézményeiképen; (Oké l a bal oldalon) hanem hogy az igazság karja elérje őt mindenütt, e házban is, mely épen az igazság fő őréül van rendelve. (Helyeslés jobb felöl.) Ezek előre bocsátása után, t. ház, bátorkodom röviden azon ellenvetésekre felelni, melyekkel a mentelmi bizottság megtámadtatott. En részemről csak egy döntő érvet hallottam és erre öszpontositom válaszomat. Az állíttatott, hogy azon vétség, mely miatt Eomán Sándor folyó évi marezius 18-ikán elitéltetett, ő felségének kegyelmi tényénél fogva büntethetőségét elvesztette. Igaz ugyan, hogy a mentelmi bizottság e körülményre nem terjeszthette ki figyelmét, a periratokban egy szó sem fordul erről elő; mindamellett noha csak ma hozatott ez fel, nem nehéz a periratokból ez ellenvetés alaptalanságát bebizonyítani. A kegyelmi tény, t. ház, mint tudjuk, és tudják azan képviselő urak is, vonatkozik bizonyos pronunciamentora, mely nem tudom mikor és hol, (Közbekiáltás: Balásfalván!) Balásíalván lett közzétéve; a sajtóbiróság által hozott ítéletnek tárgyait képező czikkek pedig, mint mindenki meggyőződhetik, ki ezen irományokat megtekinti, nem ezen pronunciamento, hanem hírlapi czikkek, melyek nem azonosak azzal. Ha abban a vélekedésben méltóztatnak lenni, hogy ő felségének azon kegyelmi ténye a balásfalvi pronunciamentora vonatkozik, akár kit már most feljogosít folytatni azt (ügyvan !) folytatni azontúl mindazokat a tetteket, a melyek nem akarom mondani, hogy ott elkövettettek, hogy az salva guardia legyen arra nézve, miszerint ezentúl már most hírlapok utján akárminö büntettet el lehet követni: (Helyeslés) akkor, t. ház, meg kell szüntetni tán az egész esküdtszéki eljárást: mert akkor ezen mentesség valójában a sajtótörvények eltörlésével volna azonos. (Helyeslés jobb felől) Miután tehát kétségtelenül kitetszik, miszerint azon kegyelmi tény, melyre vonatkozólag megtámadtatott a mentelmi bizottság véleményezése, nem ezen vétségnek tárgyát képezi, hanem ettől egészen különböző tény: ennélfogva, ugy hiszem, a kegyelmi tényből érvet formálni nem lehet. De van még egy más körülmény is. Még azon esetben is, ha azonosság forogna fen a két tény között, nézetem szerint a kegyelmezés ténye a t. ház által nem volna tekintetbe vehető. Megmondom az okát. A kegyelmezés nem vonatkozik az ítélet hozatalára, és így nem is vonatkozhatik az ítéletnek jogosságára; hanem vonatkozik az ítélet végrehajtására. Ha a t. képviselő ur, ki ezen Ítélet által elitéltetett, csakugyan abban a vélekedésben van — a mit ő még nem nyilvánított soha, pedig oka volt nyilvánítani, mert védelmezte magát a törvényszék előtt — (Föíkiáltás bal felől: Jelen sem volt!) a ház határozata reá uézve nem képez praejudiciomot; hanem ellenkezőleg, ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy a kegyelem reá is vonatkozik, ugy ezt érvényesíteni lehet a büntetés végrehajtásánál. De ugy tudom, a kegyelmet is akarata ellen valakire erőszakolni nem lehet. (Mozgás bal felől.) Azonkívül még egyet említek: nem kegyelemről van szó, itt az amnestia, átalános bűnbocsánat esete forog fen : mert nem határozott személyiségek, hanem egy egész csoport által elkövetett, a büntető eljárásra alkalmas anyagot szolgáltató tények képezik a kegyelem tárgyát. Ezekkel, ugy hiszem, t. ház, bebizonyítottam, hogy a kegyelmezési tényből merített érvek nem igazolják azt, a mit azokból következtetnek. Kénytelen vagyok még fölhozni néhány megjegyzést. (Nyugtalanság.) Csak egy körülményt hozok fel. Miletics Szvetozár ur egy érvére akarok felelni. (Halljuk!) Azt mondotta, hogy a mentelmi bizottság jelentésében ellenmondást talált. Ellenmondást, mert egyrészről az állíttatik, hogy Román Sándor nem volt képviselő, midőn a t. i. a vád ellene emeltetett, holott a 4-ik pontban az mondatik, hogy épen azon napon, a melyen képviselőnek választatott, hozatott az ítélet ellene. Ez ellenmondás tulajdonképen nem ellenmondás, és én a mentelmi bizottság állítását fentartom: mert midőn a vád emeltetett, t. i. 1868 deczember 14-én, Román Sándor csakugyan nem volt képviselő. Hogy ő ugyanazon napon, midőn képviselővé választatott, marasztaltatott el, azt a bizottság jelentése is emliti, de ez nem másítja meg azon megmásíthattam tényt, hogy a vád ellene jogosan emeltetett, mert akkor még ő képviselő nem volt. Babes képviselő ur abban zaklatást lát, hogy a vég tárgyalás az napon történt, midőn ő képviselővé választatott. Ezt többen is állították